A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-19 / 29. szám
492 11 Zöld erdőben, zöld mezőben... A tündérrózsafélék (Nymphaeaceae) 8 nemzetséget és kb. 80 fajt magábafoglaló családja igen ősi növénycsoport: első képviselőik 100 millió évvel ezelőtt, a kréta-korszakban jelentek meg a Földön. A család valamennyi faja vízinövény. Hajtástengelyük általában gyökértörzs (rizóma), amely az iszapos talajban vagy a vízfenéken vízszintesen kúszik. A növények virágai és levelei a víz felszínén lebegnek. Közép-Európa álló- és lassú folyású vizeiben két fajuk él: a sárga tavirózsa (Nuphar luteum L) és a fehér tündérrózsa. A tündérrózsa (Nymphaea) nemzetség a család fajokban leggazdagab ága: mintegy 40 fajt számlál. Leghíresebb közülük a Nílus alsó folyásánál honos egyiptomi lótusz (Nymphaea lotus L), amelyhez vallási és mitikus hiedelmek fűződtek az ókori Keleten, gyakran ábrázolták falfestményeken, domborműveken és papiruszokon. Ez a kellemes illatú, ragyogó szépségű virág — szokatlan módon — késő este bontja ki szirmait és délelőtt csukja össze. Az egyiptomi lótusz egy változata (N. lotus var. thermalis) a Nagyvárad környéki kéntartalmú meleg forrásokban (35—40 C°) található — ősi típusú (reliktum) csigafajok társaságában. A fehér tündérrózsa az úszólevelű hínárvegetáció egyik jellegzetes és fontos eleme, a 3 méternél nem mélyebb vizekben fordul elő. Júniustól augusztusig virágzik, de hírneves rokonával ellentétben nappal — 7 és 17 óra között — bontja ki pompás fehér szirmait. Viszonylag nagy, kerekded, esetenként szívalakú levelei szinte összefüggő felületet alkotnak a víz felszínén. Amint a növény tudományos és magyar neve is jelzi, egykor a nimfákkal és a tündérekkel hozták kapcsolatba. A német nyelterületen élt az a hiedelem, hogy a fehér tündérrózsa levelei alatt tündérek lapulnak, akik a víz alá rántják az arra tévedt kapzsi embereket. A fehér tündérrózsa (s vele együtt a sárga tavirózsa) nálunk védett növény. LACZA TIHAMÉR Bistika felvétele
