A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-25 / 43. szám

A Csemadok életéből SOKSZÍNŰ TEVÉKENYSÉG A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kul­turális Szövetségének munkájában az egyik legsokszínűbb, legnagyobb töme­geket mozgató tevékenység az ének­zenei munkaterületen folyik. A mozgal­mat műfajilag három nagyobb egység­be oszthatjuk: az énekkari-, a népze­nei- és a könnyűzenei mozgalomra. Az 1983-ban végzett felmérések szerint az ének-zenei mozgalomba 477 csoport kapcsolódik be, s a szólistákkal együtt a Csemadok-tagok több mint 10%-a, közel 9,5 ezer ember fejt ki aktív tevé­kenységet. Az ének-zenei mozgalom különböző műfajaival szövetségünk az 1980— 83-as években már foglalkozott. Mind­három műfaj kapcsán azok minőségi fejlődését emelte ki pozitívumként, bi­zonyítékul kórusaink, éneklöcsoportja-Olgyai Attila ink, népi hangszeres együtteseink, könnyűzenei és egyéb műfajt képviselő szólistáink országos versenyeken, illet­ve fesztiválokon elért kiváló eredményei szolgáltak. Azóta tovább erősödött az ének-zenei mozgalom, s újabb együtte­sek és szólisták zárkóztak fel az élme­zőnyhöz. Tevékenységük a rendszeres szakmai irányítás mellett állandósult, és megbízható népszerűsítői lettek szoci­alista kultúránknak itthon és külföldön egyaránt (pl. a CSMTKÉ, a kassai (Koši­ce) Csermely kórus, a lédeci (Ladice) és a gesztéi (Hoste) éneklöcsoport, a Nyit­­rai járás Párta, párta című műsora, Szvorák Katalin, a Gravis együttes stb.). A kiváló eredményeket elért együttesek és szólisták száma tovább szaporodott. A valósághoz tartozik azonban az is, hogy azóta élenjáró csoportok szűntek meg, vagy visszaesett munkájuk színvo­nala. A berencsi (Branč) vegyeskar, a Nyitrai Pedagógiai Fakultás női kara megszűnt működni, a bátorkeszi, a bu­­zitai, a Terebesi Járás Tanítóinak Ének­kara, stb. tevékenysége visszaesett. Az okok legtöbbször a vezetők távozásá­val. vagy a munkafeltételek és anyagi körülmények változásával magyarázha­tók. A könnyűzenei mozgalom és a Meló­dia '81 értékelése során a művészeti főosztály feladatul kapta a könnyűzenei alkotómunka felkarolását. Az énekkari mozgalom 1980-as értékelése az ifjú­sági kórusok számának növelését és tevékenységük támogatását adta fela­datul. A népzene kapcsán 1980-ban a hangszeres zenészek képzésének meg­oldását, 1983-ban pedig a népzenei adattár feldolgozását, ill. publikációs lehetőségének megteremtését foglalták határozatba. Az értékelt időszakban ezeket a feladatokat, az adott lehetősé­geket kihasználva, új együttműködések kezdeményezésével, valósítottuk meg. A könnyűzenei műfajok központi ren­dezvénye új kategóriával bővült. Az 1983-ban meghirdetett Melódia köny­­nyűzenei verseny koncepciójában az amatőr zeneszerzők is lehetőséget kap­tak tehetségük összevetésére. Az ifjú­sági Kórusok számának növelése érde­kében Szövetségünk kapcsolatot létesí­tett az SZSZK Oktatási Minisztériumá­val és az akkori tarthatatlan helyzetet — 1980-ban mindössze egy ifjúsági kórus működött — megvitatta, majd közös levélben fordult a középiskolák igazga­tóihoz ifjúsági kórusok alakítása érde­kében. A felhívásnak, valamint a köz­ponti ének-zenei szakbizottság meg­győző tevékenységének köszönhetően azóta javult a helyzet. Ifjúsági kórus működik Galántán, Ógyallán (Hurbano­vo), Zselizen (Želiezovce), Érsekújvárod (Nové Zámky), Kassán, Somorján (Sa­­morin), Dunaszerdahelyen (Dun. Stre­da) (2) és Szencen (Senec). A népzenei munkaszakaszon több sikert is elköny­velhetünk. Elsősorban az adattár bőví­tése és feldolgozása folyik sikeresen, a kb. 11 ezer népi dallamból több mint 6 ezret kotta formában és újra hangsza­lagra játszva dolgoztunk fel. Ezt önerő­ből, Ág Tibor foglalkoztatásával bizto­sítjuk. Az ének-zenei mozgalom területén elért eredményeket járási bizottságaink elnökségei ez év júniusában értékelték. A mozgalom minőségi változása észre­vehető és dicséretes, bár továbbra is probléma a kórusok utánpótlásának biztosítása, a szakember- és a szakmai továbbképzés hiánya pedig minden műfajban. Ez a munkaterület megfelelő szakmai tudást igényel mind az éneke­sek, mind a vezető karnagyok részéről, s mindezen túl a megszerzett szaktu­dás fejlesztését is biztosítani kell, ha a mozgalom további minőségi javulását akarjuk elérni. Ezért járási szinten is biztosítani kell a szakmai továbbkép­zést. Elsősorban a zeneszakos pedagó­gusokat és a művészeti iskolák zenei tagozatának oktatóit kell bevonni a mozgalom szakmai irányításába és a továbbképzés gondjainak megoldásá­ba. Ott, ahol ez már megtörtént, vagy folyamatban van, a járás ének-zenei mozgalma pezsgő, s nemcsak az ének­karok, hanem a többi műfaj mennyiségi és minőségi mutatói is jók. Példaként említhetnénk a Galántai járást, ahol a népi hangszeren való játék népszerűsí­tését és oktatását is megoldották. Központi szinten legégetőbb problé­ma a karmesterképzés, kórusmüvek partitúráinak kiadása és sokszorosítása. Szinte semmilyen szakmai segítséget nem tudunk biztosítani a könnyűzene művelőinek. Ezek a gondok meghalad­ják szövetségünk szakmai, anyagi és műszaki lehetőségeit. Az ének-zenei mozgalom központi rendezvényei: a Kodály Napok — a felnőtt énekkarok versenye — a Csengő Énekszó — gyermek és ifjúsági kórus­fesztivál —, a Zendülő Ének — mun­kásénekkari fesztivál —, a Tavaszi szél vizet áraszt — népzenei és népdalver­seny — és a Melódia könnyűzenei ver­seny. Ezenkívül az Országos Népművé­szeti Fesztivál és az Országos Kulturális Ünnepség műsorában szerepelnek ének-zenei együttesek és szólisták. A központi rendezvények ösztönzőleg hatnak a mozgalomra. Versenyszabá­lyai a kor követelményének megfelelően módosultak, szem előtt tartva a mozga­lom erősödését és fejlődését. A feszti­válok rendezésének és lebonyolításá­nak színvonala szintén sokat fejlődött. A tudatosság és az igényesség jellemző rá. A fő- és szervezőbizottságokban aktív és a mozgalomért tenni kész em­berek tevékenykednek, segítőkész társ­rendezők, akik nemcsak szervezőként dolgoznak, hanem intézményeik révén anyagiakkal is hozzájárulnak rendezvé­nyeink sikeréhez. Nagyrészt ennek kö­szönhető központi ének-zenei rendez­vényeink pozitív visszhangja. Ének-zenei mozgalmunkra nagy ha­tással van a Csehszlovákiai Magyar Ta­nítók Központi Énekkarának léte és or­szágjáró, kórusmuzsikát népszerűsítő tevékenysége. Tagjai az ének-zenei mozgalom fáklyavivői. Munkahelyükön és környékén énekkarokat, éneklőcso­portokat, népi és fúvószenekart, folklór­csoportot, stb. vezetnek. Az énekkar­ban szerzett zenei ismereteiket kama­toztatják szűkebb hazájukban. A taní­tók énekkarának legégetőbb problémá­ja az utánpótlás biztosítása. Különösen válságos a helyzet a férfi szólamokban, amely feltétlenül feltöltésre szorul. El­lenkező esetben mint vegyeskar átütő sikert nem érhet el. A Szőttes zenekara, a tanítók ének­karához hasonló zenei tevékenységet még nem fejt ki. Legutóbbi bemutatójá­nak zenei anyaga stílustisztaságával azonban már irányadó lehet a népzenei mozgalomban. A zenekar tagjai képzett zenészek, akik tanfolyamot vezethet­nek, vagy közreműködhetnek a szakmai továbbképzésben. Összegezve az ének-zenei mozgalom területén elért eredményeket és a távla­ti továbbfejlődés lehetőségét leszögez­hetjük, hogy a mozgalom tovább erősö­dött és fejlődött. Élcsoportjaink felzár­kóztak a szlovákiai élmezőny művészi színvonalához. A továbbfejlődést bizto­sítandó megnőtt a járási ének-zenei szakbizottságok tagjainak és a jb-ok titkárságainak a felelőssége. Nagyobb gondot kell fordítani az utánpótlás biz­tosítására, melynek leghatásosabb esz­köze iskolai kórusok és éneklöcsopor­­tok létrehozása alap- és középiskolai fokon. További feladat a csoportok szá­mára szakmai tanácsadások biztosítása a jnk segítségével. Járási szinten is megoldást kell keresni partitúrák kiadá­sára, valamint új népdalgyüjtemények közzétételére. Csak Így biztosíthatjuk az ének-zenei mozgalom fejlődését, amelyre jelentős társadalmi funkcióinak betöltése érdekében feltétlenül szükség van. D. DUNAJSKÝ GÉZA a művészeti főosztály vezetője Prandl Sándor felvételei 6

Next

/
Thumbnails
Contents