A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-20 / 51. szám
gépiesen szedve a lábát. Nagyon magányosnak érezte magát, pedig körülötte pezsgett az élet. Hazafelé menet végleg megért benne az elhatározás: vége, kész, nincs tovább! Mire hazaért, a gyerekek már otthon voltak az iskolából. Meguzsonnáztatta őket, aztán a fürdőszobába ment és hosszú ideig készŕtgette magát, majd a legelegánsabb ruhájába öltözött. Személyazonossági igazolványát betette a kézitáskájába, a vállára akasztotta, s útrakészen megállt a gyerekei előtt. — Hová mész, anyuka ? — kérdezték a gyerekek szinte egyszerre, s csodálattal nézték a nagyon elegáns anyjukat. — Dolgom van ... írjátok meg a leckét, tanuljatok, s ha estig nem jönnék haza, menjetek a mamához. Értitek? A Cseres mamához ... — mondta Katalin szelíden. Magához ölelte őket és hosszan csókolgatta. Az ajtóból még búcsút intett nekik, aztán elment. ESTE nyolc óra tájban csengett a telefon a doktornő lakásán. Mivel Ildikó éjszakai ügyeletre ment, Gábor vette fel a kagylót: — Cseres Gábor... — Itt Szabóné, az anyósod ... Szörnyű szerencsétlenség történt, Gábor — sírta bele a kagylóba. — Katalint elgázolta egy teherautó ... szörnyű állapotban vitték be a mentők a kórházba ... most jövünk tőle... Az orvosok szerint életveszélyes sérüléseket szenvedett... s ha életben marad is ... nyomorék lesz, Gábor... — A sírástól meg-megcsuklott a hangja, alig tudott beszélni. — Nagyon szépen kérünk a férjemmel együtt, menj haza a gyerekeidhez és neveld fel őket... Mi is segítünk, amiben tudunk... Ne hagyd el a, gyerekeidet, Gábor, hiszen ők ártatlanok, nem tehetnek semmiről... Most ott vannak a szüléidnél... Gábor nyomban hazasietett a szüleihez. Ott várta őt a két gyerek. Cseresné sírdogált. Cseres András pedig a fiát biztatta: — Menj, Gábor, menj haza a gyerekekkel, kötelességed felnevelni őket. Segítünk amiben tudunk, és ameddig bírunk. Nem hagyunk magadra. Gábor kézenfogta a két gyerekét és hazament velük. A lakásban rend és ragyogó tisztaság fogadta. Lefekvés után vagy fél órára a gyerekek előjöttek a kisszobából és megálltak Gábor ágya mellett. Kissé megszeppenve és félénken álldogáltak egy ideig, majd a kislány megszólalt: — Hozzád mehetünk, apuka? — Hát persze, gyertek csak. A két gyerek felszabadult örömmel, szöcskeként ugrott az ágyba, s közrefogva az apjukat a takaró alá bújtak, és szorosan hozzásimulva feküdtek. — Ugye, apuka, most, hogy meggyógyultál, mindig itt leszel velünk, és soha nem hagysz el minket? — kérdezte a kislány nagy-nagy ragaszkodással. — Igen ... most már mindig itt leszek veletek — mondta Gábor kedves biztatással. A gyerekek nemsokára elaludtak, de Gábor szemét elkerülte az álom. Már éjfél is elmúlt, de még mindig a mennyezetet bámulta. Óvatosan felkelt és átment a nappali szobába. Szélesre tárta az ablakot. A tavasz üde ízei és illatai lopakodtak be a szobába. Csengett a telefon. — Szervusz, Gábor! — Szervusz, Ildikó! Mi újság? — Katalin hajnali négykor meghalt... Hallasz engem Gábor? — kérdezte Ildikó, mivel süketnek vélte a kagylót. — Igen ... itt vagyok ... — Déltájban meglátogatlak, Gábor, ha nincs ellene kifogásod. Úgy gondolom, néhány dolgot meg kell beszélnünk. — Várlak, Ildikó ... VÉGE Hallottukolvastukláttuk KÖNYV Herbert Steiner: Forradalom Ausztriában — Marx Becsben Csak örülhetünk Herbert Steiner könyvének — Soós István tolmácsolásában és Spira György előszavával —, hiszen a bécsi forradalomról, a magyar 48 egyik ösztönzőjéről nem sokat tudunk. „Nem vonható kétségbe, hogy a polgári forradalom Bécsben a proletariátus spontán megmozdulásának köszönhette győzelmét" — szögezi le az osztrák történész kutatásainak eredményeként elemzésének kiindulópontját. Viszont ne várjunk a tanulmánytól átfogó összefoglalást. Herbert Steiner nem törekszik az eseményeket összefüggésükben láttató szintézisre, elemzése a történelem színpadán először megjelenő két új osztály hatalmi érdekeinek megvilágítására irányul. Ezen hatalmi érdekek „egyeztetése" Bécsben 1848. augusztus 23-án szélsőséges formát ölt: a nagypolgárságot teljes egészében kielégítik a liberális vívmányok, a radikális baloldal és a proletariátus szemében azonban eltörpül a sajtószabadság meghirdetése, a nemzetőrség létrehozása, az alkotmány ígérete a munkanélküliség és a bércsökkenés orvosolatlanságával szemben. Az osztrák burzsoázia — amely 1848 nyarán már nagyobb ellenségévé vált a magyar ügynek, mint Metternich és köre — már rálépett a forradalom fékjére: a nemzetőrséget a munkásosztály ellen vezényeltette. Herbert Steiner ennek az augusztusi napnak a prizmáján keresztül néz a bécsi forradalmi átalakulásokra. Bátran támaszkodik a korabeli folyóiratok, kiadványok, emlékiratok visszaemlékezések egész sorának tényanyagára, állításait idézetekkel teszi hitelesebbé. Spira György a magyar kiadáshoz írt előszavában felhívja a figyelmet a bécsi forradalom egy momentumára: mi okozta a polgárság elfordulását a forradalomtól? A munkások elfogadhatatlan követelései vagy fordítva, az augusztusi munkásmegmozdulások következményei voltak a burzsoázia árulásának. Kovács Tibor Péter Katalin: A csejtei várúrnő: Báthory Erzsébet Értékes vállakózásba fogott a Helikon Kiadó a Labirintus sorozat megindításával, amely a magyar történelem „fehér foltjainak" eltüntetéséhez kíván hozzájárulni, egy-egy fantáziát megmozgató rejtélyes múltbeli eseményt igyekszik a legfrissebb kutatási eredményekre támaszkodva megvilágítani. A sorozat egyik nemrégiben megjelent kötete Báthory Erzsébetről szól, aki már életében (1560—1614) híressé vált kegyetlenkedéseiről. Róla, a szadista-gyilkos arisztokratáról igyekszik lerántani a leplet, s rajta keresztül a korabeli Magyarország hatalmi viszonyairól. Ezidáig már jónéhány tanulmányban, különböző feldolgozásokban (regények, színdarab, horrorfilm) tették közzé a csejtei várúmö rémtetteit külföldön is, s nem egyben túlzásokba esve, a valóságtól jócskán eltérően ábrázolták a hírhedt eseményeket. Érthetetlen módon inkább a történelmi pletykákra és a szájhagyományra támaszkodtak, mint a sokkal valószínűbb írásos bizonyítékokra. Nem úgy Péter Katalin, aki oknyomozó alkotásában korabeli iratok felhasználásával keresi a hiteles Báthory-képet. Megcáfolja a közhiedelemben élő verziókat, rámutat: Báthory Erzsébet nem szüzek vérében fürdő, megfiatalodni vágyó hiú asszony, s nem is koncepciós per áldozata, hanem egy személyiségzavar folytán szadistává vált főúri hatalmasság, akinek fiatal lányok tucatjai estek áldozatul. Felvázolja az események hátterét, megismertet a Báthory-famíliával, kapcsolataival, korabeli tanúvallomásokból idéz. Keresi az okát annak a társadalmi passzivitásnak, amely az úrnő gonosztetteit kísérte. Vádlón szól Báthory Erzsébet környezetéről, s a hatalmi erőkről, amelyek saját pozíciójukat is féltve erélytelenül léptek fel vele szemben, sőt közönyükkel a bűntett-sorozat támogatóivá váltak. S bár kényszerből több éven keresztül folytattak ellene pert, a sokszoros gyilkost mindössze várfogságra ítélték, ami, — ha a súlyos bűntetteit latba vetjük — bizony csekélységnek tűnik. „Azért kellett a tetteit újra végiggondolni — fejeződik be a könyv —, mert az ügy olyan, mint egy röntgenfelvétel. A csontokra meztelenítve mutatja meg az emberek tudatába is beépült hatalom kegyetlen erejét.” D. Kovács József SZÍNHÁZ A hattyúk tava Ha valaki Csajkovszkij életművét idézi, akkor a múlt század jeles orosz komponistájának három balettzenéje: a Csipkerózsika, a Diótömés A hattyúk tava feltétlenül szóba kerül. Ez utóbbinak 1877 februárjában a moszkvai Nagyszínházban, azaz a világhírű Bolsojban volt az ősbemutatója az akkori idők primabalerinájával: Karpakovával és a nem kevésbé neves táncossal: Gillerttel a főszerepekben. A balett második, mindmáig hagyományozódó változata később, már Csajkovszkij halála után: 1895 januárjában született Pétervárott. A két változat lényege a más-más befejezés, illetve az első és második felvonás külön játszatása, vagy összevonása. A Szlovák Nemzeti Színház balettegyüttese az évadnyitó premierként bemutatott Csajkovszkij-balett műsorra tűzésekor sajátos dramaturgiai megoldást választott: az első felvonások összevonásával három részre tagolja ugyan a balettet, a harmadik felvonásban viszont meghagyta a Csajkovszkij által utólag komponált „pás de deux"-t. befejezésképpen pedig a balett-történet szerencsés végű változatát táncoltatja el Tóth Kámly, a Szlovák Nemzeti Színház balettkarának művészeti vezetője, aki egyben az előadás koreográfusa s rendezője is. Színpadi táncnyelvének alapja, hogy korhűen, a balett hagyományos formanyelvén jeleníti meg A hattyúk tavának meséjét, amelynek középpontjában Odette hercegnő áll, akit Rotbart, a varázsló hattyúvá változtatott. A bratíslavai balettszezon nyitányaként látott produkció, természetesen, egyúttal a pontosan megkomponált jelenetek sora, amelyben aprólékosan kidolgozott táncformák, bravúros technikai tudást igénylő lépés- és mozdulatkombinációk váltogatják egymást, s amelyben rátermett mimikus kifejezésre is szükség van. A hármas szereposztásban táncolt női főszerepben Gabriela Záhradníkova rendelkezik azzal a kiváló mindentudással, amelyet a kritikusnak is első helyen kell említenie. A hűtlen szerelmesnek bizonyuló Siegriedet Jurij Pavlovics Plavnyik, Vojtek Miklós és Libor Vaculik táncolják nagyszerű megszemélyesítő erővel; Rotbart négyes szereposztásából pedig Peter Dubravík és Nagy Zoltán teljesítménye mutatkozik valóban méltánylandónak. De igazságtalanság lenne elhallgatni, hogy a többiek virtuóz tánctudása is ismételten tapsra ragadtatja a közönséget. Miklósi Péter HANGLEMEZ Karácsonyi dallamok A néhány évvel ezelőtt „Csendes éj" címmel megjelent nagylemez után, mely a magyar karácsonyi dalokon kívül más népek karácsonyi dallamait is tartalmazta, most „Magyar karácsony" címmel kitűnő új hanglemez került kiadásra. A szép lemezen korunk magyar zeneirodalma egyik kiválóságának, Szokolay Sándornak feldolgozásai és szerzeményei hallhatók nagyszerű előadásban. Az első lemezoldal a „Magyar karácsonyi énekek és népi betlehemesek" címet viseli és 17 karácsonyi és betlehemes dalt tartalmaz négy dalegyveleg formájában. E karácsonyi dalok közt megtaláljuk a legnépszerűbbeket, ugyanúgy, mint a kevésbé ismerteket, melyeket elsősorban a betlehemesek énekeltek betlehemjárás alkalmával, ezek a dalok tehát a néphagyományok ápolása szempontjából is igen értékesek. Ilyenek pl. a Huccu bunda, táncoljunk. Betlehemi falucskába. Pásztorok, miért féltek?. Megy a juhász lefelé és a Nosza, nosza jó gazda című betlehemes dalok. A második lemezoldal Szokolay Sándor négy szerzeményét tartalmazza, melyek témájukat tekintve a karácsonyi ünnepkörhöz kötődnek. Az első a „Mohácsi betlehemes", népdalkantáta női karra és zenekarra. Ezt követi a „Karácsonyi pásztorok" című kantáta női karra és zenekarra, Csanádi Imre versére. A harmadik szerzemény címe „Karácsonyi pásztorai", kantáta vegyéskarra, orgonára és zenekarra, bibliai sorok és egyházi népköltészet nyomán. Végül a „Gloria" hangzik fel a lemezoldal zárószerzeményeként, női karra és orgonára, latin liturgikus szövegre. Ki kell emelnünk a karácsonyi dalegyvelegek, feldolgozások és szerzemények kitűnő, rendkívül színvonalas és hangulatos interpretálását. Mindkét közreműködő kórus (a Székesfehérvári Volán Leánykar és a Lutheránia Énekkar), valamint a Magyar Állami Hangversenyzenekar Szokolay Sándor vezényletével és az orgonán és csembalón közreműködő szólista, Trajtler Gábor kitűnő tolmácsolásban igazolja, mennyi szépség, szín, hangulatteremtő erő, ötlet, és magával ragadó báj rejlik e többségükben népi ihletésű, szebbnél szebb karácsonyi dallamokban. Sági Tóth Tibor 15
