A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-26 / 30. szám
— Asszonyom — mondta az ismeretlen férfi —, véletlenül tudomásom van arról, hogy a félje veszettül féltékeny. — Ehhez magának semmi köze — válaszolta Jill Turner. — Ön szemtelenül betolakodott ide. Most felszólítom, hogy hagyja el a házat. A férfi alig moccant. Vigyorogva elhelyezkedett a bőrfotelben és cigarettára gyújtott. — Ha a férje tudomást szerezne róla, hogy önnek van valakije, szó nélkül lepuffantaná a szeretőjét nem igaz? Jill Turner tehetetlenül megvonta a vállát — Önt bizonyára érdekli látogatásom cél ja. asszonyom. A férje sohasem válik meg a fegyverétől. Jól vagyok értesülve? — Patrick gyémántokkal kereskedik. Sza bátyos fegyverviselési engedéllyel rendelke zik -.. — Szegény Dennis ... — Mit mondott. Melyik Dennisről beszél — Drága asszonyom, maga nagyon jó! tudja, kire gondolok — mosolygott magabiz tosan a férfi. — Vajon mi is történne a csinos fiatalemberrel, ha a férje megtudná az igaz ságot?... Miért nem ül le, asszonyom ? Ön feltűnően sápadt. Jill Turner alig állt a lábán. — A férjem minden pillanatban betop panhat a szobába. Azt hí hét né. hogy... — Kettő előtt aligha érkezik haza. Ugyani egy órakor fontos üzleti megbeszélésen vesz részt... Amint látja, igen jól értesült fickó vagyok. Dennis ... Dennis nélkül elviselhetetlen az élet gondolta magában Jill. Sajnos, a meg kapó külsejű fiatalember olyan szegény, mint a templom egere. Gyengécske dalszövege két irogat és a zeneszerzők nem szívesen alkalmaznak egy fűzfapoétát. Dennis tehát boldogan elfogadta az asszony alkalmi aján dekáit. Jill szerelmes volt a fiúba, de nem akart lemondani a fényűző életmódról Ha Dennis szerelme mellé megszerezhetné Pat ríck pénzét... — Mit akart tőlem? — adta meg magát harc nélkül az asszony. — Mit szól ehhez, asszonyom? Az idegen felmutatott egy fehér borítékot Benne néhány fénykép. Jill Turner tudta, hogy a fotók a motelban készültek róluk. Jill tenyerével eltakarta a szemét. — Mennyit kér? / — Még nem tudom ... még gondolko zom. Mennyit adna? Ön szerint mennyit érnek a fotók? Az asszony megkapaszkodott a fotelban — Ne izgassa fel magát, asszonyom. Las san ... ne siessen a válasszal. Időmilliomo sok vagyunk. — Gyenge a szivem — súgta Jill elhaló hangon. — Le kell ülnöm ... szeretnék gon dolkozni... hívjon fel telefonon. Megbeszél hetjük a találkát... — Ha önnek így kényelmesebb ... — Hat órakor hívjon fel. Ne mondja be a telefonba az igazi nevét. Nevezze magát Igornak.. Valamivel később Jill a gépkocsijába ült. majd elhajtott az áruházig, ahol egy nyak kendőt vásárolt. Otthon a nyakkendőt felakasztotta a fürdőszoba ajtajára. Ezután cigarettára gyújtott és várt. Larry Sisner HORIZONT MOTEL Éppen az asztal körül szorgoskodott, amikor Patrick megérkezett. A férfi gyengéden megcsókolta a feleségét. Az ebéd csendesen múlott el. Patrick — mint mindig — ezúttal is olvasott az asztalnál. — Volt ma látogatód? — kérdezte váratlanul Patrick. — Senki sem járt a házban — mondta Jill és ügyetlenül a padlóra ejtette a kiskanalat. Pontosan hat órakor megcsörrent a telefon. Jill valósággal összeütközött a férjével az előszobában. Lecsapott a telefonkészülékre. — Igor beszél... A férje hazaérkezett? — Meghallhat bennünket — válaszolta Jill félhangosan. — Visszavonult a szobájába, de... — Gondolkozott... asszonyom ? — Minden rendben van. Ha akarja, akkor találkozhatunk a HORIZONT motelban. Victor Morrow néven béreljen szobát Nyolc órakor érkezem. — Ott leszek. Türelmetlenül várom. Valamivel nyolc óra előtt Jill felkapta a köpenyét Patrick felvonta a szemöldökét és letette az újságot. — Hová rohansz? — kérdezte. — Néhány apróságot szeretnék vásárolni. Jill biztosra vette, hogy a férje felfedezte a fürdőszoba ajtaján lógó nyakkendőt .. — Mr. Victor Morrow felesége vagyok — mondta a motel portásának. — A férjemet keresem. Melyik szobában szállt meg? — A 6-osban — hangzott a válasz. Jill nesztelenül lépkedett a folyosó szőnyegén. Végiggondolta ennek a nehéz napnak az eseményeit. Csodálkozott önmagán. Sohasem fordult meg eddig a napig az agyában a gondolat hogy miképpen szerezheti meg Patrick pénzét A zsaroló udvariasan kinyitotta előtte az ajtót. Jill szótlanul belépett a szobába és azonnal kitekintett az ablakon. Egy gépkocsi ugyanabban a pillanatban lefékezett a motel előtt. A férfi eközben kulcsra zárta a motelszoba ajtaját. — Erről szó sem lehet — lázadt fel az asszony. — Hagyja az ajtót nyitva. — Ne rémüldözzön — csitította a zsaroló az asszonyt. — Csak a pénzét akarom. Mégis szót fogadott. — Most pedig térjünk a tárgyra — mondta sürgető hangsúllyal. — Az ón szava számomra parancs — válaszolta titokzatosan mosolyogva Jill és kigombolta a blúzát. A zsarolónak nyitva maradt a szája a csodálkozástól. Elmozdult az asszony mellől és nekitámaszkodott a falnak. — Ne tegye ezt — ordította magán kívül. — Maga nem értett meg engem. Öltözzön fel, az istenért! — Maguk férfiak csak egyet akarnak — súgta Jill és elmozdította a melltartó pántját. — Vadállatok vagytok ... A zsaroló maga elé tartotta a karját. — Dennis nekem azt mondta, hogy maga ... A férfi elhallgatott. Jill ereiben pedig meghűlt a vér. Dermedten nézte a férfit. Tehát így állunk. A titokzatos idegen mindent tudott róla. Nem volt nehéz hozzájutni a fényképekhez. Dennis tehát visszautasítja a morzsákat, a zsebpénzt, amit minden hónapban kapott az asszonytól. A szerető többet követelt. — Vadállatok vagytok — mondta Jill keserűen. — Dögkeselyűk. Jill nehezen lélegzett. Össze akarta szedni a gondolatait. Milyen nagyszerű tervet eszelt ki. Szabadulni akart a férjétől és a zsarolótól — egyidejűleg. Patrick gyanút fogott és gépkocsin követte a motelig. A féltékeny férj nem sokat teketóriázik, hanem lő. Ezért elítélik ... talán halálbüntetést kap. Most pedig ... Dennis elárulta. Patrick revolverrel a kezében rontott be a szobába. Jill csak akkor tért magához, amikor észrevette, hogy férje nem a zsarolót vette célba. — Ne engem — sikoltotta. — Öt! EMLÉK Nem tudom már. mikor találkoztam vele először: Évekkel ezelőtt vagy csak a múlt napokban? Ki tudja?! De találkoztunk már... Talán akkor is az voltam egy kissé, aki most. A szemem karikás lehetett a benne szunnyadó álmok messze vágyó seregétől és a szívem kihagyó dobbanásában soha el nem érhető végtelenségek lázas, beteg vágya muzsikált. A fejem akkor is úgy hajtottam előre, akárcsak most a fehér papiroslap fölé és a kezem is úgy kívánhatta a halk cirógatásokat... És azt is tudom, hol történt. Szép, csendes, békés este volt. tele a nyugalomra tért lármák rezzenéstelen szendergésével. A város villamosfényességéből jöttem kifelé, egyedül az elpihent természet felséges homályába, a hűs hegyek közé. Sötét fák néma árnyai feküdtek végig az előttem futó holdvilágos úton és kóválygó fejem felett őrjítő tűzijátékban szikráztak szét a csillagok. Ittott egy elkésett tücsök mondta mélabús dalát s távolról valahonnan éles autódudák karmoltak bele a hallgatás fekete húsába. És ekkor jött Ö: az Emlék. Titokban, mint tréfás lány játékos kedvében surrant mellém. Még nem láttam soha, de éreztem, hogy szívem furcsán összeszorul és káprázó tekintetem új csodák horizontja felé kémlel. Pedig csak egy kis padot láttam a lelkem ezüst tükrében viszszaremegni és a pádon egy sápadt, szomorú leányt. Ó, nem történt semmi sem. Csak ült az a könnyes szemű nő a sárga-vörös augusztusi délután ragyogásában a piros gyümölccsel terhes apró ribizlibokrok méla zöldjében, ölberakott kezekkel. Ott ült virító fehér blúzában, kicsi fekete szoknyácskájában és nézése úgy futotta be felfoghatatlan távolságok sejtelmes dimenzióit, mint ködös, őszi éjjelből felparázsló tétova tüzek misztikus lámpája ... És míg szívem ijedt zakatolását remegő karom szorításával igyekeztem csititani, megértettem mindent. Megértettem, hogy ebben a röpke percben jobban megöregedtem, mintha súlyos évek szürke terhe rakódott volna barna hajamra. Hogy most már vége az ifjú bízásnak és vége a gondtalan kacajnak. Mert a Jelen pillanatnyi boldogsága eltűnt örökre, hogy helyet adjon a Múltnak, az Emléknek. Nem tudom már, mikor találkoztam vele először. Évekkel ezelőtt, vagy csak a múlt napokban ? Ki tudja?! PÁLL MIKLÓS 23
