A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-06 / 49. szám
Képes krónika A CSUCSTALALKOZO KEPEKBEN AZ ELSŐ LÉPÉS Ronald Reagan, az Amerikai Egyesült Államok elnöke és felesége november 16-án érkezett meg Genfbe, a november 19-ei és 20-ai csúcstalálkozó színhelyére. A november 18-án érkező Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának és feleségének üdvözlése a genfi repülőtéren. Mihail Gorbacsov búcsúbeszédet mond elutazása előtt. A szovjet és az amerikai vezető négyszemközt megbeszéléseket (A őstk bei- ás külföldi képszolgálata) folytatott a Fleur d'Eau kastélyban. Befejeződött az SZKP KB főtitkárának. Mihail Gorbacsovnak és az Egyesült Államok elnökének. Ronald Reagannak genfi kétnapos találkozója. A szovjet-amerikai csúcstalálkozó napjaink legjelentősebb nemzetközi politikai eseménye volt. Mint azt Mihail Gorbacsov genfi sajtótájékoztatóján elmondotta. a Szovjetunió nemcsak a találkozón, hanem már a találkozók előkészítése során is mindent megtett annak érdekében, hogy az eredményes legyen. Ez a találkozó, amelyre bonyolult nemzetközi politikai helyzetben került sor. első lépést jelentett a szovjet—amerikai viszony, és így az átfogó nemzetközi helyzet javításában. Larry Speakes, a Fehér Ház szóvivője többek között arról beszélt hogy Washington realista párbeszédet kíván folytatni a Szovjetunióval, olyan értelemben, hogy a kölcsönös kapcsolatok fejlődése állandóan konstruktív és kiszámítható legyen. Egy találkozó természetesen nem oldhatja meg a felgyülemlett problémákat. Azonban így is kétségtelen. hogy a Szovjetunió konstruktív leszerelési javaslataival olyan politikai helyzetet teremtett, amelyben az USA nem utasíthatta vissza a béke és a biztonság alapvető problémáinak a megtárgyalását Reménykeltő az a tény is. hogy Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan megegyeztek a későbbi találkozások lehetőségében Moszkvában és Washingtonban. Ez mindenesetre jó jel. mert az ellentmondásokkal telített világban a fenyegető katasztrófával szemben az egyedüli ésszerű, az egyedül elfogadható út — ahogy ezt a Szovjetunió mutatja —, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Olyan nemzetközi rendet kell teremteni, amelyben nem a katonai erő. hanem a jó viszony és az együttműködés uralkodna. Ilyen világpolitikai helyzetben végbemehetne a tudomány és a technika vívmányainak, a kultúra értékeinek széleskörű cseréje valamennyi nép javára. Az emberiségnek meg kell menekülnie attól, hogy katonai célokra hatalmas erőforrásokat pazaroljon, mert a munka gyümölcseit az alkotás céljaira kell fordítani. Látnunk kell azt is, hogy Ronald Reagan jelenléte Genfben még nem jelenti az amerikai agresszív célok automatikus feladását. Az elnök a katonai körök erős nyomása alatt áll. Mint tudjuk. Caspar Weinberger hadügyminiszter nemcsak levélben kérte Reagant, hogy képviseljen Genfben kemény álláspontot hanem egy hetvenoldalas jelentést is előterjesztett. amelyben indokolja a szovjet—amerikai fegyverkorlátozási megállapodásban meghatározott hadászati rakéták számának növelését, vagyis az USA szerződésszegését. Sajnos, az Egyesült Államokban a hadügyminiszteren kívül még sokan álmodnak a ..csillagháborús"program megvalósítása során szerezhető hatalmas jövedelmekről, és egyes körök a világűr militarizálásával a Szovjetunióval szemben kívánnak erőfölényre szert tenni. A csúcstalálkozó konkrét eredményei közé sorolható néhány megállapodás aláírása is. Például konzulátusok megnyitásáról, a légiforgalom bővítéséről. a légi biztonság növeléséről stb. A találkozó és a várható következő lépések ismét bizonyítják, az SZKP programtervezetének azt a megállapítását, hogy bármilyen nagy is a békét fenyegető veszély, a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen.-s-3
