A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-07 / 45. szám

Szerelmi történet — Johnról és Yokóról. A szerepeket természetesen nem az eredeti figurák alakítják

Szobanövény-szálló („Ha elutazik, mi gondoskodunk kedvenceiről")

Garai Gábor/A RAZLIVI NÉVTELEN

Megállít egy arckép. Én nem tudom, kit ábrázolhat, de úgy érzem, ha szólna vagy intene csak némán, hogy kövessem, mennék vele és rábíznám magam.

Inas munkásarc. Fején hátracsapva az el/enzős régidivatú sapka, arca borotvált, dús haja előre bukik a homlok domborulatára.

Aztán ahogy összehúzott szemébe nézek, mintha csöpp gúnnyal visszanézne, s fölismerem: ez Ő — Lenin maga; vendéghajjal szakáll nélkül, szikáran, inkognitóban, munkás-álruhában.

Álruhában ? Soha ily álruhát!

Kivül-belül az osztály igazát viseli.

S tudom már eztán akárhol találkozhatom véle a világon.

Őt találom majd nehéz napjaimban, ha kételyemre bölcs szem fénye villan. S megértem már, miért elmúlhatatlan, ki milliószám él itt egy-alakban.

És értem, hogy a legnévtelenebb munkással Ő miképp egyezkedett: nemcsak ruhát cseréltek, szívet és emberséget is, — s kölcsönös kötés ez míg a világ!

Ez a Névtelen

fogja a zászlót, ha reménytelen futna a had: ez töpreng józanul, ha más henceg: ez mer, ha más lapul; ha vélnénk, nem számolhat senki el, az ő szemeivel Lenin figyel, s ha szégyeneink szennye ránk tapad, tisztára perzsel, s fényiünk, mint a nap.

A keskeny ösvényt befújta az erdőn a tegnapi féktelen fergeteg, s a csöndes, bús fenyőfa áll merengőn, és hull, csak hull rá a hó-rengeteg.

A hír kunyhókra verte jégbilincsét, megdermeszté a szófián falvakat, és fölremeg, itt áll előttem ismét és vad búban vonaglik ama nap.

Úgy tűnt, a világ újból visszafordult. Úgy tűnt: a ködben elveszett a föld, Kétségbeesetten a tél csikordult.

S még szörnyűbb hideggel a földre tört.

£7 nem felejtem soha, hogy zokogtak, a bánatot, s végső menetet, az ezreket, kik utána vonultak, hogy még egyszer Leninnel legyenek.

És dombon-völgyön vonultak előre. Ilyen gyászmenet még sohse vonult.

S a hótól fehér Lenin-szemfedőre csak hullt a hó, a hó csak egyre hullt.

21