A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-27 / 52. szám
A Csemadok életéből Harminchat év a mérlegen Ünnepi ülésre készített, ékes szóval fogalmazott beszámolót lapozgatok. Korcsog László irta, a nyugdíjas éveit élvező pedagógus, akit szülőfalujában nagyra becsülnek. Az összegezés a Csemadok Ipolynyéki (Vinica) Helyi Szervezetének tevékenységét, szerteágazó munkáját taglalja. A mintegy 2 300 lakost számláló nagyközségben 1949 októberének utolsó előtti napján alakult meg kulturális szövetségünk helyi szervezete. Gágyor József kezébe került a „karmesteri pálca", ö és a szervezet születésénél bábáskodók a nemzetiségi kultúra ápolását, fejlesztését, gazdagítását tűzték ki céljukul. „A kultúráért is dolgozni, fáradozni, küzdeni, harcolni kell — vallották —, feladatunknak tekintjük hát a szép szó, a zene, az ének, a tánc, a néphagyomány és természetesen az édes anyanyelv művelését, ápolását." Az indulásnál, igaz, nem voltak sokan, de lelkesedésük szinte nem ismert határt. Ez munkájukon akkor és később is érződött. Az ipolynyéki Csemadok-tagok az elmúlt harminchat esztendő során nem csupán kulturális értékeink megőrzésével és anyanyelvűnk pallérozásával foglalkoztak, hanem kivették részüket a községben zajló társadalmi munkákból is. Ott szorgoskodtak a művelődési ház, az iskola, az óvoda, a szolgáltató ház, a strandfürdő építésénél, a közmüvesítési munkáknál, s nem utolsósorban a falu csinosításánál, szépítésénél. A dolgos hétköznapok pihenöóráiban vagy vasárnap délutánonként szállt a dal, dobbant a csizma, perdült a szoknya, élvezték a szebbnél szebb versek ízét, felidézték újra meg újra apáik, nagyszüleik kulturális hagyatékát. A különféle rendű és rangú versenyeken szép eredményeket értek el a nyékiek. A Tavaszi szél... népdalverseny járási és kerületi döntőiben szinte minden évben képviselte valaki a falut. Az énekkar és az éneklöcsoportok műsorát minden alkalommal nagy taps fogadta. A kar egyébként 1973-ban alakult, akkor Petőfi Sándor megzenésített verseiből adtak műsoros estet. Előadásukkal másodikok lettek az állami gazdaságok Spaőicében rendezett országos versenyén is. Tizenöt esztendeje a Bojtos János vezette férfi énekkar eljutott a Tavaszi szél... országos döntőjébe. Sikerükön felbuzdulva Cseri László, majd Tóth Ágnes irányításával hamarosan megalakult a női énekkar is. Tíz év múltán már mindkét csoport bejutott a népdalverseny kerületi fordulójába. És megalakult a hagyományőrző csoport is. A nyéki lakodalmast, fonót, tollfosztót külföldön is előadták már. Színpadon első ízben 1974-ben mutatkoztak be a meny asz - szony- és menyecsketánccal, menyaszszony-búcsúztatóval. A budapesti Népművészeti Múzeum munkatársai filmre vették a csoport néhány hagyományőrző táncát. A tánccsoportról, amely 1956-ban alakult, szintén illik pár szót ejteni. Jártak Gombaszögön (Gombasek), országszerte számos versenyt nyertek, szerepeltek a Csehszlovák Televízió műsorában, külföldön is felléptek már. Két éve elsők lettek Spačicében. A gyermektánccsoportot Bojtos Jánosné vezeti. A legkisebbek a pünkösdöléssel megnyerték a Tavaszi szél. .. területi versenyét, majd második helyen végeztek a lévai (Levice) népművészeti találkozón. Persze, a felsorolás még korántsem teljes. A nyéki Csemadok-tagok évente előadnak egy színdarabot, zenés játékot vagy kabaréösszeállítást. Beinrohr Emö, Mics Károly, Dobos Sándor, Juhász Bélánó és a többiek játékának tapsolt már a környező falvak közönsége is. Ady-, Petőfi- és Arany-estjük kőzönségcsalogató volt. Szép utat tett meg a Juhász Béla vezette irodalmi színpad is „A szovjet nép élete és művészete” című összeállításával. Ipolynyék jó vers- és prózamondói ismertek. Fritz Margit, Molnár Judit, a Siket-testvérek, a Baliklányok, Judit és Margit, valamint Oroszlán Mária és társai példásan képviselték a szervezetet a járási és kerületi döntőkön. A számos sikeres könyvkiállításról, iró-olvasó találkozóról (ezek elsősorban Terebessy Zoltánná könyvtáros hozzáértő munkáját, szorgalmát dicsérik) és a „Nyéki nyár" rendezvényről még nem is esett szó! Jelenleg a szervezetnek 300 tagja van. 1978 óta a felszabadulásunk esztendejében született Gyurász Gábor az elnök. Ismerem öt, elmondhatom, továbbra is jó kezekben van az a bizonyos „karmesteri pálca". A minap jegyezte meg épp: ,A község tömegszervezeteivel jó kapcsolatot alakítottunk ki. Legbüszkébb a csupa tizenéves fiatalból verbuválódott Hont Néptánccsoportunkra vagyok." Szólni kell még Korcsog Laci bácsi néprajzgyüjtö munkájáról. A csokorba szedett népszokásokat, mondókákat, népdalokat, gyermekjátékokat, néptáncokat nemcsak összegyűjtötte, hanem le is jegyezte a községi krónikába, sőt, beépítette azokat a folklórcsoport műsoraiba is. A falu legeredményesebb tömegszervezetének a helybéli pedagógusok a mozgatórugói. A szervezet fennállása óta most fejt ki legeredményesebb munkát. ZOLCZER LÁSZLÓ Gyurasz Gábor es Korcsog László A Hont Tánccsoport csupa fiatalokból áll A szerző felvételei CSÁK ISTVÁN ravatalánál Nagyon mélyről vágott neki az életnek, nagy-nagy sötétségből lépett a fényre. Édesapja pásztorember volt, illetve napszámos. Édesanyját korán elveszítette, apai és nagyanyai szereteten osztozott, s riadt szemmel tekintett a háborús negyvenes évek magyar valóságára. Falumbeli volt, s ma is élesen emlékszem a letűnt világ karácsony előtti szeretetcsomag-osztására az iskolában. A legszegényebb iskolás gyerekek közé tartozott ... Nagy a tolongás a koporsója körül, az utolsó útját kísérők nem is férnek be a ravatalozó búcsúztató termébe. Hosszú a sor, amely a losonci (Lučenec) temető két öl földnyi örökös lakhelyéig kígyózik. Sok-sok könnyes szem tekint a sírba eresztett koporsóra, szemerkél az eső, nedvesek a fák, mintha az idő is a sokat vállaló nyugtalan embert siratná. Soha semmivel nem volt elégedett, mindenen javítani és változtatni akart. Nem tudott megbékülni azzal a világgal, amelybe 1926-ban beleszületett. A szegény napszámos emberek kenyér-uborkaebédes világával! Elment Bátkáról Ózdra életet próbálni. Kitanulta a szabómesterséget. És több lett azoknál, akik napszámos sorban maradtak. Talán azért is tért vissza a falujába, hogy a saját példájával okítson másokat, látjátok feleim, van menekvés a szegénysorból. S mikor ezt nyomósán és elgondolkoztatóan tudtul adta, már a második világháború után voltunk majd két esztendővel. A világot változtató felszabadulás tényei hatottak értelmére. Csák Istvánnak szűk volt a bátkai kabát, hajtotta tovább a nyugtalanság, egészen Losoncig (Lučenec), ahol megérintette az idő szele, elkötelezett emberré tette, szívében piros fények gyúltak, lelkében vágyak lángja égett. Menni, és soha nem pihenni, és főleg soha nem nyugodni. Mindenütt ahol jár, az újnak tenni hitet. Ez volt, ami hajtotta, fűtötte. Zuhog a latyakos, agyagos föld a koporsóra, mintha víz is csobbanna lent, emlékeztetve a végtisztességtevö gyászolókat arra a jelképességre, hogy a nyugtalan ember koporsó-hajójának a lenti vizeken is röpülni kell! Életének fontosabb mozaikkockáit rakom össze. Az ötvenes évek közepén az akkor megalakult, hivatásos magyar népművészeti együttesben találjuk feleségestől, a Népes megszűnése után pedig megint losonci tájakon. A Csemadoknak járási titkára. Csodálatos szorgalmú, lelkes fáklyavivö, aztán két esztendeig hnb-titkár Pincén (Pincinó)r körülbelül négy esztendeig dolgozik Losoncon a szakmájában, majd megteszik a városi mozi igazgatójának. A hetvenes években ismét a Csemadok járási titkára, s az eltelt időben a városi pártbizottságnak is tagja, a városi nemzeti bizottságnak is képviselője, s az Új Szónak és a Hétnek is állandó levelezője. Sokat tett a Losonci járásban a magyar kultúra terjesztéséért. Soha nem érzett fáradtságot, amikor tenni kellett érte. Megérdemelten kapta A kultúra példás dolgozója kitüntetést. Ezt a nagy szervezőkészséggel és örök nyugtalansággal született embert a szivinfarktusos megbetegedések sem torpantották meg. Rokkantsági állományba kényszerültén sem tudott megnyugodni, pedig már megérintette a halál szele. Egyik legutóbbi levelében azt irta nekem: „Kedves Barátom! Tudósításaim, írásaim elmaradásából gondolom, részben sejted, valami nincs rendben körülöttem. Karácsony másnapján újabb szívinfarktust és szívműködés'! zavarokat éltem át. A gyors orvosi kezelésnek köszönhetően élétben maradtam. Az egészségi állapotom már nem az igazi. Eltiltottak mindenféle munkától... Ezt a betegségénél is nehezebben viselte. Azon a napon is, amelynek az esti órájában meghalt, még lázított a közöny, a tespedtség ellen. Életét ettől féltette, nem a losonci temetőtől. Nehéz volt tőle a búcsú. Úgy éreztem, hogy szövetségünk nyolcvanhatezer tagja állja körül a sírját. A Csemadok Központi Bizottsága Így is búcsúzott tőle. A járási bizottság hasonlóképpen. S nekünk, valamennyiünknek meg kellett fogadnunk a szomorúság keserves perceiben, hogy halálával semmiféle nyugodtság nem lesz úrrá rajtunk. S a fogadalmunkat komolyan kell vennünk, mert kedves barátunk, küzdötársunk, Csák István, örökös lakhelyéről is nézni fog ránk, okítóan, hogy ne felejtsük: a nyugtalanság az élet, a nyugodtság pedig a halál. MÁCS JÓZSEF 7
