A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-12 / 28. szám
LARS FLETCHER Jó étvágyat, drágám Dexter őrmester cigarettára gyújtott és körülnézett a sarkon. Az utcák teljesen kihaltnak látszottak, hiszen még csak hat óra volt. Lépteket hallott a háta mögött. Az őrmester megfordult — Maga az? — kérdezte barátságosan. — Miben lehetek a segítségére. Mrs. Singleton ? Ne kínlódjon azokkal a nehéz csomagokkal. Megengedi? Alice Singleton elutasította az őrmester segítségét — Nagyon kedves öntől. Mr. Dexter — mondta. — Ne fáradjon, hiszen már megérkeztem a házunkhoz — Ilyen korán az utcán ? — Élelmiszert vásároltam Phil számára. Konzerveket... meg egyebet. Ugyanis kilenckor indul a repülőgép, amely Cannes-ba röpít. Sietnem muszáj, nem igaz? Az idő pénz, őrmester. — Nyaralni mennek ? — Nem árt az arcomnak egy kis napsugár. — Mr. Singleton is Cannes-ba repül? — PhH Londonban marad. Beszédült a munkájába. Olyannyira szeret dolgozni a drága. Új könyvet ír, tetszik tudni. Alice Singleton lábujjhegyen surrant be a konyhába, nehogy felébressze a férjét A hatalmas bőrtáskából előhalászta az alumíniumból gyártott konzerveket Gulyás: Made in Hungary. Alice azt tervezte, hogy a dobozokat elhelyezi a mélyhűtőben. A fedőlapokon pontosan feltüntették a gyártási napot. Alice arcára sátáni mosoly lopakodott és munkához látott Egyenként felnyitotta a konzerveket és fehér port kevert a húsba. Vasárnap a férje biztosan felnyitja az egyik dobozt hiszen imádja a gulyást. Az asszony egy cédulát tett az asztalra. A szöveg: Jó étvágyat a gulyáshoz, drágám. A lórúgás erősségű patkánymérget tartalmazó dobozt elsüllyesztette a bőrtáska mélyén. Aztán egyszerűen megvonta a vállát Csak egy jó ötlet kell ahhoz, hogy az ember megszabaduljon a tehertől. Ez a teher ebben az esetben a gyámoltalan férje volt akit tiszta szívből utált Alice szebb életre vágyott. Egy másik férfi oldalán. Cannes-ban gyorsan múltak a napok. Öszszebarátkozott azokkal az angol kisasszonyokkal, akiknek egy percig sem állt be a szájuk. Esténként a kártyaasztalhoz ültek és éjfélig römiztek. Pénteken és szombaton este felhívta a férjét — Tudják — mondta az új barátnőinek —, az én férjem szeret önállóan élni. Mégis minden este hallani akarja a hangomat Végeredményben nekem is tudnom illik, hogy otthon nem égett-e le a ház. Elnézést... most is az a szándékom, hogy felhívjam. Vasárnap este volt. Alice megszólította a portást — Hívja kérem a londoni számomat — mondta barátságosan. — Innen szeretnék telefonálni. A haliból. — Azonnal asszonyom, tessék befáradni a fülkébe. Egy pillanat és kapcsolom Londont. Alice halálos nyugalommal tartotta a kezében a telefonkagylót Senki sem jelentkezett a vonal túlsó végén. PhH nem is emelhette fel a készüléket. — Logikus — jegyezte meg az asszony félhangosan. —■ Amióta világ ez a világ, azóta senki sem beszélt telefonon egy hullával. Alice ismét a portás segítségét kérte. — Hívja fel a 45-ös rendőrállomást Londonban. Dexter őrmester kérem a készülékhez — mondta határozottan. Az őrmestert nem titkolta meglepetését. — Egyenesen Cannesbót hívott fel? Valami baj van? — Az imént felhívtam a férjemet — súgta a készülékbe Alice. — Minden este felhívtam Philt Senki sem jelentkezik... a telefon teljesen süket Attól tartok, hogy__nézze meg, mi történhetett! — Talán az utcán sétál. — Utálja a város zaját — Vagy moziba ment. — Őrmester! Az én férjem a televíziót sem j nézi! — Mit szokott csinálni ilyentájt? — Ilyenkor belesüpped a karosszékébe. Az \ elfogyasztott vacsora után szüksége van egy kis pihenésre. Én a legrosszabbra gondolok, őrmester. Nagyon szépen kérem ... fáradjon el a házunkig. Én azonnal a repülőtérre rohanok. Még ma este Londonban leszek. Nagyon aggódom. — Miért? Hiszen.., Alice lecsapta a telefonkagylót. Phil Singleton egy nagy kanállal megkavarta az ételt Az őrmester ezalatt forró teát szürcsölgetett. Természetesen rummal. Mindketten kissé izgatottak voltak. Az őrmester felkacagott — Maga viccel, Mr. Singleton? — Nincs humorérzékem, őrmester. Ezért írok olyan rossz regényeket. — A meséje fantasztikus Maga azt állítja, hogy a felesége meg akarta mérgezni. Mire j alapozza ezt az ostoba feltevést? — Ma reggel egy jó kis programot csinál- ] tam magamnak. Szerettem volna a tüdőmet ] megtölteni friss levegővel. Úgy volt hogy Lor- \ nával felkeressük a régi lovagvárat... Loma a j barátnőm, nem titkolom. — S aztán ? — A mélyhűtőből kiszedtem a konzerveket \ és beledobáltam a kosárba. Tailgate Church \ határában befelhősödött és úgy döntöttünk, j hogy betérünk az egyik kiskocsmába ebédelni. Az udvaron tyúkok meg egy kakas rohangá- ’ szott. Szörnyen éhesek lehettek a szerencsét- í lenek. Lorna felnyitotta az egyik konzervet és I a tartalmát a földre szórta. Az egyik tyúk falni j kezdte a húsdarabkákat és néhány pillanat ! elmúltával villámsújtottan elterült a fűben... — Mindez nem bizonyít semmit — Majd meglátja. Az imént felhívtam a ) repülőteret — mondta PhH nyugodtan. — A | feleségem megérkezett. Három üres tányért helyezett el a konyhaasztalon. Alice megrökönyödve nézett az őrmesterre, majd a férjére. PhH megcsókolta a felesége homlokát és gyengéden megjegyezte: — Az őrmester azzal keresett fel, hogy aggódsz értem... azt is megtudtam, hogy j hazatérsz Cannes-ból. Az én kedvemért el- ] hagytad azt a szép várost? Igazán megható, j Mivel tudtam, hogy éppen vacsorára érke- ' zel... megterítettem. Nem kedves tőlem ? Az őrmester is olyan éhes, akár a farkas. Felmelegítettem a gulyást... azt a gulyást, amelyet a számomra tettél félre a mélyhűtőben. Ma délben nem voltam éhes. Megmaradt egy jó nagy adag vacsorára. — A gulyás? — kérdezte Alice meghökkenve. A te gulyásod, drágám — mondta PhH kedvesen — Leülhetsz... és kívánok neked jó étvágyat szívem. Az asszony ijedten nézett körűi. — Nem-nem! Ebből a gulyásból nem kérekt \ Alice zokogva a hálószobába rohant PhH í kérdőn nézett az őrmesterre, aki bölcsen csak ennyit mondott: — Ami engem illet: én a gulyásnál jobban szeretem a rumos teát Megyek... letartóztatom. A börtönben majd mindennap gulyással etetjük, jó lesz? A KÖRÖM Azt álmodtam, hogy a lábam nagyujjára ráesett egy féltégla és hogy ezért levált róla a köröm. Csodák-csodájára álmomban ez egy cseppet < sem fájt és a levált köröm csupán bámész érdeklődést keltett fel bennem. Azonban az álom nem hagyott nyugton, ezért meglátogattam egyik barátomat, akiről tudnivaló, hogy álomfejtéssel is foglalkozik. Kitártam előtte a lelkemet és elmeséltem neki az álmomat. Szélesen elmosolyodott. — Szerencse, barátocskáml — csapott rá a vállamra. — Nagy szerencse kíséri majd életed útját. Azonkívül a köröm könyvet is jelent. — Könyvet? — Azt. A tudás és a szórakozás kútforrását, könyvet. Imigyen magyarázza ezt az álmoskönyv. Megköszöntem és zavartan távoztam. De továbbra is bántott az egész ügy. Ezért felkerestem idősb. Tokásné asszonyt, aki a lakótelepünk peremén éldegél, és akiről az a hír járja, hogy egy ötösért hajlandó bárkinek elbeszélni az egész jövendőjét. — Köröm, — ült ki arcára egy titokzatos kifejezés és a szeme a beláthatatlan távolban kutatott. — Köröm, — ismételte gondterhelten. — Köröm! — kiáltott fel végre, örömtől repesve. — Szerencséje lesz, fiatalúr! Óriási szerencse hull majd az ölébe, és azonkívül még cserepek is. Hiszen maga a köröm is olyan, mint egy üveg vagy egy porceláncserép, és amint a közhit tartja, a cserepek szerencsét hoznak! Az ötösöm ugyan eltűnt kabátjának széles zsebében, de én viszont nem nyugodtam meg. Fülembe jutott, hogy a vén Kolenics bácsi, a harmadik faluból, ért az álmokhoz is. Nem voltam rest és nyomban elutaztam hozzá. Morogva fogadott és csak akkor javult meg a kedélye, amikor az utazótáskámból elővettem azt a bizonyos vörösborral teli literesüveget. Már a harmadik deci után bizalmasan elmondtam neki az álmomat. — A, köröm, az jót jelent, — motyogta, miközben töltött magának még egy pohámyit és nekem is kiegészítette a borom hiányát. — Szerencséje lesz. Nagy darab szerencséje. De ez az álom piszkot is jelent. Azt, ami a köröm alatt szokott virítani, tudja, — oktatott. — Bizonyosan azt is tudja, hogy a piszok szerencsét jelent, és aki gyakran mosdik, az lemossa a szerencséjét, amint ezt már valamikor régen Dzsingiszkán is megmondta, — pótolgatta tudáshiányomat a történelemből. Zavartan megköszöntem fáradozását és a legközelebbi autóbusszal hazaindultam. De az autóbuszban óvatlanul egy olyan ülőhelyre telepedtem le, amelyet az emberiség valamelyik jótevője vastagon bekent kulimászszal, és tönkretettem egyetlen rendes nadrágomat. Kisvártatva hazaérkezésem után megszólalt lakásom bejárati ajtaja fölött a csengő. A szomszédom nézett be, hogy visszaadjon egy detektívregényt, amelyet még annakidején kölcsönadtam, és amelyről már régen meg is feledkeztem. És abban a pillanatban, amikor ajtót nyitottam, huzat keletkezett és becsapta a konyhaablakot. amelyik millió darab cserépre törött szét. No és ezenfelül még aznap este ráesett egy féltégla a lábam nagyujjára, de úgy, hogy nyomban levált róla a körmöm. Az egyedüli különbség az álmommal szemben az volt, hogy a lábujjam kegyetlenül fájt. Hát az a megálmodott nagy szerencse hol maradt?Természetesen, azt is megértem. Óriási szerencsém volt, egy valódi nagydarab szerencsém, úgy, ahogy megjósolták. Hiszen az a féltégla könnyen a fejemre is pottyanhatott volna! HOC MAN GÁBOR 23
