A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-01 / 44. szám

Hétvégi levél Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: „SIRÁLY" - A VÁROSKÖZPONTBAN Gál Sándor: TÚL A HATVANON Ján Ištvančin: A HÁBORÚ ÉS A BÉKE ÚTJÁN Mayer Judit: SAJTÓNYELV ÉS KÖZNYELV Vida Lajos: HÁNY BOLYGÓJA VAN A NAPRENDSZERNEK? Gyermekeknek: MASA ÉS A MEDVE (Orosz népmese) Címlapunkon M. Borský felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Ős. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon: 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Král Petemé. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Ko­šice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesí­tő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: VydavateTstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. In­dex: 492 11. Azt mondják, nincs jobb idegnyugtató az erdő­nél. Jól tudja ezt mindenki, aki sétálni, kirán­dulni, gombázni jár. Valóban, nagyszerű érzés lombjainak zsongását, madarainak szavát egyéb lakóinak halk mocorgását hallgatni... Az erdő azonban nemcsak pihenés és öröm, hanem gond és féltés is. E téma kapcsán rögtön elöljáróban, le kell szögezni: társadal­munk mind többet tesz azért hogy megóvja természeti értékeinket; mégsem lebecsülen­dők gondjaink, amelyek környezetünk vala­mennyi természeti elemét érintik. Jó jel, hogy az erdőben dolgozókat s az erdőért aggódókat egyre kevésbé hagyja közömbösen a környe­zeti károsodások gyors terjedése. Különböző értkezletekre szóló meghívókat helyi kiadvá­nyokat kisebb-nagyobb bizottságok munka­terveit böngészgetve, nomeg országjárás köz­ben is úgy tapasztalom, hogy mind sűrűbben vetődik fel a környezet minden eddiginél haté­konyabb védelmének fontosságé. Az iparfej­lesztés környezeti hatásairól, a természetvéde­lem időszerű feladatairól, a kutatási eredmé­nyekről tanácskozva jópár helyütt hozzáteszik : egyetlen probléma sem szűnik meg attól, hogy nem beszélünk róla. Ellenkezőleg: a környe­zetvédelem egyforma hangsúllyal bíró helyes gyakorlatának kell érvényesülnie mindenütt. Kevés olyan falut ismerek, amelynek termé­szeti környezete oly szépséges volna, mint Tomagörgőé (Hrbov). Különösen így szep­tember közepén mutatkozik ez meg, amikor a karszt meredek falának növényzete ezernyi színben pompázik. Jómagam akkor jártam erre először, amikor még ezek a hegyoldalak majdcsak kopárak voltak, s riasztóan szür­kék. Azóta a természet makacs elszántság­gal újult meg a falu felett, persze ennek a megújulásnak az emberek is részesei voltak. Az alsóbb régiók fiatal fenyvesei bizonyítják ezt a legékesebben. Abban a húsz év előtti időben magáról a faluról vajmi keveset tud­tam, sőt a táj sem úgy élt bennem, mint manapság. Történetesen arról a legendáról se volt tudomásom amely a falu felett emel­kedő fehér kőszirtröl szól; e legenda szerint hajdanában IV. Béla királyunk, menekülvén a tatárok elöl, itt pihent meg, s a Galamboskőn fészkelő galambok húsával csillapította éh­ségét. Azóta sokszor megfordultam ezen a tájon, és sok apró emléket, élményt őrzők a faluról és környékéről. Például a Torna pa­takban fogtam életemben először rákot. A tóból — amelyből most tőzeget termelnek — annak idején néhány szép pontyot sikerült kiemelnem, s egy szép nyári délutánon e tó töltéséről bámultam, hogy ismerőseim az öreg Haramia vezénylete alatt hogyan lövöl­dözik a vadkacsákat... Még később mó­dom nyílt megörökíteni egy görgői lakodal­mat is. s megismerni az itteni emberek Jegyzetemnek aligha lehet más célja, mint eme elképzelések támogatása, helyeslése. Érvként rengeteg dologra lehetne hivatkozni. Bárminemű szószaporítás nélkül is nyilvánva­ló: a madarak és fák kipusztulása, a környe­zetszennyezés káros hatása láttán annyit mind­­ahányan tudunk, hogy a természetet kímélő intézkedések felkarolása a szükségesnél is fontosabb, elvégre ez — a szó közvetett s közvetlen értelmében egyaránt — a legsajá­­tabb érdekünk. Gondolom, bizonyításképpen elegendő lesz, ha szűkebb tájainkról, azaz Dél-Szlovákiáról beszélek. Vagy talán nem érdemes óva félteni a Csallóköz és a Mátyás­föld gazdagon termő rónáit, az Ipoly-mente vagy a kelet-szlovákiai borvidék szőlőt adó lankáit? Gömör tán soha fel nem tárható barlangokkal teli völgyeit és 700—800 méter magas fennsíkjait? Zemplén üdülést és halat kínáló vizeit, a Hemád, a Bodrog, a Tisza meg a Bódva különös hangulatú árterületeit? E dombokba kapaszkodó, békés táj számos olyan bogár, növényfajta, szárnyasvad és ki­sebb ragadozó élőhelye, amelyekből másutt nemigen él már példány talán mutatóban sem. Avatott tudású biológusoktól hallottam, hogy a Csallóköztől a Latorca partjáig elterülő vidéken él még például az uhu bagoly, eljön­életét, hagyományait, szokásait, meg a falu határát: a Katyódombot, a Kerekszárgyűrt, a Hosszúszárgyűrt a Pakladombot, meg az Irálót is... Micsoda szépséges sora a ne­veknek! Az Iráló egykor bizonyára örálló hely volt, ahonnan minden irányban messzire le­hetett látni. S persze azt is megtudtam, hogy milyen kelendő volt egykor — az volna ma is, ha volna belőle elég. s ha valaki táplálná a termelési kedvet — a „görgői zöldség" — a sárgarépa és a petrezselyem. — A régi görgöiek szekeres emberek vol­tak — idézem magamban az egykor hallotta­kat. — Ponyvás szekereikkel bejárták az egész vidéket. Más emlékezőtői tudom, hogy még a há­ború után is székereztek. Hogy meddig jutot­tak el? Az attól függött, milyen volt a termés és a piac. Az idősebb emberek hajnali indu­lásokra, hosszú kocsikázásokra emlékeznek. — Köves, dombos, homokos volt a mi határunk, nagyon meg kellett dolgozni, ha valamit el akartunk érni. Ingyen semmit sem adott. — A zöldség az igen, az megtermett és jól is fizetett. Azzal érdemes volt mindig ve­sződni. A piacokon elkapkodták mert a gör­gői zöldségnek jobb volt az íze, mint a többinek... Az imént megidézett emlékek mellé a mostani látogatás élményeit, eredményeit Folytatás az 5. oldalon nek ide a jégmadarak, tanyáznak itt billege­tők fészket rak a csíz, az alföldi síkságokon pedig túzokok is láthatók. Hasonlóan gazdag a növényvilág is. A jégkorszakból átmentődött moháktól kezdve a tornai vértőig vagy a füles kankalinig minden megtalálható itt ami zöld erdőben, zöld mezőben kedves virág... Olvastam valahol, hogy a régebbi időkben nemcsak megtartották, hanem iskolai szün­nappá is tették a madarak és fák napját A szoros iskolai tanrendre való tekintettel nem kívánom az efféle hagyomány újbóli bevezeté­sét, pusztán azt szeretném, hogy ne csak alkalomszerűen, jobbára csupán az erdők hó­napjának tekintett áprilisban, hanem az esz­tendő valamennyi évszakában többet törőd­jünk a környezetünkkel. Elvégre legsajátabb érdekünk, hogy tudjuk: mi védett és miért védett; hogy ne a megcsonkított természetet akarjuk majd helyreállítani, hanem még az egészségeset tudjuk megvédeni. Kortvély Karoly torok László 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents