A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-27 / 52. szám
Emberi sorsok Hogyan lett Karaus úr alkoholista Karaus úr életbiztosítási főfelügyelő volt egy biztosítóvállalatnál. Társaságunkban nagy élvezettel beszélt arról, milyen gyönyörű lenne, ha felütné fejét valami járvány, vagy kitörne a háború. Amellett szódavizet ivott, mert cselekvő tagja volt az antialkoholista egyletnek, járatta Krofta Természetbarát című lapját, és a legnagyobb élvezetét lelte benne, ha arról mesélhetett, hogy vannak egész népek, amelyek kizárólag növényi táplálékot fogyasztanak, vizet isznak és egyesek közülük magas kort érnek el. Például az angolok Új-Zélandon találtak egy anyókát, aki betöltötte száznyolcvanadik életévét, és mindmáig él, pedig már annak is jó egynéhány esztendeje, hogy rábukkantak. Nekünk is ajánlgatta, hogy együnk aszalt banánt, melyet, úgymond, Palacký a „jövő eledelének" nevezett, ámbátor a dolog a valóságban így áll: A Természetbarát kiadója, a smíchovi Krofta egyszer régen összevásárolt egy halom banánt, mely már részben rohadtas volt, megpörkölte, kitette boltja kirakatába ezzel a felirattal: „Aszalt banán, amelyről Palacký, a nemzet atyja megjósolta, hogy a jövő eledelévé válik." Nem Palacký mondta hát a fentieket, hanem Krofta úr, de Karaus úr ehhez tartotta magát. Kortyolgatta köztünk az Aranypintesben egyik pohár szódavizet a másik után, és beszélt a szeszes ital káros voltáról. Sőt egyszer egy nagy laterna magicát is odacipelt, és a fehér falra rávetitette az alkoholista ember gyomrát, máját. A vetítést előadással kísérte, és arról beszélt, milyen hatása van a szesznek az agyvelöre meg az egész emberi társadalomra. — Képzeljék el, — mondta —, képzeljék el, hogy a paráznák, gyilkosok, fajtalankodók, csalók, betörők, apagyilkosok, tolvajok és gyújtogatok, nemzetközi szélhámosok, kémek, munkakerülők, pénzhamisítók többsége átlagosan napi három pohár sörnél többet ivott. Azonkívül ezek az emberek, az emberiség e kitaszítottjai, ittak néha pálinkát, rumot, konyakot, vagy köményest, ittak bort, és a bitófán vagy tömlöcben végezték. Már Aranyszájú Szent János azt mondja: „Kinek, ó, kinek, jaj, kinek vége? Annak, aki a bor mellett ül, és iszákosokkal cimboráskodik." Azért iszom én csak szódavizet. E legutóbbi előadás pénteken hangzott el. Szombaton megint csak együtt üldögéltünk, s amikor Karaus úr közénk jött. és szokása szerint szódavizet rendelt, felállt Mähen cimbora, és odaszólt a vendéglősnek: — Pergler úr, vigye vissza a szódavizet, és adjon ennek az úrnak sört! — Soha! — kiáltott fel Karaus úr. — Akkor három hónapon belül kiterítik — mondta ridegen Škarda doktor, az orvos. — Már engedelmet, uraim. — Semmi engedelmet — mondta Škarda doktor. — Hát nem olvasta az újságban? —- Én újságot nem olvasok. — Akkor elveszett ember, barátom — jegyezte meg Mähen. — Milyen régen issza a szódavizet? — kérdezte Škarda doktor. — Tizenöt éve — felelte elkomolyodva Karaus úr. — Akkor még nincs minden veszve, felügyelő úr, mert ahogy pár nappal ezelőtt a tudományos vizsgálat kiderítette, a szódavíz arzént tartalmaz, mely a szénsavval kerül a szódavízbe. A szénsavat ugyanis mészkőből állítják elő, és a mészkő minden fajtája tartalmaz arzént. S tudja, mi a le nem kötött arzén? Tudja, mi a fehér por, a méreg? — Teremtő isten! — kiáltott fel Karaus úr. — Ne teremtöistenezzen, amíg nem haldoklik! Egy pohár szódában, nincs ugyan nagyon sok arzén, azaz méreg, de ha rendszeresen isszák, beáll a lassú arzénmérgezés, megáll a szívműködés, és az ember megfullad. Csak a boncolás deríti ki. hogy nem gutaütés volt, hanem arzénmérgezés. Hasonló fulladásos halál következik be állati méreggel való mérgezés esetén, ha például vipera mar meg valakit, s az egyetlen, ami megmentheti: azonnal nagy mennyiségű szeszes italt fogyaszt. A hatásos adagot ilyen esetekben rendszerint fél liter konyakban .állapítják meg. — Adjon ide fél liter konyakot — kiáltotta Karaus úr. Škarda doktor visszafogta Karaus úr kezét: — Nem megy az egyszerre — mondta. — Nem ihatik rögtön konyakot, hanem a mérsékelt mennyiségű alkoholt tartalmazó sörrel kell kezdenie. Mégpedig az elsőt egyszerre hajtja fel, most rögtön, a másodikat tíz perc múlva, a harmadikat negyedóra múlva. Két óra alatt Karaus úr tizenöt pohár sört ivott meg. így lett Karaus úr alkoholista, s egyúttal a törvény keretei közt működő Mérsékelt Haladás Pártjának rendíthetetlen hive. Fordította: Hubik István Josef Lada rajza HOL AZ A LÁNY? ... Középmagas, barna fiú lép be a szerkesztőségi szoba ajtaján. Nagyon határozott és céltudatos — ez róla első benyomásom. — Hány éves? — 1957-ben születtem. Tizenöt éves korom óta élek Bratislavában. Akkor kerültem ide szakközépiskolába. Akkor intriben, azután albérletben éltem. — És most? — A szüleim utánam jöttek. Ott eladták a házukat, itt egy szövetkezeti lakást vettek. — Művezető valahol? Vagy technikus? — Mérnök vagyok. — Akkor szabályos életpálya: alapiskola, érettségi, egyetem. — Nem szabályos! Alapiskola, érettségi, utána egy esztendeig háromműszakos segédmunka, majd pedig egyműszakos meló mellett az egyetem. Négy éve végeztem. — És most, diplomával a zsebében rádöbbent, hogy majdnem harmincéves, de se feleség, se gyerek. Nemigen lehetett ideje szórakozni, lányokkal ismerkedni, most pedig elkapta a pánik... — Tévedés! Nem maradtak ki életemből a lányok, sőt! Nem döbbentem rá semmire, és nem is panaszkodni jöttem. — Hát akkor? — Jónéhány hónapja szó volt a lapban egy huszonöt éves jogászfiúról, akinek még nem volt kapcsolata nővel. Gondoltam, eljövök és elmondom, hogy én pont az ellenkező véglet vagyok. Rengeteg növel volt már dolgom. Nagykanállal habzsoltam az életet, mégsem kellett még megnősülnöm. — Nem is akar? — Ezt nem mondtam! Feltéve, ha megtalálom azt a valakit, megnősülök. A tapasztalataim birtokában, kiforrott elképzelésekkel. Igaz, nehéz dolog lesz, hiszen most is két lánnyal járok. — Hány éves korában lett szoknyavadász ? — Aránylag későn. Tizennyolc éves voltam, amikor érdeklődni kezdtem a lányok után. Érettségi előtt... Ezért is sikerült gyengébben az egyetemi felvételim. Nem titkolom, hogy ma is szeretek szórakozni. — Mit ért szórakozáson? — Annak minden fajtáját. Beletartozik ebbe a színház, a mozi, a kirándulás, a tánc. Számtalanszor volt úgy, hogy hajnalban a szórakozóhelyről, vagy idegen lakásból mentem munkába. — Múlt időt használ. Úgy tűnik, mégiscsak belefáradt... — Nem! Csak már ritkábban táncolom át az éjszakát. Megtanultam jobban gazdálkodni az idővel. Mostanában olvasni is többet szoktam, mert az teljesen kimaradt az életemből. — Suhanckora óta a városban él. Meggyökeresedett már? — Jól érzem magam, a kínálkozó lehetőségeket szeretem. Nem vagyok kénytelen mindig ugyanazokkal az emberekkel ülni azon az egy-két szórakozóhelyen. A lehetőségek mindig fontosak... — Sok lányt ismer, mégsem nősült még meg... —■ Talán éppen ezért. A legkülönbözőbb típusokkal találkoztam, és rájöttem, hogy a lányok szívesen kapnak a házasságon. Ki erőszakosan, ki szemérmesebben, de mindegyik férjhez akarna menni. Ezek a mögöttes gondolatok elkedvetlenítenek. — IWlyen a feleség-ideálja? — ADelSő tulajdonság az. ami lényeges. Igényes legyen, új dolgokat befogadó, rugalmas, és természetesen szimpatikus. Ha magasabb beosztásban dolgozna mint ón, igyekeznék öt elérni, túlszárnyalni. — Mi a véleménye az őszinteségről? — Gondolom, a házasságban nagyfokú őszinteségre van szükség. Mint ahogy a többi szoros emberi kapcsolatban is. Vannak azonban dolgok, amelyeket nem lehet elmondani annak, akit szeretünk, mert fájdalmat okoznánk vele. Ilyenkor jobb hallgatni. — Miként gondolkodik a hűségről? Képes lenne rá? — Igen. Egyébként az is kérdés, mit értünk a hűség fogalmán. — Miért? — Azért, hogy leszűkítjük-e pusztán a szexualitásra, vagy általánosabban értelmezzük. Gondolom, okosabb nem leszűkíteni. Szerintem a hűség ott kezdődik, hogy az illetőt nem szolgáltatom ki. Minden vele kapcsolatos problémámat övele beszélem meg. Mármint ami megbeszélhető. — Anyagiasnak tartja magát? — Bizonyos fokig igen. De ha szórakozom, nem sajnálom rá a pénzt. Sohasem garasoskodom. Igaz, a módját is megtalálom, hogyan szerezzem meg némi többletmunkával a pénzt. Kölcsönkérni nem szeretek, inkább beosztom ami van. És olyan szempontból sem vagyok anyagias, hogy ez a párválasztásnál esetleg szempont legyen. Persze, nem árt, ha az illetőnek van valamije, de ha semmije sincs, akkor is összeházasodhatunk. Ebben a tekintetben az anyagiak lényegtelenek. — Van lakása, kocsija? — Alig fél éve, hogy önálló lakásom van. Addig az anyámékkal és a szintén nőtlen öcsémmel laktam. A kocsim is vele közös. — Mi a véleménye, mondjuk, a házi munkáról? — Anyám úgy nevelt bennünket, hogy mindkettőnket befogott a házi munkába. Szép szóval én mindenre kapható vagyok. Ha indokolt, szívesen elvégzek mindent, amit kell. Őszintén szólva azonban nem ez a hobbim ... — Tényleg: van valami hobbija is? — Az utazás. Szeretem okosan kihasználni a szabad időmet. — Mi a véleménye a válásról? — Nem lehet valami szívderítő dolog. Ha csak egy mód van rá, nem fogok elválni. Inkább megalkuszom, de a válást szeretném elkerülni. Persze, ehhez először meg kellene nősülnöm... — Ennyi kapcsolat „dobása" után miért irtózik a válástól? — Nem szeretném kitenni magam egy válás megrázkódtatásának. És szeretem a gyerekeket is, nem akarnék belőlük válási árvákat csinálni. Amennyire életvidám vagyok, annyira irtózom a különböző csalódásoktól. Ha majd egyszer elhatározom, hogy egy lányt feleségül veszek, azt olyan komoly ismeretség fogja megelőzni, hogy abból ne legyen válás. Csak tudnám, hogy hol az a lány, akit elvehetnék?!... B. M. P. 19
