A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-25 / 43. szám
□□ 1 Folytatás a 2. oldalról kert, a vacsorafőzés gondja-öröme várja, de rábír. — Mi a kedvtelése? Mit csinál a szabad idejében? — kérdezem, még mielőtt észbe kapnék, hogy mikor is lehetne egy két műszakban dolgozó családanyának szabad ideje? — Legszívesebben kézimunkázom, horgolok és kötögetek — hangzik a válasz. — Bizony most már szemüveggel — teszi még hozzá csendesen. — De hát mikor? — kérdezem csodálkozva. — A vonaton! Csak nem fogok ölbe tett kézzel ülni több mint egy óra hosszat?! Szóval ez a titka Huberta Beneková jó eredményeinek! A szorgalma! Így tudott annyit dolgozni és keresni, hogy a nyugdíjintézet 1 450 koronában állapította meg a járadékát. A tétlenség, a restség gyűlölete az ö élete tanulsága. Kiss Erzsébet, a másik élmunkás, más ember. Fiatalabb, jobban birja a hajtást. Azt már tudom róla, hogy Sókszelőcéböl (Selice) származik és munkásszállón, kétszemélyes szobában a munkatársnőjével lakik, de azt még nem, hogyan telnek a hétköznapjai, a műszak utáni — ha délelőttös, kettőkor már végez — délutánjai, estéi. — Ma kivételesen hazamegyek a falumba, két napra szabadságot kértem. Különben beszélgetni, olvasni, sétálni szoktam. — Mennyit keres manapság egy élmunkás fonónő? — Havi háromezernél sohasem kevesebb az. amit kézhez kapok. — Mire költi a pénzt? — Mindig elmegy valamire. Nem hobbim az öltözködés, de a szép holmit szeretem. A legtöbbet könyvekre költők. A prágai Magyar Kultúrától rendelem. Legutóbb egy Berkesikönyv, a Barátok volt az olvasmányom — mondja mosolyogva és szerényen hozzáteszi. — Olyan sokan és oly sok mindent kérdeztek már tőlem — vélekedik az élmunkásnak kijáró újságíró-özönröl. — Nincs abban semmi különös, amit én csinálok. Szeretem a munkámat. Amikor más négy gépet kezelt, én ötöt, ha mások ötre is rábírtak, én hatot vállaltam. Ha valaki hiányzott s veszélybe került a tervteljesités, mindig vállaltam a túlórát. De ezzel nem vagyok egyedül. Sok itt a szorgalmas, ügyes nő. — A több gép kiszolgálása nem megy a minőség rovására? — Nem megy és nem is mehet! A minőséget szigorúan ellenőrzik. Büntetik a hibás árut gyártókat, csökkentik a prémiumát. — Mikor kapott utoljára ilyen büntetést? — Soha! — A tanulóéveiben sem? — Akkor sem. Jó minőségű, korszerű termék, pontos szállítási határidő — ezt kell nyújtania annak az üzemnek, amely meg akar állni a lábán. A Slovakotex vezérigazgatósága, ebbe a trösztbe tartozik a cémagyár is, évente a vállalatai között — szigorú minőségi mutatókat állítva — versenyt hirdet. Bretislav MusíT a minőségellenőrzési osztály vezetője több pontban foglalta össze a minőségi munka feltételeit. — A felszabadulás után, amikor a szocialista árutermelés éppen csak beindult, elsősorban sokat kellett gyártanunk. A mennyiség — az egész országot fel kellett öltöztetni, a varráshoz pedig cérna kell — még sokáig a legfőbb követelmény volt. Mivel mindenáron sokat akartunk termelni, a minőséget elhanyagoltuk. A dolgozók is elszoktak az igényes, pontos munkától. Később már a minőségre is odafigyeltünk, de akkorra munkaerőhiánnyal küzdöttünk. Alkalmaztunk bárkit, aki hajlandó volt dolgozni. Ez ismét lazította a munkafegyelmet, rontotta a termékek minőségét. A mi vállalatunk már kilábalt mindebből. Most arra kell összpontosítani, hogy a feldolgozandó alapanyag jó minőségű legyen. Aki ezt átveszi, végezzen alapos ellenőrzést, ha hibát talál könyörtelenül küldje vissza a szállítmányt. A dolgozónak tudnia kell, mennyi jutalmat kap, ha ügyel a dolgára, s mivel büntetik, ha figyelmetlen. Még egyszer hangsúlyozom: nem elég rendeletet hozni, be is kell tartani. Továbbá, gondoskodni kell a gépparkról. Elavult gépeken nem lehet korszerű terméket előállítani. Ha mindez megvan, akkor lép előtérbe a brigádmozgalom, a dolgozók kezdeményezése, a szocialista kötelezettségvállalások. Mert a szakmáját értő ember, ha a gépe is jó, mindig talál módot arra, hogyan lehetne még jobbat s többet vagy kevesebb munka-, illetve energiaráfordítással termelni. Aki benne él, az tudja a legjobban, mi az ésszerűbb! Ezért örülök, ha szocialista brigádjaink kötelezettségvállalásait, az egyének újítási javaslatait olvasom. Ezért remélem, hogy most is, amikor a párt XVII. kongreszszusa alkalmából születnek a jobbító szándékú elhatározások, a végeredmény, az első osztályú termék arányának növekedése, a reklamációk általános csökkenése lesz. És végül, de nem utolsósorban, álljon a gyártási folyamat végén s2igörú ellenőr, hogy hibás termék ne hagyja el a gyárat, ne rontsa a hírnevét. — A szigorú szavak mögött milyen valóság áll? Hogyan állnak Önök például a reklamációkkal? — Amit exportra termelünk, az teljesen hibátlan, külföldi partnereink elégedettek. A belföldi szállítások nem mindig kifogástalanok. A jelenlegi állapot jobb megítéléséhez nyújtok némi visszatekintést. 1982-ben 154 reklamációt találtunk jogosnak, a következő évben 139-et, és 1984-ben már csak 54-et. Ez idén 44 esetben szállítottunk kifogásolható minőségű árut. A javulás tehát szembetűnő. Köszönhető mindannak az intézkedésnek és a géppark felújításának, amelyről az előbb beszéltem. S még valamit elmondok: Míg 1982-ben még egyetlen kiváló minősítésű termékünk sem volt, 1983-ban is csak az árutermelés öt százalékát minősíthettük kiváló áruvá, ez idén már a termékeink 20,5 százaléka kiváló áru. Ez nemcsak azt jelenti, hogy divatos — mint például az arany- és ezüstcéma vagy a melírozott hímzőfonal —, hanem elsősorban belső tulajdonságaival jeleskedik: vékony, szilárd, rugalmas. Szeretnénk továbbra is növelni a kiváló áruk arányát. A szocialista brigádmozgalom, a kötelezettségvállalások, a jobb minőségre való törekvés hozzásegíti ahhoz az üzemet, hogy ami náluk végtermék, az nagyon jó minőségű legyen. Mert másutt a cérna, a hímzőfonal, a Tatrasvitnek szállított gépi kötőfonal, alapanyag. Ezért fontos, hogy kiváló, vagy legalább első osztályú minőséget szállítsanak, csak így juthat a fogyasztóhoz, hozzánk kiváló végtermék. Fister Magda Archívumi felvételek □□ Petr Jirmus mérnök huszonnyolc éves. Kétszeres Európa-bajnok és tavaly Békéscsabán világbajnokságot nyert. A sportolás egyik legveszélyesebb válfaját űzi: műrepülö. — Fiatal kora ellenére ragyogó eredményeket mondhat magáénak. Hogyan sikerült huszonnyolc évesen a csúcsra törni? — Nem is tudom. Valahogy összejöttek a dolgok. Magam is meglepődtem a sikereimen. — Mikor kezdett repülni? Üzemanyagtöltés. A kis gépek — Erre sem emlékszem pontosan. óránként kilencven liter üzema- Viszont apám katonai pilóta, így a nyagot fogyasztanak repüléssel már egész kiskoromban 4
