A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-02 / 31. szám
Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: HÍVÓSZÁMUNK 150! — riport a tűzoltókról Keszeli Ferenc: JAPÁNBAN JÁRTAM Lacza Tihamér: CSEREPEK f Gál Sándor: A TÁRGYAK FELTÁMADÁSA Dobainé Kiss Ilona: „HÁT ÉN IMMÁR KIT VÁLASSZAK .. ZÖLD ERDŐBEN, ZÖLD MEZŐBEN ... Címlapunkon Kontár Gyula felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon: 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Kral Petemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Hétvégi levél Amikor ezeket a sorokat írom, már túl vagyunk Péter-Pál napján, azon a napon, amikor a régiek szerint „megpattant a búza töve." Péter-Pál napjára tehát egykor mindent előkészítettek az aratáshoz. A mai gazdaember is úgy igyekszik, hogy erre a napra gépei, s az emberek is indulásra készen álljanak. Csakhogy az idén Medárd bőségesen megáldott bennünket: negyven napig alig láttuk az égen a napot. Annál többször gomolyogtak fölénk a vészterhes viharfelhők, a gabonaföldekre zuhogott az eső, nem egyszer a jég. A már kalászban lévő búza és árpa egy ideig derekasan küszködött, állta a nehéz esőzéseket s a nyomukban járó szélviharokat, de nem mindenhol maradt lábon. Volt ahol az esők, viharok ereje ledöntötte a gazdagnak ígérkező termést mielőtt a kalászokban a szem megérhetett volna. Szerencsére jelentősebb károk nem keletkeztek. A mostoha időjárás — két ritka aszályos év után ez a csapadékbőség — két-három héttel is késleltette a növények fejlődését érését olyannyira, hogy július elején még csak amolyan próbaaratásokról szóló híreket olvashattunk. A tapasztalt gazdászok úgy szokták volt mondani, hogy a természet utoléri magát: vagyis ha hidegebb az április és a május, a júniusi meleg napokon és éjszakákon az előző hetek késedelmét bepótolják a növények. Most azonban a június is didergetően hideg volt, így a késés nagyobb, mint egyéb rossz évek esetén. S ennek pótlása, behozása a mezőgazdászok legfőbb gondja. Amikor az agrotechnikai határidőket szinte már napokkal számolják, az Hyen késés, csúszás nem kis feladatok elé állítja a szövetkezetek és állami gazdaságok vezetőit Mert nem csupán az idei termés forog kockán, hanem a jövő évinek a megallapozása is. Ezért az idén kétszeres a felelősség: úgy betakarítani a termést hogy a jövő évinek is idejében elő lehessen készíteni a megfelelő magágyat Úgy tartják, hogy ma már az aratás nem tartozik annyira a csúcsmunkák közé, mint egykor. Ha a gabona megérett, s az időjárás is kedvező, egy-egy szövetkezetben tíz-tizenkét nap alatt úgy végeznek vele, hogy a faluban szinte észre sem veszik. Ennek ellenére mégis az aratás bír a legnagyobb jelentőséggel, hiszen a mindennapi kenyerünkről van szó, a mindennapi kenyér biztonságáról. S ez senki számára nem lehet közömbös. Vannak tájak, ahol a gabonát „életnek" nevezik. Anyanyelvűnk pontosan jelöli a gabona, a kenyér lényegét: a kenyér — életi S aki ezt az életet a földből munkával, tudással, szorgalommal előteremti, azt a legnagyobb megbecsüléssel kell hogy illessük. Ma már az aratás, a betakarítás nem ínszakasztó nehéz munka; nem kell hajnaltól napestig a „kaszát húzni", nem kell a sarlóval markot szedni, nem kell kévét kötni, s a kévét keresztbe, majd asztagba rakni s kicsépelni a termést Mindezt elvégzik az ember helyett a gépek. Ám az aratás lényege, ünnepi hangulata, szüksége ma sem változott ma is ugyanúgy megilleti az elsőség, miként apáink és nagyapáink idejében. S ma is ugyanúgy illik köszönteni az arató embereket miként a hajdani időkben: jó munkát, bő aratást! \ NEVE, TANÍTÁSA HALHATATLAN Kilencven éve, hogy Friedrich Engels, a tudományos szocializmus egyik megalapítója, a munkásosztály nagy tanítója, Kari Marx legjobb barátja és harcostársa meghalt. Engels egy Rajna vidéki textilgyáros fiaként 1820-ban született. A szülői házban szigorúan nevelték. Középiskolás korában az Ifjú Németország nevű radikális érzelmű csoporttal tartott kapcsolatot, majd a hegeliánusok balszárnyához tartozott. Az egyetemre csak rövid ideig járt. Körülményei arra kényszerítették, hogy apja kereskedelmi irodájában dolgozzék. Ennek ellenére megtanult több nyelvet és otthonosan mozgott számos tudományágban. Diákkorában figyelemmel kísérte a különböző vallási vitákat, behatóan tanulmányozta az irodalmat, közben verseket is irt. Viszonylag fiatalon — alig 19 évesen — kezdett el újságba írni. Első cikkében a gyári munka nehézségeit ecsetelte és kifejezte a munkások iránt érzett rokonszenvéb Berlinben töltött katonaévei alatt önképzésre fordította az idejét. Irodalmi és filozófiai érdeklődését kiterjesztette a szociológiára, valamint a gazdasági és politikai életre. Első tudományos igényű művét 22 éves korában írta. Forradalmi demokratikus elveit már ekkor olyan élesen fogalmazta meg, hogy nézetei egyértelműen a kapitalizmus ellen irányultak és összefonódtak a munkásosztály harcával. Leleplezte a burzsoá demokráciát, rámutatott a munkások kínzó nyomorúságára, bírálta az utópisták miszticizmusát, a magántulajdonnak tett engedményeket, és meggyőzően hirdette a társadalom forradalmi átalakításának a szükségességét. A munkásmozgalomnak Marx mellett Engels a legnagyobb tanítója. A két óriás tulajdonképpen külön-külön jutott el a történelmi materializmus alapjaihoz, a társadalom fejlődéstörvényeinek a felismeréséhez. Aztán egymást mindenben megértve és támogatva közösen alkották meg nagy rendszerüket a marxizmust, a tudományos szocializmust, a természet, a társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb fejlődéstörvényeinek a tudományát. Marx és Engels — bár előzőleg már leveleztek egymással — személyesen csak 1844-ben találkoztak. Ekkor szövődött a nagyszerű, egész életre szóló barátság, kezdődött a közös harc és indult meg a proletariátus tudományos ideológiájának a kidolgozása. Engels nagy jelentőségű alkotásai (Anti-Dühring, A család, a magántulajdon és az állam eredete, Feuerbach és a klasszikus német filozófia felbomlása, A természet dialektikája stb.) nemcsak visszaverték az akkori idők idealista és reakciós nézeteit, hanem kifejtették a marxista filozófia lényegét, hozzájárultak e hatalmas eszmerendszer megalapozásához. Az említett művek jelentősége mindenekelőtt abban van, hogy kidolgozták a természettudomány módszertani kérdéseit, a tudomány felfedezéseit filozófiailag általánosították és a materialista dialektikát következetesen alkalmazták a politikai gazdaságtanra, a történelemre, a természettudományokra, a munkásmozgalom politikájára és taktikájára. Engels élete végén különösen a párt elvi-szervezeti kérdéseivel foglalkozott. Bebelhez és Kautskyhoz írt leveleiben hangot adott annak is, hogy a proletár párt diktatórikus vezetését csak a fejlődés alacsonyabb fokán tartja hasznosnak, midőn vasfegyelemre van szükség és nem tűrhető meg az ellenzék. Bírálta mind a jobboldali, mind a „baloldali" elhajlókat és élesen szembeszállt a frakciós tevékenységgel. Később úgy látta, hogy a párt egészséges derékhada képes a frakciósok törekvéseit felszámolni, leküzdeni. A világot átformáló eszmék alapozójának, a kitűnő tudósnak, a teoretikusnak, a pártszervezőnek, a marxista politikai gazdaságtan, valamint a történelmi materializmus egyik legnagyobb megteremtőjének a neve és tanítása halhatatlan. Munkánkhoz, az új társadalomért vívott harcunkhoz sok tekintetben ma is az ő tanításaiból merítünk erőt, útmutatást. BÁLÁK BÉLA 2
