A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-13 / 50. szám
Zöld erdőben, zöld mezőben... ^ Erdei madárso^a (Oxalis acetosella L — Kyslička obyčajná) A madársóskafélék (oxalidaceae) családja igen változatos: akadnak közöttük fás és lágyszárú fajok; föld alatti részük lehet gumós, hagymás vagy éppen rizómás, s ami elterjedésüket illeti, az sem egyértelműen behatárolható, noha elsősorban a déli félteke szubtrópikus tájain fordulnak elő. Az „uborkafának" is nevezett Averrhoa két faját (A. carambola, A. bilimbi) a trópuson — elsősorban savanykás ízű, üdítő terméseik kedvéért — haszonnövényként termesztik. A „savanyúság" valamilyen módon az egész családra jellemző, mivel vagy a termésekben, vagy a levelekben nagy mennyiségben található az iparilag is hasznosítható oxálsav. A közép-európai flórában a mintegy 1 000 fajt számláló családot a madársóska (Oxalis) nemzetség képviseli. Az erdei madársóska leginkább a hegyvidéki bükkösök, nyirkosabb fenyvesek és elegyes erdők növénye. Fehér (esetenként rózsaszínbe vagy lilába hajló) virágai koratavasszal jelennek meg. Lóherére emlékeztető levelei nagy mennyiségben tartalmaznak oxálsavat — ezt a vegyületet egykor Németországban iparilag vonták ki a növényből. A levelek külön érdekessége, hogy éjszaka lecsüngve összezáródnak. Ezt alvó mozgásnak (nyctinastia) nevezik. A madársóskát Európa néhány országában, mindenekelőtt Írországban salátaként fogyasztják. Az írek egyébként is nagy becsben tartják, még nemzeti címerükbe is berajzolják; védőszentjük, Szent Patrik napján az ír férfiak a madársóskát a kalapjuk mellé tűzik. LACZA TIHAMÉR Valter Bistika felvétele
