A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-15 / 46. szám
Kijev belvárosában TALÁLKOZÁS HÁROM HÁBORÚT MEGJÁRT VETERÁNNAL Az Ukrán Állami Történelmi Múzeumba menet már nagyon kíváncsi voltam a háborúkat megjárt veteránokra, közülük leginkább a 87 éves vezérőrnagyra, és arra, hogyan tárja majd elénk a háborús és a jelenkori Kijevet. Ivan Ivanovics Szelifonov, a Szovjetunió hőse, Dmitrij Nyikolajevics Szmimov, a Szovjetunió hőse, Andrej Ivanyics Olejnyikov vezérőrnagy ... Olejnyikov néz ki a legidősebbnek, de még most is magas, daliás termetű a tábornoki egyenruhában. Egyenes testtartású, kissé deres, sűrű haját egy negyvenes férfi is megirigyelhetné. Arcvonásai szigorúak, ugyanakkor emberien kedvesek. A bemutatkozás után Szmimov elvtárs vette át a szót. Nagyon röviden, tárgyilagosan ennyit mond magáról: — A háború az háború, minden katona számára nehéz, és az reánk — repülősökre — is vonatkozott. Sztálingrádnál, Kurszknál és más csatatereken harcoltam. Összesen háromszáznyolcvanszor szálltam fel és egyszer sem sikertelenül... BOLDOG TÁNC A LEVEGŐBEN Figyelem, mosoly villan a tekintetében. — Csaknem száz fasisztát lőttem le a mi gyönyörű egünkről. A háború vége felé Prága fölött is voltam... A háborútól a szárnyak lengetésével búcsúztam. Valamiféle leirtiatatlanul boldog, légbeli tánccal Drezda fölött ... A következő nagy örömet az jelentette számomra, amikor 1945-ben részt vehettem ünnepélyes katonai seregszemlén a Vörös téren, Moszkvában .. . A szót A I. Olejnyikov vezérőrnagy vette át. Tartása egyenes. Sötét szemüvegén keresztül is látni: szeme fekete, mint a szén. — Mit is mondjak maguknak?... Részt vettem az I. világháborúban, harcoltam a fehérgárdisták ellen, no és az a harmadik háború, az volt népünk számára a legszörnyűbb. Hadosztályokat vezettem, a háború végén bevettük Drezdát, de a következő jelzés Prága gyors felszabadítására szólított. Ez már a háború vége volt, ami azt jelentette, győztünk, minden jól végződött. A harmadik veteránt, Olejnyikov elvtársat megkértem, válaszoljon néhány kérdésemre. Kijev háborús előkészületeiről, a harcokról és a mai életről érdeklődtem ... — Már a háború első napján a fasiszták bombázni kezdték városunkat. A kijeviek még nem tudták, hogy ez a Barbarossa-terv része, hogy Ukrajna fővárosát 21 ellenséges _hadosztály támadja meg. A németek váratlanul akarták elfoglalni Ukrajna legfontosabb iparvidékét. Érdekli Önt, hogyan fogadták a támadást? A reakció gyors volt, az óvintézkedés hatásos. Nyolc napon át 160 000 lakos dolgozott a város védelmén; 55 km hosszú tankelháritó árkot ástak, 15 tankelhárító palánkot emeltek, 1 400 tankárkot és 15 km-es aknamezőt építettek. Harcászatilag mindent előkészítettek. A támadóegységekben mintegy 200 000-en voltak. — Ez azt jelenti — szakítom félbe a gondolatmenetét — hogy a város védelme nagyon hamar elkezdődött... — Igen, válaszolja, az már 1941. július 11 -én elkezdődött, 19 nappal hazánk megtámadása után. Ezért tudtuk 73 napig sikeresen kivédeni a hatalmas, összpontosított támadást, a fasiszták csapásait. Ez, természetesen, segített a védelmi pozíciók kialakításában, az idönyerésben, amit hazánk más területeinek megvédésére fordíthattunk ... Kijev lakossága nem adta meg magát. A megszállás idején aktívan 68 illegális szervezet és csoport dolgozott. 2. A FASISZTÁKRA MÉRT SZOKATLAN CSAPÁS Erőteljesen legyintett a kezével mintegy elűzve az akkori időt, majd kemény hangon így folytatta: — 1943. november 3-án katonáink elkezdték Kijev felszabadítását, és három nap múlva már győzelmesen vonultak be a városba. A németek számára ez szokatlan csapás volt. Az I. ukrán front hadserege ezalatt az idő alatt 15 ellenséges hadosztályt semmisített meg, 1 200 ágyút, 600 tankot, 90 repülőt és kb. 2 000 személyautót zsákmányolt. A németek Kijev melletti veresége igen jelentős segítséget jelentett hadseregünknek, mert megnyitotta az utat egészen a Szovjetunió határáig. A célunk az volt, hogy megsemmisítsük az ellenséget, a gyűlölt betolakodót. Nézzük az ismert képet: a Vörös téren a győztes katonák a fasiszták harci zászlóit és fegyvereit dobálják a földre. Megértette kimondatlan kérdésem és szerényen megjegyzi: — Nem, ezt a napot, ezt a pillanatot sosem felejtem el. Boldog vagyok, hogy akkor, ott átélhettem ezt... — Mondana néhány szót az ukrán főváros mai életéről? Arcvonásai megenyhülnek, tekintete megszelídül, kellemes érzések telítik. Ezeket mondta: — Az egész háború utáni tevékenységet a pártalapszervezet irányítja, amelynek a jelenben negyedmillió tagja van. Nagy figyelmet fordít a termelés hatékonyságának növelésére. A termelés hatékonysága Ukrajna fővárosában az utóbbi 4 évben 4,2 % volt, a tervezett 3,5 %-al szemben. Az ipari össztermelés ugyanebben az időszakban 20,6 % volt, míg az ötéves terv 16,8 %-ot irányzott elő. — Mit eredményez a szocialista munkaverseny? — A szocialista munkaverseny egyre hatékonyabb. A kijeviek legnagyobb tömegeit érintő mozgalom a „Minden ledolgozott óra, minél hatékonyabb legyen" elnevezést viseli. Több mint 800 000 ember vesz benne részt, ami több, mint a munkaképes lakosság fele. Nagyon gyorsan terjed az élenjáró üzemek kezdeményezése, hogy termelésnövekedést érjenek el, a dolgozók létszámának-emelése nélkül. Természetesen legfontosabbnak a tudományos technikai fejlesztést tartják. A fö hangsúlyt a mechanizációra, a robotok és a robottechnikai berendezések szélesebb körű hasznosítására tesszük. Üzemeinkben jelenleg a munkaerők továbbképzése folyik, ezt pedig a racionalizáció követi. Olejnyikov megemelte jobb kezének mutatóujját, jelezvén, hogy fontos gondolat következik, majd ezeket mondta: — Az SZKP KB azt a feladatot tűzte elénk, hogy dolgozóink két napot dolgozzanak le a megtakarított nyersanyagból és elektromos energiából. Képzelje el Kijevben, ahol megközelítőleg 200 ipari üzem van, félmillió dolgozóval, nem egyszerű ez a feladat, de számítások igazolják, hogy mégis teljesíthető. És a szociális program? KÉT NAP A MEGTAKARÍTOTT NYERSANYAGBÓL 8
