A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-27 / 52. szám
indultunk. Az utasok közt rajtunk kívül voltak németek, lengyelek, angolok és három japán, nagy érdeklődést keltő automata fényképezőgépekkel teleaggatva. Átszeltük Leningrád legszélesebb folyóját, a Névát. Baloldalt megpillantottuk a Szerafimovi temetőben magasodó, a 900 napos leningrádi blokád áldozatainak tiszteletére emelt emlékmű sziluettjét. Magunk mögött hagytuk azt a helyet is, ahol 1837-ben, egy kiprovokált párbaj során halálos sérülést kapott A. Sz. Puskin. Leningrád északnyugati elővárosát borókaerdő övezi. Nyugat felől a Finn-öböl szürke felszíne kísért. Nem messze Liszij Nosztól felbukkan a hatalmas víztükör: utunk céljánál, a Szesztoreckij Razliv-tónál vagyunk. 1917 júliusában, a cári despotizmus ellen szervezett fegyveres felkelés idején, a mi útvonalunkkal párhuzamosan haladó vasútvonalon utazott V. I. Lenin. Az ideiglenes kormány ügynökei mindenütt keresték az orosz proletariátus vezetőjének tartózkodási helyét Pétervárott. Lenin ezért 1917. július 9-éröl 10-ére virradó éjjel elhagyta Pétervárt és áttelepült N. A. Jemeljanov bolsevik razlivi házába. Amikor ez a hely is veszélyesnek bizonyult a bátor forradalmárok átvitték vezérüket a Razliv-tavon túli rétekre, ahol éppen a füvet kaszálták. Lenin majdnem egy hónapig rejtőzött egy szénakazalban és egy fészerben a Razliv-tó keleti partján. Erről a helyről irányította a bolsevik párt VI. kongresszusának előkészületeit, és ezzel egyidejűleg az Állam és forradalom című müvén dolgozott. V. I. Lenin tartózkodásának e nevezetes helyén ma két múzeum áll, amelyek lehetővé teszik, hogy az egész világról idelátogató turisták megismerjék a NOSZF vezetőjének egyik tartózkodási helyét. A szénakazal vázára, — Lenin egykori szálláshelyére — Razliv lakosai minden évben száraz füvet hordanak. Mellette gránitkőből emlékművet emeltek, amely egész éven át emlékeztet V. I. Lenin itt-tartózkodásának napjaira. A korszerűen épített múzeum, amelyben V. I. Lenin Razliv-tó menti tartózkodásának idejéből származó eredeti dokumentumokat őrzik, harmonikusan beépül a Finn-öböl északi részének festői képébe. A külföldiek közül főként az angolok és a japánok, akik életükben először ismerkednek azokkal a helyekkel, ahol Oroszország forradalmi történelmének fontos fejezetei íródtak, tanúsítanak nagy érdeklődést a NOSZF eseményei iránt. Razlivból Leningrádba vezető utunkon részesei voltunk annak az eszmecserének is, amelyet a külföldi turisták az emberiség fejlődésének új útvonalát megszabó 1917 őszének eseményeiről folytattak. PAVOL ZACHARA A szerző felvételei Tudod, mi jutott eszembe ? Az a tavalyi, decemberi este, amikor ott ültünk nálad a szőnyegen, s te a horoszkópodat olvastad nekem. Emlékszel? — Hát hogyne! Mit is írt? — Azt, hogy életem legrosszabb éve vár rám. Hogy 85-ben annyi csalódásban, szomorúságban lesz részem, mint még soha. Hú, de kiborultam... Napokon át alig lehetett szót érteni velem. Aztán elhatároztam: hátat fordítok a fénynek. Miért? Talán félhomályra vágytál? — Dehogyis. Csupán úgy döntöttem: kolostori gyakorlásra van szükségem. Hogy fél évig csak táncolni és énekelni fogok, nem pedig forgatni, vagy színházi szereppel bajlódni. Mert ezzel is csak én nyerek ... Nem mondom: vakmerő ötlet. — Lehet Nem is haboztam, amikor szeptemberben énekelni hívtak az újonnan megnyílt Grand Hotel Hungária éjszakai bárjába. A legjobbkor jött a felkérés. Gondolom, a te füledbe is eljutott már. miről beszélnek a szakmabeliek. Hogy musical-ben ä helyed... — Igen, hallottam. Pedig az első hetekben nem nagyon biztattak. Sőt. Inkább azt vettem észre: féltenek. Hogy ezzel a négyhónapos fellépéssorozattal, amely most, 31-én ér véget, megnehezítem a szakmai előrelépésemet. Nem érdekeltek a megjegyzések: énekelni és táncolni akartam. Jól énekelni, és jól táncolni. Hogy erre most egy bárban került sor? Feleki Kamill mesélte egyszer: évekkel ezelőtt egy világ végi söntésben lépett fel, ahol sem szék, sem asztal nem volt csak pult. Fiatal kollégái elkeseredetten dünnyögtek mellette, hogy ilyen körülmények között képtelenség játszani. Erre Feleki Kamill csak annyit mondott: színház ott van. ahol én vagyok. Akkor engem miért rettentsen el egy első osztályú szórakozóhely ? Tehát tévedett a horoszkóp. — Tévedett... A pódiumon jól szerepeltem, s a célomhoz, hogy nagylemezem legyen, közelebb kerültem, de a szerelemben ... a fene egye meg én mindig kifogom. Miért? Le léceit? — Nem. Csakhát ez sem az igazi. És most mi lesz? — Semmi. Hébe-hóba találkozunk, ez minden. Akkor lépjünk tovább — megtörtént már, hogy tilosban jártál? — Igen. És? — Nincs és. Egyszer jó volt, máskor nem. Az a legrosszabb, ha rájövök, a vetélytársa vagyok valakinek. Azt ki nem állhatom. Akkor inkább legyen vége mindennek. Még akkor is. ha jó megjelenésű volt az illető? — Nekem az kevés. Nekem annál több kell. Vonzzon és taszítson. Kergessen őrületbe és hagyjon életben. Szóval igazi egyéniség legyen. Forró pillanataid voltak-e ebben az évben? — Hajaj! És zűrjeid, ballépéseid? — Abból is volt elég, de amit csak tudtam, elkerültem. Könnyen ment? — Könnyen, mert nem sokat voltam egy helyben. Szinte nem is volt nap, amikor ne rohantam volna. Biztos ezért is van néha olyan érzésem, hogy körbejártam az életem. A legszebb ajándékot kitől kaptad ebben a nagy rohanásban ? — Nyolcvankilenc éves nagymamámtól. Horgolt nekem egy fekete, aranyszálas félujjas kesztyűt. Hordod? Szereted? — Szeretem, de nem hordom. Virágtartó lett belőle a fürdőszobában. Látom, van egy-két új bútordarabod is. — Igen, a szecessziós tálalót és a szekretert mostanában vettem — erre ment el a legtöbb pénzem. De nem izgat, boldog vagyok, hogy megkaptam végre. Van még valami, amit évek óta hiába keresel? — A harmóniát keresem. De nagyon! Talán 86-ban több szerencséd lesz. — Igen, remélem ... SZABÓ G. LÁSZLÓ Helyey Zsuzsa felvétele 9
