A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-25 / 43. szám
MÉLYSÉG ÉS (Gyurcsó István posztumusz kötete) A Madách Kiadó Csehszlovákiai Magyar írók sorozatában jelent meg Gyurcsó István Mélység és magasság című posztumusz kötete, amely válogatott verseit szedi csokorba. A kötet magán viseli szerkesztője. Balia Kálmán gondos kezenyomát, azt a rendező elvet, amely kevesebb verssel többet akar láttatni a költő életművéből, s szigorúbb rostálással feszesebb, dinamikusabb képet teremt. Fölös illúzióktól menten, a könyv jó benyomást tesz az olvasóra, és továbbadja a költő legpregnánsabban megfogalmazott verseit, költészetének szinte színe-javét. A sors kegyetlensége, hogy Gyurcsó István sem születésének 70. évfordulóját, sem válogatott verseinek megjelenését nem érhette meg. (Bár a kötet összeállításának kezdeti stádiumában még élt.) A kötet borítólapjának belső felén, a jólismert markáns arc néz maga elé, bizonyára könyvet olvas a költő, de az már lemaradt Tóthpál Gyula sikerült felvételéről. Az arca láttán megdobban a szívem, a barátra, harcostársra gondolok, akivel annyi közös szál kötött össze, akivet annyi jót, rosszat megéltem indulásunk óta. Bizonyára nagyon sokan lesznek Dél-Szlovákiában, akik e kötet verseibe beleolvasva, elmélázva gondolnak az elmúlt évekre, a költővel való találkozásokra, beszélgetésekre, vitákra, tűnődésekre. Embernek is. költőnek is népszerű volt: tevékeny, mást, többet akaró lélek, akit nyugtalansága hajtott a világba, látni, tapasztalni, barátokra lelni a közös küzdelemben, amelynek tétje a felemelöbb, emberközpontúbb kulturális élet alakítása, építése volt. E cél érdekében járta be a költő a magyarlakta falvakat és városokat szerte e hazában. Ez az országjáró igyekezet nyomon követhető válogatott verseiben is, 'demonstrálja a valóságélmény erőt sugárzó hangulatát. Költői pályája több mint harminc esztendőt fog át. Az elsők között jelentkezett, s nevét hamar megjegyezte a dél-szlovákiai magyar versolvasó. Azzal a nekibuzdulással indult a Garam mellékéről, szülőföldjéről, hogy bebarangolja hét ország határát. Úgy A horpácsi Mikszáthemlékház Mikszáth Kálmánt, a „nagy palócot", „görbeország" íróját élete utolsó évtizedében egyebek közt gyakran foglalkoztatta a birtokvásárlás kérdése is. Nyugodt környezetben, csendes hajlékban szeretett volna békés otthont teremteni az akkor már országosan ismert és nagyrabecsült író. -Mikszáth a fenti cél érdekében sok-sok helyet bejárt, de nem tudott dönteni. Végül 1904 novemberében Nógrád megyében megvásárolta Szontagh Pál horpácsi birtokát. Visszatérhetett hát szeretett szülőföldjére, s a tornácos kúria gerendás szobáiban úgy érezhette, a gyermekkor falusi világához is közelebb került. Később azonban kiderült, hogy a klasszicista kúria nem biztosíthatja családja kényelmét. Felmerült hát egy új „kastély" építésének gondolata is. IHuszonegy éves Kálmán fia terveket készített, s 1906-ban felépült — a MAGASSÁG kelt útra, mint elődei, a népi költők, feltarisznyázva reménységgel, felelősségtudattal. Ment kidalolni a szegények és sorsüldözöttek világát, amelytől lélekben soha nem szakadt el. Népe, szülőföldje szeretete volt hamuban sült pogácsája. Útközben megszenvedte a szegénységet, megaláztatást, a háború és üldöztetés poklát. Csalódott, nekibúsult, de sohasem csüggedt el annyira, hogy talpra ne tudjon állni. Lelke mélyén mindig ott pislogott a remény: célszerűbb, emberibb életet teremteni. Sokfelé járt, sokféle munkát vállalt. Mindig a népsűrűben, az emberek között élt: a munkások, parasztok világában, építkezéseken, bányákban, tanyákon. Emberi életek, emberi sorsok kavarogtak körülötte, s ennyi élménnyel a lelkében — költővé kellett válnia: „Messze, magasan járok, mégis közel/ a földhöz, amely lábam megkötözi,/ tűzhelyek melegével ölel körül .. Élményeiből mindig vers született, elementárisán szakadt ki leikéből, nyersen és elevenen. Éppen ez az érdesség lenyűgöző és megkapó költészetében, az indulat, a dinamizmus primőrsége. Költői módszerét nem az aprólékos, alakítgató szépművesség jellemzi, hanem a szinte amorfan kiömlő érzések és gondolatok, a mozgásában megjelenített földindulás. A kötet, mint említettem volt, magába foglalja a költészetére vonatkozó legfontosabb verseit, hagyatékának legszebb darabjait. Curriculum vitae-je és ars poeticája szerves egésszé lényegül a könyv négy ciklusában. Verseiben ott él a természet színeváltozása, a szívet fölszító szerelem csodája, az otthon melegének fénye, népe jövőjéért érzett aggodalom, de lépten-nyomon ott bujkál az elmúlás gondolata is. Éppen ezért legfontosabb kulcsszava az idő. Az idővel való hadakozásban születnek legszebb, legmegrázóbb sorai. A Szememben hordozlak ciklus talán legszebb része a kötetnek, a költőnek késői vallomásai ezek a versek, a szerelem szorongató látomásai, a nőközelségbe kívánkozó érzések lecsapódásai: „Csitító szeretet, nekem is bár jutna,/ annyi legalább csak, amennyi becsukja/ álmom ablakát!/ Aki simogasson, te legyél, senki más:/ nem könynyű annak, kit sok szörnyű látomás/ kínja meggyötör./ Az idegek húrján te legyél a vonó,/ simogató kéz is, mikor fortisszimó/ láza dübörög." (Vers a szerelemhez) A költő kérdez című első ciklusban régi, ismert verseket találunk. A hazatérés ciklusban a múltra emlékezik, otthonát, szülőföldjét idézi, gyermekkorának feledhetetlen képeit. A ciklus egyik legszebb darabja az Aranylakodalom, szülei aranylakodalmát idéző sorai: „Szétszórt család: szegénység bűne rajtunk./ Flarap a szó az ünnepi csók után./ Valamiért mindig egymásba martunk'/ bolond élet most is. ötven év múltán .../ Mindegy, ha ilyen, legyen! De te, apám/ bírd ki anyámmal és bírd ki nélkülünk./ Köszöntsön dolgod, és házunk kapuján/ gyertek ki elénk, ha olykor megjövünk." A szerelmes verseket egybegyűjtő szakasz után, az Őszi levél ciklus következik, itt találhatók a költő őszikéi, s néhány darab utolsó verseiből. Mélabú és remény váltakozik ezekben a költeményekben, az őszi napfény csillogása, a világgal való megbékülés záróakkordjai, a szívnek halkuló éneke: „Ülök csak, a szél kifut a szobából,/ talán egy másik nyitott ablakot keres:/ lám, vetkezik az éj, s a félhomályból/ a hajnal szeme titkon szemembe les." (Szobasarokba). A költő életműve immár befejezett, lezárt. A lélek elszállt, a gondolat kihűlt, de megmaradt a versek sípládája. Csak felé kell nyújtani kezünket, hogy megszólaljanak a hangok s bennünk az örök üzenet. DENES GYÖRGY Jókai Mór élete és kora c. művének honoráriumából — a tisztes hajlék, Mikszáth utolsó otthona. Ennek nyugalmát azonban már nem sokáig élvezhette gazdája. Még vége sem szakadt az 1910-es Mikszáth-jubileum ünnepségsorozatának, az író hirtelen meghalt. A horpácsi Mikszáth-ház 1954-töl tölt be közművelődési feladatot. Az akkori emlékszoba tulajdonképpen csak négy év múlva bővült emlékházzá. 1972-ben, az író születésének 125. évfordulóján állandó kiállítás nyílt Florpácson. Azóta felmerült az anyag bővítésének, a tárlat korszerűsítésének gondolata. Nem egész fél év alatt készült el a Mikszáth és Nógrád c. új kiállítás, s 1982 októberében ismét megnyitották az emlékházat. Az állandó kiállítás létrejöttének körülményeiről, illetve a horpácsi emlékház küldetéséről H. Szabó Ágnes számol be részletesebben a Nógrád megyei Múzeumok Évkönyvének X. kötetében, ismertetve egyúttal a Mikszáth-ház immár gazdag anyagát is. „Mivel Mikszáthtal minden korosztály találkozott, mindenkinek kívántunk ezzel a kiállítással valami pluszt nyújtani. A tanulóknak a tananyaghoz kötődően, s azon túl is. A Mikszáthtal csak ismerkedő remélhetőleg ösztönzést kap a témában való elmélyüléshez, s úgy reméljük, az írót mélyebben ismerő sem tér haza továbbgondolkodásra késztető ismeret, hangulat híján" — olvashatjuk a fenti sorokat FI. Szabó Ágnes tájékoztatójában. Jómagam többször jártam már Florpácson, s láttam a legújabb kiállítást is. Állíthatom hát: a szerzőnek valóban igaza van, s a kiállítás rendezői elérték céljukat. Mert a horpácsi anyag a látogatók „minden korosztályú és műveltségű rétegének" valóban gazdag információkat nyújt, ugyanakkor pedig bizonyos hangulati kötődést is ad. De mit is láthatunk manapság a horpácsi Mikszáth-házban? Többek közt olyan relikviákat, melyek vagy igen régen, vagy egyáltalán nem kerültek még közönség elé. Az enteriőr helyreállított bútorai közt láthatjuk például a gyümölcs- és állatmintákkal díszített ebédlöszekrényt, a sokágú facsillárt s azokat a képzőművészeti alkotásokat — köztük Szinnyei Merse Pál Virágzó almafák c. festményét —, melyek egykor Mikszáth otthonának falát is díszítették. Az emeleti előtér nagyméretű fotói a mikszáthi életút egy-egy állomását hozzák közelebb. Az üvegvitrinek relikviái közt találjuk Mikszáth írótömbét, ceruzáját, pipáját és szivarvágóját. A nagyszoba dokumentum- és fotói az író és a megye kapcsolatát kíséri végig, idézve a tanulóéveket, a „tekintetes vármegye" hangulatát a balassagyarmati újságíróskodás korszakát, a családi légkört, Nógrád népét és a jubileum éveit. Vannak itt „tárgyi kiegészítő darabok" is, mint például a korabeli megyei pecsétek, a nemesi díszöltözet tartozékai; Mikszáth fiának, Jánoskának játékkéménysepröje, A néhai bárány hangulatát idéző bárányszobor stb. A relikviák lajstromának felsorolása persze korántsem teljes, hisz a tárgyak közül nem említettük még a „toppantó alakú" szivarvágót, Jánoska sétapálcáját, Berci ajándékát, a szivar hamutartót, vagy a „Mikszáth asztaltársaság ezüst serlegét". Az emeleti kisszoba színes diái az író ifjúkorának helyszíneit mutatják be. Láthatjuk a szklabonyai lakóházat, a rimaszombati gimnáziumot, Selmecbányát stb. Ugyanitt kaptak helyet a Nógrád megyében található köztéri Mikszáth-szobrokról és képzőművészeti alkotásokról készült fotók is. Érdemes hát az irodalmi emlékhelyek kedvelőinek tájainkról is Horpácsra utazniuk. Mert szép a kiállítás, s minden remény megvan arra, hogy a Mikszáth-ház egyre méltóbb legyen az író szelleméhez. Csáky Károly 10 BORZI LÁSZLÓ felvétele
