A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-29 / 48. szám
Következő számunk tartalmából: Keszeli Ferenc: ÖNTÖDE A FALUSZÉLEN Mécs József: A SZŐTTES-SIKER TITKA Kubičková Kucsera Klára: INDIA MAI ÉLETE G. Kovács László: EGY ELFELEJTETT ÉVFORDULÓ Ozogány Ernő: SZÁZÉVES A TRANSZFORMÁTOR Csicsay Alajos: TORZOM BORZ A TALPONJÁRÓ (Mese) Címlapunkon Kontár Gyula felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon: 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírtapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie. Gorkého 13, VI. poschodie teľ: 522-72. 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Hétvégi leve! Ülést tartott a Csemadok Központi Bizottsága, üléseztek a járási bizottságok, jelenleg pedig a szövetség helyi szervezetei tartják évzáró taggyűléseiket A tanácskozások a munkatervek megvitatása jegyében zajlottak, illetve zajlanak le. Közben közvetlenül és közvetve is gyakran szóba került kerül a műkedvelés, a tömeges művészeti tevékenység. Mi a célja és szerepe? Van-e jövője? Szükséges-e egyáltalán ? Megannyi kérdés, s mindez a műkedvelő mozgalommal kapcsolatban hangzik el szinte naponta. A televízió ma már oda is eljut ahol a kulturális élet egykor kizárólag a műkedvelőkre épült. S azt, hogy a kettő közül melyik a jobb, melyik nyújt nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is jobbat többet, nem vitás. S ha a televízió műsora jobb, mint a műkedvelőké, miért ne a jobbikat választanánk ?! A médeg serpenyőjét a televízió oldalára billentő jelenségből sokan arra a következtetésre jutnak, hogy a műkedve/ésnek ma már nincs jövője, sőt akadnak olyanok is, akik azt hangoztatják, hogy a műkedvelés szükségtelen, káros, visszahúzó jelenség. Ám aki alaposabban vizsgálja a dolog lényegét rájön, hogy a műkedvelő mozgalom sokkal mélyebb gyökerű, mint hogy egyik napról a másikra pálcát törhetnénk felette. Az az állítás sem helytálló, hogy a mozgalom hanyatlóban van. A kulturális szövetségek, a művelődési otthonok, az üzemi klubok és más szervek és intézmények keretében dolgozó öntvevékeny együttesek sokrétű munkája bizonyítja: a műkedvelés ma is életképes, kedvelt és igényelt tevékenységi forma. Tulajdonképpen nem más, mint társadalmi szükségletből létrejött kollektív tevékenység: művészeti tömegmozgalom. A benne résztvevő ezreken kívül százezrekre gyakorol nevelő hatást. A szereplési vágy, a tanulási kedv, az ismeretterjesztés és a közlés vágya hozta létre és tartja életben. Jó, ha azt is figyelembe vesszük és tudatosítjuk, hogy a műkedvelés a tömegek számára egyrészt a művészeti alkotás tapasztalatát és iskoláját másrészt a művészeti nevelés egyik eszközét jelenti. Lehetőséget nyújt a művészi kifejezés vágyának és a magukban tehetséget érző emberek tevékenységének a kibontakoztatására, s olyan tömegeket indít el a művelődés útján, amelyeket más módon nehéz lenne erre megnyerni. A sok egyéb mellett a műkedvelés azért is hasznos, mert a művészettel történő aktív foglalkozás révén felkelti a művészetek iránti vágyat, a művészetek megismertetésére és szeretetére nevel. Ha semmi másért nem. már ezért az egyért megkülönböztetett figyelmet és támogatást érdemet. Ám más is tanúskodik, a műkedvelő művészeti tevékenység haszna, időszerűsége mellett. Nem utolsósorban az, hogy az együttesek szerepet vállalnak társadalmi és családi ünnepeken, előadásaikkal, nevelő munkájukkal hozzájárulnak a társadalom előtt álló politikai, gazdasági és kulturális feladatok megoldásához. A műkedvelés tulajdonképpen ismereteket nyújtó, szórakoztató, nevelő, ízlésfejlesztő, közönséget szervező játék és művelődés. E szerepkörből nagyon sokat teljesít a televízió is. Mindenben azonban — még ha esetenként többet is ad nála — nem helyettesíti és nem is helyettesítheti a műkedvelő művészeti mozgalmat Igen lényeges értékmeghatározónak tekinthető az is, hogy a televízió passzivitásra késztet (anélkül is rendelkezésünkre áll, hogy bármit tennénk érte), a műkedvelés viszont csak egyének önkéntes közreműködésével jön létre, tehát aktivizál, cselekvésre ösztönöz. Nincs szándékomban a műkedvelés jelentőségét eltúlozni. Az említett tanácskozásokon szerzett tapasztalatok alapján csupán azt szeretném hangsúlyozni, hogy a műkedvelésnek a televízió és a tömegtájékoztatás forradalmának az időszakában is megvan a létjogosultsága, és az igen fontos (sok haszonnal járó) szerepe. Talán túlzás nélkül állítható az is: ha a műkedvelés elveti, az itt-ott még ma is fellelhető sablonos munkaformákat ha nem reked meg az elavult hagyományok konzerválása mellett hanem új, korszerű kifejezési eszközöket is meghonosít szerepe, jelentősége megnő: a jövőben az eddiginél is jobban teljesíti majd hivatását FOTÓ: KÖNÖZSI
