A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-29 / 48. szám
CCM-módszerrel folyik a kukorica tartósítása szokat. S hadd legyen ez az írás afféle vásári kikiáltó is. A szövetkezet melléküzemágai E—512-es és E—516-os kombájnokba dobtengelyeket esztergályoznak. A rotációs kaszálógépekbe tengelyeket. Sőt, egy nagyüzemmel kooperációban tehergépkocsi légfékjének a javítását is végzik. Tűzvédelmi jelzőberendezéseket is szerelnek nagyobb helyiségekbe. November közepétől pedig ötven-hetven nőt foglalkoztató cipőfelsőrész-varróüzem is megkezdi a munkáját. A minap döntött úgy a vezetőség véglegesen, hogy a süvöticei fazekasok tudását felhasználva kerámiai cikkeket is gyártanak, s árulni fogják egész Kelet-Szlovákiában. Fazekas Árpád, aki a járási pártelnökség tagja, s 1984-től a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium Kiváló dolgozója, a nyolcadik ötéves tervbe foglaltakra is ráirányítja a figyelmem. A tehenenkénti évi tejhozam állandó növelésére, ami 1983-ban 2 337, 1984-ben 2 700 és 1985 ben 3 000 liter. Hízómarháknál a hatvanöt-hetven dekás napi súlygyarapodást állandósítják, s ez a növénytermesztési vetésforgót is átalakítja! Több takarmányra, főleg silótakarmányra lesz szükség. Második éve alkalmazzák sikeresen a kukorica roppantási módszerét. Ennek a lényege, hogy a Herszonyec szovjet kombájn külön szedi a csövet és a szárat. A szárat silózzák, a csövet darálják és abraktakarmánynak használják. — De a legdédelgetettebb tervünk egy káposztasavanyító üzem felépítése! — újságolja Fazekas Árpád, aki a Csemadok Központi Bizottságának és a pelsőci Hnb tanácsának is tagja, az 1984-ben elkészült üzemi konyhában, ahol azt is elárul■a, hogy a szövetkezet tavalytól a fennállásának tizenötödik évfordulóját ünneplő, huszonnyolc tagú pelsőci női énekkarnak is védnöke. — Egy kassai céggel, a Fruconával közösen akarjuk felépíteni a káposztasavanyító üzemet, ötven-ötven százalékos beruházási költséggel — tér vissza egészen váratlanul, ebédelés közben a dédelgetett tervre. — A Frucona szállítja a technológiai berendezést, a szövetkezet vállalja az üzem felépítését. Ha az elképzelésünk megvalósul, eláilunk az eddigi húszhektáros zöldségtermesztés gyakorlatától (egyébként se volt soha nyereséges), és ötven-hatvan hektáron csak káposztát termesztünk! A Vörös Csillag évi teljesítménye hozzávetőlegesen 40 millió korona. A háromszáznyolcvanöt állandó dolgozó havi átlagkeresete 2 350 korona. Fazekas Árpád a nagy család feje. Nyáron azzal kezdi a napot, hogy megtekinti a gépparkot. A mezőgazdasági munkák hetven százalékát ugyanis gépek végzik. Aztán egy-két részlegre vezet az útja, majd átlapozza a sajtót, átnézi a napi postát, elvégzi a szükséges aláírásokat, ügyfeleket fogad, gyűlésen vesz részt, s délután 16—18 óra között ellenőrzi az elvégzett munkát mind az állattenyésztésben, mind a növénytermesztésben. S a 10—12 órás munkaidő letelte után a gyermekei következnek, Árpi és Attila. Mindketten a pelsőci alapiskola magyar tagozatának a tanulói. De csak kevés idő jut rájuk. Az évenkénti rendes szabadságából 10—12 napot vesz ki, s Pelsöctöl távol, lehetőség szerint külföldön pihen. A sportot kedveli, a jó labdarúgó-mérkőzéseket a járásban is megtekinti, s mivel a fennsík és környéke nagy vadászterület, sokan megkérdezik tőle, ő miért nem vadászik, miért csak vendég vadászokat fogad? A választ két szóval intézi el. Nincs ideje. — Azt tartom, hogy aki a mezőgazdaságban dolgozik, az jól gondolja meg, milyen szenvedélynek él! Ősszel van itt a nagy vadászidény, amikor a szarvasbőgés felveri a falvak csendjét, s őszre esik a betakarítási munkák dandárja is ... — mondja rendkívül rokonszenvesen berendezett irodájában, ahonnan elindulunk határ- és terepszemlére. A vad ilyenkor már a bundája cseréjére, az erdő a lombja levetésére készül. S ami változatlan és elmozdíthatatlan, az a szikla. S ami véglegesen soha össze nem szedhető, az a kő, amit elvetetlenül is terem a föld. Fazekas Arpád mérnök (balról a második) a dolgozókkal beszélget két hazai szövetkezettel, a viszonylag közeli méhivel (Včelince) és a távoli somorjai (Šamorín) Kék Dunával, s ezekkel is, azokkal is gépeket cserél aratás és őszi betakarítás idejére, sőt dolgozókat is üdültetés címén. Az hangzik hihetetlenül, hogy a Vörös Csillag 1981-től mostanáig olaszokkal kereskedett, akik fiatal hízómarhákat vásároltak tőle, 250—300 kilogrammosakat élősúlyban. Két-három évig a Pelsőci-fennsíkon megedződött hízóbikák iránt érdeklődtek az olaszok, s az volt az egyetlen, szigorú, de könnyen teljesíthető követelményük, hogy az út előtt jól kell tartani az állatokat. Elszállították, s otthon még jobban felhizlalták, csak azután értékesítették azokat. A fajta és hízóképesség híre vezette Pelsőcre az ola-MACS JÓZSEF Prandl Sándor felvételei 13
