A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-22 / 47. szám
M J M M M U n tlM A hajszálpontosan induló vonattal a fővárostól egy óráig tart az út Kamakurába. Tokiótól délnyugatra fekszik, a japán riviérának nevezett Szagami-öböl partján. Három oldalról dombok védik a 65 buddhista és 19 sintó szentélyt, melyek az ország legszebbjei közé tartoznak. Többségük a 12. és 13. században épült. A ma kb. 150 000 lelket számláló város jelentős szerepet játszott Japán történelmében, művészetében és kulturális fejlődésében. 1192-ben kezdődött az ún. Kamakura-korszak, és 1333-ig tartott. A Minamoto család feje, Minamoto-no-Joritomo a japán történelemben elsőként alapította meg a sógunátust, a katonai korlátlan hatalmat, amivel hét évszázadon át háttérbe szorította a császárt. A kjotói császári udvar fényűzésével ellentétben a fegyelmezett, katonás életforma lett uralkodóvá. A jól edzett japán hadsereg két ízben (1274-ben és 1281-ben) legyőzte a rettenthetetlen mongolokat; igaz, hogy másodízben a százezer főt számláló mongol hadtest megsemmisítéséhez jelentősen hozzájárult egy hirtelen keletkezett tájfun, ami később „kamikadze" (isteni szél) néven vált ismeretessé (ezt a nevet vették fel a második világháborúban az öngyilkos japán pilóták). A Kamakura-korszak idején szivárgott át Japánba Indiából, Kínából és Koreából az ún. zen-buddhizmus, a művészet és a kultúra rohamos fejlődését hozva magával. Míg az addig uralkodó sintó vallás a vidék, a néptömegek vallása volt, a buddhizmus a művelt rétegek vallása lett. Az intellektuális kisebbség az okozati összefüggéseket kutatta, a buddhizmus filozófiai tartalmáról elmélkedett, melynek lényege, hogy a jelen a tegnap eredménye és a jövő oka. Hirdették a lélekvándorlás tanát, a folyamatos tökéletesedést, ami után a megtisztult lény az örök boldogság részese lesz. A buddhisták szemében ez a nirvána, a tökéletes megsemmisülés igazi értelme. Buddha — az i. e. 5. században élt indiai királyfi — tanításának alapját a négy igazság képezi. Az első: az élet tele van fájdalommal, bánattal; a második: a fájdalom és bánat okai a be nem teljesedett vágyak; a harmadik: ha az ember el akarja érni a boldogságot, fékeznie kell a vágyait; a negyedik: ezt csak a nyolc lépés hosszú úton lehet elérni. Ez annyit jelent, hogy az embernek helyesen kell meghatároznia a nézeteit, szándékait, beszédét, tetteit, életstílusát, vágyait, gondolkozásmódját, és akaratát. Csak az éri el a nirvánát és hagyhatja el a lélekvándorlás cirkulus viciózusát, aki végigjárja ezt a nyolc lépést. Az átlagos japán ember a buddhizmusból elsősorban a minden lét múlandóságának tanát vette át. Ezt a hitet a szigetországot állandóan sújtó elemi csapások is támogatták. A békés, nyugodt hangulatú város pályaudvarától kiindulva, az átlagvagyis siető — turista legalább négy kamakurai nevezetességet tekinthet meg: a Hasze Kannon-szentélyt, az Engakudzsi-szentélyt, a Kencsodzsi-szentélyt és természetesen a Nagy Buddha-szobrot. Hasze Kannonban őrzik a Tizenegy Arcú Kannonnak, vagyis a könyörület istennőjének szobrát. Ezt a 9,3 méter magas legnagyobb japán faszobrot a hagyomány szerint 721-ben faragta kámforfából Tokudo Sonin pap. Egy hasonló szobor, mely ugyanezen fa másik részéből készült, egy Nara melletti szentélyben található. A szentélyben egy 1264-ből származó harang is van. A szentély kertjéből szép kilátás nyílik a tengeröbölre. Az Enkagudzsi-szentély épületeit cédrus- és fenyőfák veszik körül. A szentélyt 1282-ben alapították, a buddhista szerzetesek és hívők itt gyakorolták legszívesebben a zen-meditációt. A Sáridén (ereklyeterem) Japán legrégibb zen épülete. Egyik kvarcszekrényében állítólag Buddha egyik fogát tartják. Egy dombon a harangtoronyban látható Kamakura legnagyobb harangja (2,60 méter magas, 1,38 méter átmérőjű). A Kencsodzsi-szentély Kamakura öt legnagyobb zen-szentélye közül a legnagyobb jelentőségű. Szép cédruserdö közepén fekszik. Tao Ling kínai pap számára építette Hodzso Tokiyori. A Dajgaku-Zendzsi néven híressé lett kínai pap síremléke a szentély mögötti domboldalon van. A négy nagy 12 mé-8
