A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-15 / 46. szám
Őszi dallamfo Miért kell annyit izzadnia egyelőnek, traktorosnak, agronómusnak, ha megtörténhetne a termesztés kevesebb befektetéssel, erőbedobással is? ... A szónokinak tetsző kérdésre, persze lehet(ne) egész egyszerű választ is adni: kevés az egycsírájú mag, s jórészt devizáért szerezhető be, így nem tudunk eleget biztosítani. Csakhogy a választás nem kielégítő, hiszen végeredményben igy lesz az olcsóbb és könnyebb megoldásból drága, nagyon drága végeredmény. Drágán előállított a répa, majd a cukor. A diószegi (Sládkovičovo) Major István Cukorgyár — ahová a felsöszeliek is hordják feldolgozásra a répát — október 2-án kezdte meg a répa feldolgozását. — Tizenegy nappal korábban kezdtünk, mint tavaly — mondja a cukorgyár igazgatója Pavol Švirec mérnök. — A első napok a minden évben vissza-visszatérő nehézségekkel teltek. Ma már teljes kapacitással, megállás nélkül folyik a munka. A jónak mondható idei termés a cukorgyár számára is gondokat jelent, ugyanis nincs elég raktározási kapacitásuk. Tavalyról még fennmaradt 1 260 tonna cukrunk. Helyben raktározni mindössze tizenegyezer tonnát tudnak, s előreláthatóan idén húszezer tonna lesz a legyártott cukor mennyisége. — Még nem tudjuk hogyan, de ezt a gondot az elkövetkező napokban meg kell oldanunk — mondja gondterhelt arccal az igazgató, aki később hozzáteszi: — Megszoktuk már, hogy mindig van valami, ami különös gondot, többletmunkát igényel, ami megnehezíti a mindennapi életünket, de ha az előző években urai voltunk a helyzetnek, azok leszünk az idén is. És most is jöhet ugyanaz a kérdés, mint a termesztőknél: miért nem mehet a munka sokkal gördülékenyebben, miért kell emberek tízezreinek, százainak heteken, hónapokon keresztül idegtépő feszültségben élniük, dolgozniuk?... Kapkodva keresni az igazi megoldás helyett a pót jó lehetőségeket?... Ki és hol mulasztott el már megint valamit? Akkor, amikor úgymond folyt a tervezés és tenni, dolgozni kellett volna?... Igaz, a cukorgyár mindezek ellenére dolgozik. A nap huszonnégy órája alatt 1 930 tonna répát dolgoz fel. Az ország második legöregebb, 1867-ben épült cukorgyárának rozoga épületein belül ugyan jobbára már modem gépek dolgoznak, mégis van nagyon sok olyan gép, szerkezet, amely gyakran meghibásodik. S mivel lényegében szalagmunka folyik, ha bármi leáll, leállhat az egész gyár. Ezért aztán megint többletmunka szükségeltetik ahhoz, hogy a szalag állandóan üzemképes legyen. — Száztíz napig kell kitartanunk — mondja Roman Belcák mérnök, a gyár műszakigyártási igazgatóhelyettese. — Ennyi ideig tart majd a hozzánk beérkezett répa feldolgozása, amelynek átlagos cukortartalma tizenöt százalék. Egy százalékkal jobb, mint a tavalyi termés volt. Lesz tehát cukor bőven, félünk is egy kicsit ettől a nagy mennyiségtől. Az idén alig van szőlő. S ami mégis megtermett, az elég édes, nem szükségeltetik bele cukor. A borászok mindig nagyon sok cukrot elfogyasztottak, ám most mi lesz ezzel a rekordmennyiséggel, nem tudjuk. Hát igen! A dolgok errefelé már csak így jönnek össze. Ha van cukor, nincs szőlő. Ha van szőlő, nincs cukor. Gond ez is, gond az is. Meg az is, hogy van elég répa, csak épp nagy a szárazság, meg kevés a raktározási kapacitás. így aztán az örömbe jó adag üröm is vegyitődik. így bármennyire is édes és sok a cukor, kicsit megkeseríti a termesztők, feldolgozók életét. BALOGH JÁNOS A szerző felvételei Szeptember végétől október derekáig a Bratislavai Zenefesztivál, tömörebb s főképpen ismertebb nevén a BHS zászlóit lengette a szél Szlovákia fővárosában. E betűszó, persze sokkal inkább forma, semmint tartalom; ám igen alkalmas arra, hogy Bratislava jópár esztendeje amolyan különkiadású ünnepi bélyegként kezelje. A Mozart és Haydn, Hummel és Chopin, Schubert és Bartók, Liszt és Erkel zenei hagyományaival büszkélkedő egykori koronázó város történelmi központjának utcáin s terein ezért a fesztivál napjaiban szinte mindenütt ott díszelgett a színes alapon, lendületes kacskaringókkal egybeírt három betű: e zenefesztivál írott szimbóluma. Ez a külföldön is méltán népszerű komolyzenei eseménysorozat ebben az esztendőben már a 21 -es sorszámot kapta, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a fesztivál korát illető időszámítás némiképp sántít. Amolyan zenetörténeti érdekesség ugyanis, hogy a jelenlegi Bratislavai Zenefesztiválnak — az ötvenes évek elején — volt már egy elődje: a néhány alkalommal megrendezett Bratislavai Zenei Tavasz. Ez a komolyzenei szemle azonban szinte kópiája volt prágai névrokonának: a már akkoriban is világhírű Prágai Tavasznak. A bratislavai zenefesztiválnak ezért újszerű tartalmat és főképpen más időpontot kellett találni. A környező szocialista országokkal együttműködve az ősz elejére: a Zenei Világnaphoz közel eső időpontra esett a választás. E kezdeményezés rendkívül sikeresnek bizonyult, s így a hatvanas évek derekától évről évre mind gazdagabb programok várják a zenekedvelő publikumot. A fesztivál jelenlegi népszerűségét és külföldi visszhangját tekintve nyugodt szívvel elmondható, hogy a hagyományossá vált „őszi dallamforrás" a szlovák főváros valóban rangos kulturális eseményévé lépett elő. Igaz, a létrejöttét követő első esztendőkben még nem volt a maihoz hasonló, határozott dramaturgiai arcéle; bár ez természetes is. hiszen a zenefesztiválok is ki vannak téve a fejlődés törvényszerűségeinek. Ma viszont örömmel nyugtázhatjuk, hogy a „BHS" jópár éve tagja már az Európai Komolyzenei Fesztiválok Szövetségének. Ilyenformán Bratislava is az olyan rangos zenei központok sorába tartozik, mint például Athén, Bécs, Beyreuth, Firenze, Salzburg, Edinburgh és még számos egyéb fesztiválváros... Természetesen, az idők folyamán kialakult a Bratislavai Zenefesztivál műsorpolitikai arcéle is. A fesztivál elsődleges célja — a világhírű muzsikusok bratislavai bemutatkozása mellett — a fiatal előadóművészek érvényesülésének támogatásában kristályosodott ki. Ezt a törekvést szolgálja az egyre népszerűbbé váló és minden páros évben megrendezett Interpódium, azaz a szocialista országok előadóművészeinek seregszemléje. Ugyancsak kétévenként, de a páratlan évjáratú esztendőkben kerül sor az UNESCO és a Nemzetközi Zenei Tanács által szorgalmazott fiatal előadóművészek tribünjére, amelynek műsorában csupán egy nemzetközi válogatóbizottság révén meghívott művészek szerepelhetnek. Számunkra ezért külön öröm, hogy a TŰI, azaz a zenei tribün idei műsorában — október 6-án — egy fiatal érsekújvári (Nové Zámky) származású orgonaművész: Szabó Imre is bemutatkozhatott. Gondolom, a fentiekből lassacskán körvonalazódni látszik már a Bratislavai Zenefesztivál műsorának három leglényegesebb mozzanata: részint a hazai, nemzeti zenei értékek felmutatása, részint a szocialista közösség zenekultúrájának minél sokoldalúbb népszerűsítése, harmadsorban pedig a nemzetközi hangversenydobogók néhány nagynevű művészének meghívása. Persze, a műsorszerkesztésnek ez a világosan kirajzolódó hármas szerkezete nem különül el, hanem éppen kölcsönhatásában erősíti a muzsika tömegvonzását. A korábbi évek gyakorlata, de az idei fesztivál tapasztalatai is immár többszörösen bebizonyították, hogy ez az elgondolás okos és szellemes. A jövő művészeinek felvonultatása, pályájuk és egyéni érvényesülésük segítése ugyanis mindenképpen biztosítja a fesztivál iránti hazai és külhoni érdeklődést. Igaz, eleve nem garantálhatja a művészi színvonal egyenletességét, viszont a holnap művészeinek és a ma kiemelkedő nagyságainak találkozása szerencsésen támogatja egymást. Nem tudom kell-e különösebben hangsúlyoznom, hogy a Bratislavai Zenefesztiválon mégsem a dijak, hanem a dallamok szárnyán röppenő muzsika az elsődleges. Érthető hát, hogy az emberek már hetekkel korábban is kíváncsian fürkészik a plakátokat: vajon milyen csemegéket kínál a fesztivál soros évfolyama ? ... A hírlapíró feladata pedig nem egyéb, mint hogy legalább távirati stílusban adjon számot mindarról ami több hét távlatából is említésre méltó. Például Jeleňa Obrazcova áriaestjéről, amely a nagyszerű zenei mozzanatok sorozatát kínálta, a Vivaldi, Händel és Bach muzsikáját megszólaltató osztrák Heinrich Schiff gordonkahangversenyéről, a lengyelországi Kaja Daóczowska kiváló teljesítményéről Wieniawski d-moll hegedűversenyében, vagy az ugyancsak érsekújvári származású operaénekes: Galla János műsorának átütő sikeréről. Tizenhárom fiatal előadóművész mezőnyében a TŰI, azaz a nemzetközi tribün győztesei Jekatyerina Szarancievova (zongora. Szovjetunió); Torleif Thedéen (csemballó, Svédország); Tabea Zimmermann (viola, NSZK); Michael Collins (klarinét, Anglia) és Gregor Zubicky (oboa, Norvégia) lettek. A nagyzenekarok közül az Akeo Watanabe vezényletével bemutatkozó japán filharmonikusok, a jugoszláv Oszkár Dánon dirigálta Szlovák Filharmónia, a Richard Strauss Halál és megváltás című szimfonikus költeményét is műsorára tűző Müncheni Filharmóniazenekar és az amerikai James Conlon vezényletével kiváló zenei tökéllyel megszólaló Rotterdami Filharmóniazenekar aratta a legnagyobb sikert. Okvetlenül említést érdemel még az is, hogy az idei Bratislavai Zenefesztivál kereken félszáz hangversenyéből tíz koncerten kamarazenekarok szerepeltek. Ebből az önálló kamarazenei szemlének is beillő műsorszerkesztési ötletből jobbnál jobb hangversenyek születtek. Bár ebben a tekintetben nem szívesen rangsorolok, a Szlovák Kamarazenekar két koncertjét és a Prágai Vonóstrió bemutatkozását külön is meg kell említenem. Befejezésül említést érdemel még a közönség is, hiszen a komolyzenét — állítólag — kevésbé kedvelő publikum szinte minden alkalommal zsúfolásig megtöltötte a szlovák főváros kisebb-nagyobb koncerttermeit. Sőt! Nemcsak jelenlétével fejezte ki rokonszenvét, hanem a fesztivál teljes műsorát hálásan és fogékonyan fogadta. A valóban értékes produkciókkal pedig alig tudott betelni. És érdekes! A zenefesztivál kiapadhatatlannak tűnő őszi dallamforrása, a szeptember végi és október eleji veröfény, nomeg a lombjukat hullató fák sárguló leveleinek sokszínűsége — a muzsika varázsára — mintha Bratislava szépségét is meghatványozta volna. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 5