A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-26 / 30. szám
Gyermekeknek Innen onnan v Élt messzi Afrikában egy kiselefánt. Olyan csökönyös volt, olyan makacs hogy azóta is emlegetik. Egyszer sétálni indult az elefántcsalád. — Gyere velünk — hívta az elefántapja. — Nem megyek! — rázta a fejét a csökönyös kiselefánt. — Gyere — hívta az anyja. — Nem megyek! — rázta a fejét a csökönyös kiselefánt. — Gyere — hívták a testvérei. — Nem! Megunták, otthagyták, egyedül maradt a kiselefánt. El is unta magát hamarosan. Akkor meg azért haragudott a világra. Azt mondta mérgében: — Nem is leszek én elefánt többé! Hanem mi legyek? Arra szökdelt egy gazella. Nézte a kiselefánt, megirigyelte a szép karcsú termetét, sebes futását. — Tudom már, mi leszek! Gazella leszek! Azzal nekiállt, és elkezdett gazella módra szökdelni. Addig szökdelt, míg vastag oszloplábai össze nem akadtak, és föl nem bukfencezett. Föltápászkodott, és azt mondta magában: „Nem is olyan jó gazellának lenni. Inkább majom leszek." Továbbsétált, míg egy majomcsapatot nem talált. Odakiáltott nekik: — Én is majom akarok lenni! Játszszatok velem! No, több se kellett a haszontalan majmoknak. Körülvették a kiselefántot, ki a fülét cibálta meg, ki a farkát, dögönyözték, csiklandozták, kókuszdióval hajigálták. Elunta a kiselefánt, sértődötten odábbállt. Egyszer csak egy szép, tarka tollú papagáj röppent fel előtte. — De most már aztán igazán tudom, mi leszek! Papagáj akarok lenni! Taníts meg engem röpülni, hallod-e! — Megtanítalak én szívesen! — állt rá a csínytevő papagáj. — Gyere csak utánam! Elvezette a kiselefántot a folyóhoz, a meredek part szélére. Megállt a magas parton, elrugaszkodott és felröppent. — Így kell, ide nézz! — Hiszen ez semmi! — rikkantott a kiselefánt, és ö is elrúgta magát a parttól. Belepottyant persze a folyóba. Nagy nehezen kivergődött a partra, csupa víz volt, csupa hínár, csupa iszap. Azt dörmögte nagy mérgesen: — Mégiscsak elefánt maradok inkább! Aztán elcsörtetett az erdőbe, hogy megkeresse a családját, hátha még egyszer sétálni hívják. Afrikai népmese WEÖRES SÁNDOR verse Haragos a liba pék, a kenyere odaég. Liba pék, te liba pék, gyere, liba pék! Ha kisasszony volnál, nem morognál, lágy meleg cipóért kicsi fehér fejkendőben kényesen hajolnál! Ma dühös a liba pék: csuda-sok a potyadék, a perece nem elég, kenyere meg odaég. Liba pék! Szegény liba pék! Ha menyecske volnál, nem búsulnál, három derék péklegényed fűtené a kemencédet, királyasszony volnál! Liba pék! A te bajod is elég! Liba pék! A kenyered odaég! Az ábrán hat különböző tárgy látható. Melyik az a kettő amelynek köze lehet egymáshoz? Pehelykönnyű kamera. Félkézzel is könnyen lehet tartani, kezelni, a világ legkönnyebb színes tévékameráját. A japán Konica Color VC kamerának mindössze 690 gramm a tömege, így könnyebb, mint egy egylencsés tükörreflexes fényképezőgép. Itt vagyok! Nem tudjuk, hogy a fényképész véletlenül tartózkodott a helyszínen, vagy türelmesen várakozott a pillanatra — mindenesetre sikerült megörökítenie az újszülött emu életének első pillanatait. A strucchoz hasonló ausztráliai futómadár fiókája Norfolk állatkertjében bújt ki a tojásból. Négy ázsiai elefánt csaknem körülutazta a fél világot, míg a kubai állatkertbe ért. Amint a képen látható, az étvágyuk az kiváló! 20
