A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-06 / 49. szám

A Csemadok életéből HARMINC ÉV A FOLYTATÁS Az 1956 decemberében megtartott I. Orszá­gos Dal- és Táncünnepély sikere, a népmű­vészeti mozgalomra gyakorolt hatása a meg­kezdett munka folytatását eredményezte. Az újságok és a hivatalos értékelések is hangsú­lyozták az ünnepély pozitívumait, de azt is megállapították, hogy igazán sikeres, a Cse­madok és Csehszlovákia magyarságának ne­vét fémjelző rendezvénnyé csak akkor válhat, ha szabadtérre kerül. A Csemadok 1957 első felében a szabad­téri rendezés helyét kereste. Választása a Garam parti járási székhelyre, Zselizre esett. A városnak volt egy gyönyörű nagy parkja, a park közepén használható állapotban levő kastéllyal (a képen), és nem utolsósorban kultúrát, hagyományt szeretve tisztelő s for­radalmi múltú lakossága. Zseliz akkor a kör­nyék kulturális központja is volt. A később Schubert nevéről elnevezett park akkor még területileg kétszerese volt a jelenleginek. A kiválasztott hely a maga ter­mészeti adottságaival ideális volt. Stráínicei mintára — ahol több színpad állt a szereplők rendelkezésére — a Csemadok mindjárt az első évben két színpadot ácsoltatott. Egyet a főműsorok, egyet a mellékműsorok és pró­bák részére. A tószínpad nézőteréül a kas­télytól a park közepén folyó patak felé lejtő lankást használták fel. Itt nem kellett föld­munkát végezni, nem kellett évszázados fá­kat kivágni, csak az ülőhelyeket kellett ügye­sen lerakni. A színpad a patak túlsó oldalára került, ami amellett, hogy nagyon romantiku­san hatott, természetes választóvonalat is képzett a nézők és a szereplők között. Lé­nyegében ezzel a színpadelhelyezési megol­dással nyerte el Zseliz a maga sajátos arcu­latát. A II. Országos Dal- és Táncünnepélyre Érsekújvár, 1960 — felvonulás (.Archívumi felvételek) 1957. augusztus 24-én és 25-én került sor. A négy, magyarok által is lakott kerület együtteseinek és szólistáinak műsorából há­rom két és félórás blokkot állítottak össze a rendezők úgy, hogy a Bratislavai és a Nyitrai kerület önálló, a Banská Bystrica-i és a Kassai kerület közős műsorral szerepelt. Elő­adások voltak szombaton este, vasárnap délelőtt és vasárnap délután. Az előadásokat mintegy 5 000 néző tekintette meg. Ez ak­kor, az első szabadtéri rendezés idején jelen­tős szám volt. Különösen, ha figyelembe vesszük az előző év eredményét, a közleke­dési eszközök hiánya okozta nehézségeket. A műsorokban a népi táncot — hagyomá­nyos és feldolgozott változatokban — a püs­pöki (Pod. Biskupice) Felső-csallóközi Népi Együttes, a somorjai (Samorín), a magyarbéli (Vefky Biel), a farkasdi (Vlcany), a martosi (Martovce), a deáki (Diakovce). a zselizi (Ze­­liezovce), a dunamocsi (Moca), a tardoskeddi (Tvrdosovce), a gerencséri (Hrnciarovce), a tornaijai (Őafárikovo), a licei (Licince), az ipolynagykéri (Kiarov), a szinai (Sena), a ri­maszombati (Rim. Sobota) és a deméndi (Demandice) folklór- és tánccsoportok kép­viselték. 16 folklór- és tánccsoport, 3 énekkar (Nagymegyer — Calovo, Egerszeg — JelSov­­ce, Rimaszombat). 18 szólóénekes és szava­ló. valamint vendégként a partizánskei Jáno­­sík Folklór-együttes szerepelt a II. Országos Dal- és Táncünnepélyen. A bemutatott táncos műsorok a népha­gyomány széles skáláját ölelték fel: Vetélke­dő, Szálkái mulatság, Regrutabúcsúztató, Vegyes páros. Paprika csipődés. Szüreti mu­latság, Martosi lakodalmas, Kukoricafosztás, Felső-Garam menti táncok. Szüret, Váska­­tánc, Villözés, Székes tánc. Békearatás, Le­ánytánc, Páros tánc, Sárdózás, Gömöri le­ánykérő, Deméndi lakodalmas. A táncok nagy része cselekményes volt, az év jeles napjaihoz, vagy a családi és munkaünnepek­hez kapcsolódott. „A dal- és táncünnepély után elmondhat­juk, hogy mind tartalmi, mind művészi szem­pontból — az adott körülmények mellett — nagyon szép eredményt mutattak fel együt­teseink. Ez a határozott fejlődés különösen tánccsoportjainknál szembetűnő. Mind a té­maválasztás, mind a kompozíció messze előtte van a losonci bemutatón látott tán­coknak. Ezt a meghatározást természetesen összességében értjük." Az országos seregszemlét ebben az évben is (1957) megelőzték a járási és kerületi Csemadok-napok, dal- és táncünnepélyek, aratási ünnepélyek. 21 járási és 3 kerületi seregszemlén 137 művészkollektíva (tánc­­csoport, énekkar, folklórcsoport és alkal­manként még színjátszó csoport is) szere­pelt. Az előadásokat megközelítően 45 000 néző tekintette meg. A járási rendezvények közül kiemelkedően sikeres volt a Rozsnyói járásé. Az országos dal- és táncünnepélynek és a járási Csemadok-napoknak a főmüsorokon kívül voltak kiegészítő rendezvényei is. Ilyen volt a népművészeti csoportok ünnepi felvo­nulása, amelynek élén Zselizen lovasbandé­rium haladt, valamint az árusítással egybe­kötött könyv- és újságkiállítás. Mindkét ki­egészítő rendezvény jelentősen emelte a dal- és táncünnepély színvonalát. A szomba­ti nap pedig nagyszabású népmulatsággal fejeződött be. TAKÁCS ANDRÁS A SZŐTTES Kedv- és hangulatcsináló bemutatót láttam Bratislavában, a Szakszervezetek Házának nagytermében. Teltház előtt pergett a mű­sor. A teltház ebben az esetben kb. 1 000 embert jelent, akik szinte kivétel nélkül azért jöttek el, hogy a Csemadok KB népművészeti csoportjának egész estét betöltő műsorában gyönyörködjenek. Minden egyes számnak fergeteges taps volt a jutalma, és én most utólag csupán találgatni tudom, hogy mi volt az óriási siker tulajdonképpeni titka? A kelet-közép-európai értelemben vett szellemiség emberének, az erdélyi Balogh Edgárnak Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című könyvét dicsérő és felmagasztaló, az Utunkban közölt köszöntőjéből idéztem TAVASZI SZÉL — ŐSSZEL Hagyományaink összegyűjtése, ápolása, megőrzése és továbbadása — mindennapi feladat. Ami tegnapról reánk maradt, azt fölmutatni, szétsugároztatni az imént jelzett feladat szerves része. Közismert tény, hogy ez a munka a Csemadok megalakulásának kezdetétől szövetségünk tevékenységének közvetlen részévé vált minden szinten. A járási és központi néprajzi, népművészeti rendezvények százai dokumentálják ez irá­nyú elkötelezettségünket. Ennek a munkának a legfiatalabb, de megítélésem szerint a legnagyobb tömegeket megmozgató ága a Tavaszi szél vizet áraszt címet viselő ver­senysorozat. Az idén a Csemadok Központi Bizottsága kilencedik alkalommal hirdette meg ezt a versenyt, amely verseny hogyanjá­­ról-mikéntjéről a Hétben korábban egy hosz­­szabb vita folyt. Ennek eredményeként az idei versenyeket megváltozott rendszerben és másféle kategorizáció szerint szervezték és rendezték meg. Hogy ez az új rendszer előnyére, avagy hátrányára lesz-e a mozga­lomnak, egyelőre nehéz volna eldönteni. Az első kerületi elődöntő tapasztalatai alapján 6

Next

/
Thumbnails
Contents