A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-06 / 49. szám
Bizarr sziklák védik a kis kunyhót Hampi határában Indiáról nagyon sok jó. színvonalas szak- és szépirodalmat olvashatnak. Ez a keleti ország sok utazót és szakembert vonzott és vonz. A beszámolók sora egész nemzetek közvéleményét befolyásolta. Mi újat hozhat egynéhány sor egy nem túl hosszú egyéni tanulmányútról ? Mégis megpróbálok írni róla. Erre két fő indítékom van. Az egyik, hogy egy aránylag kevéssé ismert Indiát látogattam meg, nem a Himalája vidékét, nem a közép-indiai mohamedán városokat hanem India múltját legélőbben őrző vidékét: a félsziget déli részét. A másik ok: India is változik. így a tíz évvel ezelőtt közölt adatok közül nem egy már nem felel meg a valóságnak. India a kontrasztok földje. Az ember a legmodernebb repülőgépen érkezik olyan tájakra, ahol még ősi módon vadásznak, halásznak, olyan fajta földművelést lát amihez viszonyítva az ókori Egyiptom földművelése haladónak tűnik. Ám Indiában is észlelhető a szociális fejlődés, az ember felemelkedése. Májszur várostól 20 kilométernyire pompáznak Krisna rád zsa szagar híres keltjei, a park neve Brindavan. Az útikalauz figyelmezteti az utazót hogy szerdán, szombaton vagy vasárnap érdemes idelátogatni, amikor a kertet este kivilágítják. A park több négyzetkilométer területű, egy hatalmas vízzáró gát peremén fekszik. Kerali halászok a cápáktól hemzsegő kristálytiszta vizű tengerben hálóval fogják a halat kis lélekveszejtő facsónakjaikról A megvilágított vízesések szökökutas medencéken folynak keresztül, színek kavalkádja változik a hatalmas kompozícióban. A park utait megvilágító lámpák egyben hangszórók is. melyekből lágy, halk zene árasztja el az egész kertet. A kert legalján tó terül el, ezen keresztül lehet csónakázni egy szemben fekvő, kisebb méretű parkba. A víz csobogása összeolvad a zenével, az emberek nem lármáznak, hanem gyönyörködnek, suttognak, közelednek és távolodnak az egyes látnivalóktól, majd tízezres tömegekben lassan elsétálnak az éjszakába — másnap munkanap lesz. Sok mindent megértettem ebben a kertben: a nép szépségszeretetét és azt az igényét, hogy legyenek ünnepei és rendkívüli élményei — a mindennapi szerény életmód, a viskólakás feloldásaként; — a múlt mesebeli szépségeinek természetes elsajátítását, képességét a nagyszabású közös szépségélmény megbecsülésére. Azok az emberek akkor ott szemmel láthatóan boldogok voltak. Vasárnap este volt Ilyen ünnepeket évezredeken keresztül csak a vallások szertartásai nyújtottak a népnek. A Brindavan-kert ma mindenkinek kinyitja kapuját mint ahogy a templomok kapui is megnyílnak mindenki számára. aki a brahman vallást vallja. Azelőtt ez sem volt magától értetődő. Az évszázados kasztrendszer az alacsonyabb rétegektől megvonta még a templomba bemenés jogát is. Csak néhány évtizedes, nehezen kiharcolt vívmány, hogy ma Indiában az alacsonyabb kasztok tagjai is beléphetnek a templomba, közös iskolába 8
