A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-26 / 30. szám
HANGYASZORGALOMMAL Éppen fogadónap volt a Peredi (Tešedíkovo) Helyi Nemzeti Bizottságon, amikor betoppantam. Örömmel láttam a türelmes és pontos ügyintézést. Ez év elejétől kibővített hatáskörrel működnek, lehetőségeik és tennivalójuk is megszaporodott. — Mit érez mindebből a falu népe? — kérdeztem Alaksza Tibortól, a nemzeti bizottság elnökétől, aki bokros tennivalói közepette is talált időt a beszélgetésre. — A sok munkát. Dolgos emberek lakják ezt a falut. Most van a hagyma, a mák és a répa kapálásának, egyelésének ideje. A szövetkezeti tagok a rendes munkaidő leteltével ezt művelik. De nemcsak a tagság, mások is vállaltak a szövetkezettől kapálnivalót. A fóliasátorról sem szabad megfeledkezni, majd minden kertben az áll. Kifárad a nép, mire beesteledik. Emellett azonban mulatni is szeret. A közelmúltban megrendeztük az ötvenévesek és a hatvanévesek, hazánk felszabadulásának emlékére pedig a negyvenévesek találkozóját. Hazajöttek az elszármazott perediek is. — Milyen változást lát, aki pár évig nem volt itthon? — Megváltozott a falu egész arculata. Épül és bővül a Jövö lakónegyed. Kibővült a bolthálózat. Most az egészségügyi központ építését kezdtük el. Ez hatalmas beruházás. A megoldás csak fokozatosan valósulhat meg. A gyógyszertár és a fűtőház megépítésével kezdjük. Ezután következik majd a nőgyógyász, a körzeti orvos, a fogorvos és a gyermekorvos rendelője. A gyermekorvos hiánya a legnagyobb gondunk. Nálunk nyolcvan-kilencven gyermek születik évente. Hála azoknak az ifjú házasoknak, akik megunva a városi tömbházat visszajönnek, itthon építenek családi házat. Várjuk a gyerekek születését, örülünk az új polgároknak. Amikor beköszönt a náthaláz, bizony nagyon fáj a szívem azt látni, hogy a szomszéd faluba, Zsigárdra (Žiharec) kell utazni a kismamáknak a beteg gyermekkel. S ha onnan még további kivizsgálásra Vágsellyére (Šaľa nad Váhom) kell utazniuk, akkor bizony várhatnak másnapig, mert az autóbuszjárat ritka. Áldatlan helyzet, ezen akarunk javítani az új egészségügyi központ felépítésével. Az idősekről sem feledkezünk meg. Már épül a nyugdíjasok gondozó háza. Lesznek bentlakó és gondozásra, egészségügyi vizsgálatra, szórakozni, étkezni, bejáró lakói. Egészségügyi .rendelő, fürdő, társalgó várja majd őket. Most falazzuk az emeletet. Nagyon szép ház lesz. Az új csemegebolt Szorgos emberek: az egyik füvet kaszál a harmadik szúnyoghálót kalapál Amikor nincs kiosztott kapálnivaló és a fóliasátorban is csökken az elvégzendő munka, olyankor társadalmi munkában gyarapítjuk a falu, a közös javait. így történt ez a temetőben a vízvezeték megépítésekor. A hatvan személyes óvoda mér korábban elkészült, de szűknek bizonyult, megtoldottuk még egy osztállyal. Most hét óvodai osztályunk van, szeptembertől, az újjal együtt nyolc lesz. a másik kertet kapái — Van-e kielégítetlen óvodai kérvény? — Már most sincs! Sőt! Kétéves kortól minden szobatiszta gyermeket felveszünk. Ez csak kísérletnek indult, de bevált. Elégedettek a szülők is, a csecsemők is. — A falusi ember életmódja is megváltozott. Sok mindenben nem önellátó, szüksége van a kommunális szolgáltatásokra épp úgy, mint a városi embernek. Mit nyújt a község? — A nyugdíjasoknak, a nemzeti bizottság dolgozóinak üzemi étkezést a vendéglőben. A földműves-szövetkezet is étkezteti a tagjait. Az iskolás gyerekek az iskola ebédlőjében kapnak ebédet. Új az épület, nem zsúfolt, jól felszerelt a konyha. Öt napközis osztályunk van, 380 gyermek étkezik az iskolában. A bolthálózat kielégítő, van füszerbolt több is, textil- és cipöbolt, húsbolt és zöldséges, az új lakónegyedben csemegebolt, a faluban papírbolt és drogéria. S ez még nem minden, a bolthálózat további bővítését tervezzük. Vendéglő persze több is van a faluban. A szolgáltatásokhoz tartozik a mosodai-tisztítói begyűjtés, a fodrász, a borbély, a rádió- és tévéjavitó, a cipész és a temetkezéssel kapcsolatos kellékek árusítása. Mindezeket a Járási Ipari Vállalat működteti. Nemzeti bizottságunk is nyújt szolgáltatásokat. Kőműves, csempéző, villanyszerelő, festő, fuvarozó, bádogos, szennyvízkihordó, kárpitos és esküvői kellékeket kölcsönző szolgáltatás is működik. Ez utóbbi itt a kultúrházban. Tányérokat, abroszokat adunk, a takarítást is vállaljuk. — Van-e a falunak abból haszna, hogy itt dolgos nép lakik? — Hogyne lenne! A legtöbbet a helyi gazdálkodású üzem hozza, évente félmillió koronát, a járási nemzeti bizottság költségvetése mellett ebből jut falufejlesztésre is. A földműves-szövetkezet sem szűkmarkú, százezer koronával járult hozzá az óvoda építéséhez és a Jednota fogyasztási szövetkezet is támogatja a falufejlesztést. Híres ez a község a kultúrházban rendezett ifjúsági programokról és a véradóiról. Alaksza Tibor, a helyi nemzeti bizottság elnöke, sokévi fáradságos, kitartó és odaadó, a falu érdekeit mindig szem előtt tartó, szép és nemes, de sokszor kellemetlenségekkel is járó munkájáért ezidén tavasszal a köztársasági elnöktől a Kiváló Munkáért érdemérmet kapta. Irányításával a szorgos peredi emberek keze nyomán tovább épül és szépül a község. FISTER MAGDA A szerző felvételei Pillanatkép a néprajzi kiállításról Tudom, egy rendezvénynek önmagában még nem ad rangot az a körülmény, hogy több évtizedes múltra tekinthet vissza, de azért mindnyájan, akiknek szívügyünk a Csemadok, nem kis büszkeséggel gondoltunk arra, hogy a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély már elérkezett a harmincadik évfordulóhoz. Harminc esztendő egy emberöltő. Akik a kezdet kezdetén, lelkes fiatalokként szervezői és résztvevői voltak a gombaszögi rendezvénynek ma már nagymamák és nagyapák, s minden bizonnyal unokáiknak tapsolnak, akik ugyanolyan lelkesedéssel énekelnek, táncolnak ma, mint nagyszüleik annak idején. Természetesen e harminc év alatt sok minden változott és átalakult Gombaszögön. Hálás feladat lenne három évtized eredményeit és sikereit felsorolni, de erre vannak nálam illetékesebbek. Azokra gondolok elsősorban, akik hosszú éveken át állandó szervezői, résztvevői voltak a gombaszögi ünnepélynek, akiknek nemcsak ünnep, hanem nagyon sok munka és fáradozás is volt Gombaszög, akik egy-egy országos ünnepély alkalmával talán éveket is öregedtek. Mert ezt is látni kell: a sok erőfeszítést, munkát, igyekezetei, hogy jól sikerüljön a dolog, hogy a sokezer néző elégedett legyen. Nincs elkeserítőbb érzés annál, amikor a rengeteg munka jutalma egy lekicsinylő megjegyzés, egy gúnyos ajakbiggyesztés. S akkor még nem szóltunk a jellegzetes gombaszögi mikroklímáról, az időjárás kegyetlen tréfáiról, amelyek annyi bosszúságot okoztak e három évtized során a szereplőknek, rendezőknek 4
