A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-20 / 51. szám
Ml LESZ VELED TITANIC? Az Érsekújvári Városi Múzeum megalapítói (balról jobbra: Szőke Béla, Thain János, Ludvig Albrecht, Saskó Kázmér) THAIN JÁNOS (1885-1953) Ha felmérést készítenénk a szlovákiai magyarság körében, hogy vajon ki, mennyit tud Thain Jánosról, akkor — tartok tőle — nagyon lehangoló eredményt kapnánk. Épp ezért nem lesz tán haszontalan, már csak az idei centenárium ürügyén sem bemutatnunk (fölidéznünk?) két világháború közötti kulturális életünk e jeles'alakját. A molnárcsaládból származó Thain János 1885-ben született Érsekújváron (Nové Zámky). Szülővárosa gimnáziumában érettségizett, ahová — budapesti tanulmányai elvégzése után — tanárként került vissza. Thain János azonban nem csak mint tanár, tehát a jövő generáció oktatója tette meg a magáét kulturális életünk fellendítése érdekében, hanem mint lelkes műgyűjtő, előadó, néprajzkutató, múzeumalapító is. Nyomtatásban megjelent néhány tucatnyi kis terjedelmű, zömében ismeretterjesztő írása a kisalföldi népművészetről tán még nem is keltene bennünk különösebb csodálatot, hiszen az egy életmű keretein belül nem olyan nagy teljesítmény. Thain János azonban elsősorban nem a szavak embere volt. Fáradhatatlanul járta a kisalföldi falvakat, rótta Érsekújvár régi utcáit és az elébe kerülő népművészeti tárgyakat, régi építményeket sorra lerajzolta vázlatblokkjába. Közben tárgyakat is gyűjtött, ill. gyüjtetett diákjaival, igy a gimnáziumban berendezett rajzszertára, a korabeli fényképek alapján már valóságos kis múzeum lett. Nem csoda hát, hogy amikor 1927-ben Komáromban (Komárno) egy Magyar Mezőgazdasági, Ipari és Népviseleti Kiállítást rendeztek, akkor a Kisalföld népművészetét bemutató részleget Thain János gyűjteményéből készítették. „Meglepően szép Thain János érsekújvári rajztanár, festőművész gazdag néprajzi gyűjteménye, amely a primitív pásztorbottól fel egészen az ötvösmüvesség remekéig rengeteg néprajzi tárgyat mutat be" — írja többek között a Komáromi Lapok lelkes munkatársa (1927. 8. 13., 5. o.). Ugyanez a gyűjtemény képezte az alapját annak a népművészeti kiállításnak, amelyet 1930-ban rendezett szülővárosában. Muzeológiai tevékenysége akkor érte el méltó beteljesülését, amikor 1935-ben Érsekújvár törökök alóli felszabadulásának 250. évfordulóját ünnepelte. Ekkor egy „török kiállítást" rendezett néhány lelkes újvári lokálpatrióta — Szőke Béla, Ludvig Albrecht. Saskó Kázmér — társaságában. Ez a kiállítás a régészeti és történelmi anyagon kívül bőven tartalmazott néprajzi exponátumokat is. Talán az iránta megnyilvánuló hatalmas érdek-Egy udvardi kapu rajza Thain János gyűjteményéből lődésnek és az egyértelműen pozitív sajtóvisszhangnak is köszönhető volt, hogy ez a kiállítás végül is az érsekújvári Városi Múzeum alapja lett. Thain János pedig az akkor megalakult Múzeumi Bizottság elnöke. Tíz esztendeig igazgatta, gyarapította lelkes hozzáértéssel ezt az általa alapított múzeumot, mígnem — már a háború legvégén egy bombatámadás során — egy szerencsétlen találattal szinte az egész életműve pusztult el pillanatok alatt. Ez a nagy csapás sem vette el kedvét a további munkától. Lankadatlan szorgalommal végezte továbbra is néprajzi gyűjtéseit (erről tanúskodnak a hagyatékában található apróbetűs feljegyzései), illetve továbbra is rajzolta az elébekerülő, ám egyre fogyó néprajzi érdekességű tárgyi világot. Thain János, ahogy ő maga vallotta, „Újvár népművészetének szerelmese" volt. Az akkor még virágzó mezővárosi népművészetnek (főleg a fafaragásnak) minden kis elemét igyekezett legalább rajzban megőrizni. Nagyszerű, hiteles rajzai segítségével igy kaphatunk ma is képet nemcsak az érsekújvárí, de a környező kisalföldi falvak kapubálványairól, házoromzatairól, faragott sírkeresztjeiről, tulipános ládáiról stb. Gyűjtötevékenysége eredményeinek óriási jelentősége forrásértékükben rejlik. Ne áltassuk magunkat : nem volt ö a szó szoros értelmében vett néprajztudós! A népi kultúra iránt nagyon érdeklődő, hangyaszorgalmú tanárember és festőművész volt, aki tehetségét kamatoztatva a kisalföldi népi kultúra szinte felbecsülhetetlen jelentőségű dokumentátora lett. Olyan faragványok és és paraszti munkaeszközök tucatjait mentette át rajzlapjaira a jövőnek, amelyek mára szinte nyomtalanul eltűntek. Az eddig „búvópatakként", bőröndök alján rejtőző népművészeti rajzok a felszínre kerülvén remélhetőleg további kutatásokat inspiráló „forrásként" fognak buzogni, s szolgálják néprajzi tudományosságunk és egész egyetemes kultúránk ügyét. USZKA JÓZSEF Tizenhat napon át folyt az óceánkutatók megfeszített munkája Newfoundlandtól hétszáz kilométerre, míg végül is három kilométer mélységben videokészülék segítségével sikerült megpillantani a tengerfenéken nyugvó Titanic körvonalait. fgy találták meg a tudósok a legendás hírű Titanic kuxushajót, amely egy áprilisi éjjelen indult útjára, majd öt nap múlva elsüllyedt. Hosszú éveken át a legkülönbözőbb elképzelések alakultak ki a hajóról. Amikor a Titanic felfedezéséről szóló hír világgá röppent, a kincsekre áhítozók szeme előtt egyetlen cél lebegett: kiemelni a hullámsírban nyugvó hajót. Időközben a Knorr kutatóhajón tartózkodókat egymás után érték a meglepetések. A Titanic nagyon közelinek tűnt, hisz videokészülék segítségével még a tányérokat, a mosogató-tartályokat, fazekakat is láthatták. Látható volt a parancsnoki hid, ahonnan a hajó tisztjei észrevették a közeledő jéghegyet, amely az összeütközés után szinte kettészelte a hajó törzsét. A Titanicot kora legnagyobb technikai vívmányaként tartják számon. A szerencsétlenséget 713 személy túlélte, de 1522-en a kapitánnyal együtt a hullámokban lelték halálukat. A felfedezés hire eljutott a túlélőkhöz is, akik így emlékeznek az utolsó pillanatokra: „Csodálatos volt. Minden fényárban úszott, szólt a zene, majd hirtelen meghallottuk az összeütközés zaját. Kitört a pánik. Az emberek fejvesztve ugráltak a mentöcsónakokba, kiabálás és sírás hallatszott mindenhonnan. Sokan a korlátokba kapaszkodva remélték, hogy a hajó ellenáll az ütközésnek. Csakhogy a jeges víz bejutott a kazánba és néhány perc múlva a levegőbe repült a gépház, az embereket a robbanás ereje a vízbe sodorta. Akinek jutott hely a csónakokban, végignézhette a hajó gyors süllyedését. A hajó hátsó része még egy pillanatra kiemelkedett a vízből, majd csendesen lemerült." A tudósok is meghatódva hallgatták R. Ballard amerikai óceánkutató szavait. „Mi voltunk az elsők, akik megzavarták a Titanic 73 éves álmát. Hogy mit éreztem a nagy felfedezéskor? Izgalmat, felindultságot. Hisz végre elértem azt, amire egész életemben vágytam. De be kell vallanom, hogy a felfedezés mélyebb benyomást tett rám, mint gondoltam volna." Ballard diadala után a francia óceánkutat9 szakemberek is megjelentek a láthatáron. Speciális szondák segítségével pontosan meghatározták azt a helyet, ahol a gőzhajó elsüllyedt. R. Ballard más módszerhez folyamodott. A legújabb típusú tengeralattjáró bevetését javasolta, amely 6200 m mélységig képes lejutni, szondával, speciális erős megvilágítással és videokészülékkel van felszerelve. A kutatások költségét a Haditengerészeti Minisztérium fedezte. A tengeralattjárón elhelyezett műszerek folyamatosan továbbítják az üzeneteket az anyahajóra. Az első hírek: „Minden szürke üledékkel borított, olyan, mintha sűrűn havazna." „Hiányzik a hajó első és hátsó kéménye." A kamerák segítségével felfedezték a bejáratot az első osztályú részekbe, a táncterem bejáratát, valamint a tornatermét. Ballardnak merész terve volt: elkészíteni a roncs színes mozaikképét. A Titanic 73 évig 4500 méter mélységben, 3,8 °C hőmérséklet mellett konzerválódva feküdt a homokban. Bár Ballard és a francia kutatók nem jelölték meg a roncs pontos helyét, a felfedezés sok kíváncsiskodót vonzott a helyszínre. A tengermélység áthatolhatatlan korlátot jelentett még a legelszántabb búvárok számára is. Minden hajóról származó tárgy hatalmas értéket képvisel. Mostanáig még senkinek sem sikerült kiemelni a hajóroncsot. Míg a többség azon tanakodik, hogyan lehetne felszínre hozni a hajót, a spekulánsokat az a kérdés izgatja: kinek a tulajdonát képezné a hajó? A hideg, csillagfényes éjszakán elsüllyedt hajó katasztrófája megrázta az egész világot. A hajón a technikusok és a mérnökök az utolsó pillanatig végezték munkájukat, a zene mindvégig szólt. A Titanicot tehát felfedezték. A tudósok mérlegelik a felszínre emelés lehetséges módjait, és reménykednek, hogy a kincsek nem jutnak illetéktelen kézbe. A behajózás napján — a világcsodának és a modem technika győzelmének tartott hajó a Southamptoni kikötőben A Titanic és utasa 1977- benl A híres hajókatasztrófa legidősebb túlélője egy kaliforniai asszony, Edwina McKenzie, aki a felvétel pillanatában kilencvenkét éves volt a hajó háromméteres modellje mellett... 23
