A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-27 / 52. szám

indultunk. Az utasok közt rajtunk kívül voltak németek, lengyelek, an­golok és három japán, nagy érdeklő­dést keltő automata fényképezőgé­pekkel teleaggatva. Átszeltük Leningrád legszélesebb folyóját, a Névát. Baloldalt megpil­lantottuk a Szerafimovi temetőben magasodó, a 900 napos leningrádi blokád áldozatainak tiszteletére emelt emlékmű sziluettjét. Magunk mögött hagytuk azt a helyet is, ahol 1837-ben, egy kiprovokált párbaj so­rán halálos sérülést kapott A. Sz. Puskin. Leningrád északnyugati elővárosát borókaerdő övezi. Nyugat felől a Finn-öböl szürke felszíne kísért. Nem messze Liszij Nosztól felbukkan a hatalmas víztükör: utunk céljánál, a Szesztoreckij Razliv-tónál vagyunk. 1917 júliusában, a cári despotiz­mus ellen szervezett fegyveres felke­lés idején, a mi útvonalunkkal párhu­zamosan haladó vasútvonalon uta­zott V. I. Lenin. Az ideiglenes kor­mány ügynökei mindenütt keresték az orosz proletariátus vezetőjének tartózkodási helyét Pétervárott. Le­nin ezért 1917. július 9-éröl 10-ére virradó éjjel elhagyta Pétervárt és áttelepült N. A. Jemeljanov bolsevik razlivi házába. Amikor ez a hely is veszélyesnek bizonyult a bátor forra­dalmárok átvitték vezérüket a Raz­­liv-tavon túli rétekre, ahol éppen a füvet kaszálták. Lenin majdnem egy hónapig rejtőzött egy szénakazalban és egy fészerben a Razliv-tó keleti partján. Erről a helyről irányította a bolsevik párt VI. kongresszusának előkészületeit, és ezzel egyidejűleg az Állam és forradalom című müvén dolgozott. V. I. Lenin tartózkodásának e neve­zetes helyén ma két múzeum áll, amelyek lehetővé teszik, hogy az egész világról idelátogató turisták megismerjék a NOSZF vezetőjének egyik tartózkodási helyét. A szénaka­zal vázára, — Lenin egykori szálláshe­lyére — Razliv lakosai minden évben száraz füvet hordanak. Mellette grá­nitkőből emlékművet emeltek, amely egész éven át emlékeztet V. I. Lenin itt-tartózkodásának napjaira. A korszerűen épített múzeum, amelyben V. I. Lenin Razliv-tó menti tartózkodásának idejéből származó eredeti dokumentumokat őrzik, har­monikusan beépül a Finn-öböl északi részének festői képébe. A külföldiek közül főként az angolok és a japánok, akik életükben először ismerkednek azokkal a helyekkel, ahol Oroszor­szág forradalmi történelmének fon­tos fejezetei íródtak, tanúsítanak nagy érdeklődést a NOSZF esemé­nyei iránt. Razlivból Leningrádba vezető utun­kon részesei voltunk annak az esz­mecserének is, amelyet a külföldi turisták az emberiség fejlődésének új útvonalát megszabó 1917 őszének eseményeiről folytattak. PAVOL ZACHARA A szerző felvételei Tudod, mi jutott eszembe ? Az a tavalyi, decemberi este, amikor ott ültünk nálad a szőnyegen, s te a horoszkópodat ol­vastad nekem. Emlékszel? — Hát hogyne! Mit is írt? — Azt, hogy életem legrosszabb éve vár rám. Hogy 85-ben annyi csalódásban, szo­morúságban lesz részem, mint még soha. Hú, de kiborultam... Napokon át alig lehetett szót érteni velem. Aztán elhatá­roztam: hátat fordítok a fénynek. Miért? Talán félhomályra vágytál? — Dehogyis. Csupán úgy döntöttem: ko­lostori gyakorlásra van szükségem. Hogy fél évig csak táncolni és énekelni fogok, nem pedig forgatni, vagy színházi szerep­pel bajlódni. Mert ezzel is csak én nye­rek ... Nem mondom: vakmerő ötlet. — Lehet Nem is haboztam, amikor szep­temberben énekelni hívtak az újonnan megnyílt Grand Hotel Hungária éjszakai bárjába. A legjobbkor jött a felkérés. Gondolom, a te füledbe is eljutott már. miről beszélnek a szakmabeliek. Hogy musical-ben ä helyed... — Igen, hallottam. Pedig az első hetekben nem nagyon biztattak. Sőt. Inkább azt vettem észre: féltenek. Hogy ezzel a négy­hónapos fellépéssorozattal, amely most, 31-én ér véget, megnehezítem a szakmai előrelépésemet. Nem érdekeltek a meg­jegyzések: énekelni és táncolni akartam. Jól énekelni, és jól táncolni. Hogy erre most egy bárban került sor? Feleki Kamill mesélte egyszer: évekkel ezelőtt egy világ végi söntésben lépett fel, ahol sem szék, sem asztal nem volt csak pult. Fiatal kollégái elkeseredetten dünnyögtek mel­lette, hogy ilyen körülmények között kép­telenség játszani. Erre Feleki Kamill csak annyit mondott: színház ott van. ahol én vagyok. Akkor engem miért rettentsen el egy első osztályú szórakozóhely ? Tehát tévedett a horoszkóp. — Tévedett... A pódiumon jól szerepel­tem, s a célomhoz, hogy nagylemezem legyen, közelebb kerültem, de a szerelem­ben ... a fene egye meg én mindig kifo­gom. Miért? Le léceit? — Nem. Csakhát ez sem az igazi. És most mi lesz? — Semmi. Hébe-hóba találkozunk, ez minden. Akkor lépjünk tovább — megtörtént már, hogy tilosban jártál? — Igen. És? — Nincs és. Egyszer jó volt, máskor nem. Az a legrosszabb, ha rájövök, a vetélytársa vagyok valakinek. Azt ki nem állhatom. Akkor inkább legyen vége mindennek. Még akkor is. ha jó megjelenésű volt az illető? — Nekem az kevés. Nekem annál több kell. Vonzzon és taszítson. Kergessen őrü­letbe és hagyjon életben. Szóval igazi egyéniség legyen. Forró pillanataid voltak-e ebben az év­ben? — Hajaj! És zűrjeid, ballépéseid? — Abból is volt elég, de amit csak tud­tam, elkerültem. Könnyen ment? — Könnyen, mert nem sokat voltam egy helyben. Szinte nem is volt nap, amikor ne rohantam volna. Biztos ezért is van néha olyan érzésem, hogy körbejártam az éle­tem. A legszebb ajándékot kitől kaptad ebben a nagy rohanásban ? — Nyolcvankilenc éves nagymamámtól. Horgolt nekem egy fekete, aranyszálas félujjas kesztyűt. Hordod? Szereted? — Szeretem, de nem hordom. Virágtartó lett belőle a fürdőszobában. Látom, van egy-két új bútordarabod is. — Igen, a szecessziós tálalót és a szekre­tert mostanában vettem — erre ment el a legtöbb pénzem. De nem izgat, boldog vagyok, hogy megkaptam végre. Van még valami, amit évek óta hiába keresel? — A harmóniát keresem. De nagyon! Talán 86-ban több szerencséd lesz. — Igen, remélem ... SZABÓ G. LÁSZLÓ Helyey Zsuzsa felvétele 9

Next

/
Thumbnails
Contents