A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-25 / 43. szám
i f HET Következő számunk tartalmából: Készéi i Ferenc: ŐSZI HATÁRJÁRÁS Rakovský Ferenc TALLIN Dénes György: BÁBI TIBORRA EMLÉKEZÜNK L^cza Tihamér: CSEREPEK Gál Sándor: LÁTOGATÓBAN Ozogány Ernő: A SZÁMÍTÓGÉPEK TÖRPÉI Címlapunkon riportkép Ha beülök a gépbe c. írásunkhoz. Fotó: Balogh János A CSEMÄDOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon: 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Özsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Pétemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,—Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13. VI. poschodie teľ: 522-72, 815-85 Bratislava. Index : 492 11. átvágj levél Lassan ismét vége az évnek és elérkezik a számvetés időszaka. Ezúttal nem csak azt tesszük majd mérlegre, hogy mit értünk el 1985-ben, hanem azt is, hogy miként teljesítettük a 7. ötéves tervet és milyen feltételeket teremtettünk a 8. ötéves terv megkezdéséhez. Nem vitás, hogy a mérleg serpenyője ismét az eredmények oldalára billen. Ám nem lesz üres a másik oldal serpenyője sem. Több munkahely még mindig nem gazdálkodik megfelelően a nyersanyaggal és az energiával, nem mindenütt kifogástalan a munkafegyelem, nehézségeket okoz a minőség javításának gyakran akadozó üteme, valamint az, hogy még ma sem megfelelő a tudományos-műszaki fejlesztés. Dél- és Kelet-Szlovákiában, ahol a csehszlovákiai magyar dolgozók többsége él, a mostani ötéves tervben is jelentős beruházások történtek. A merész de reális 7. ötéves terv a csehszlovák nép által elért nemzetközi viszonylatban is magasnak tartott személyi és társadalmi fogyasztás színvonalából indult ki, ezt a tekintélyes szintet fejlesztette tovább. Erre épül és ezt a szintet fejleszti majd tovább az 1986 elején kezdődő 8. ötéves terv is. Mind a rövidesen záródó, mind a rövidesen kezdődő tervidőszaknak az volt, illetve az lesz az egyik fő célkitűzése, hogy biztosítsa a lakosság szükségleteinek egyre magasabb szinten történő kielégítését, az elért — viszonylag magas — életszínvonal megőrzését és továbbfejlesztését. A 7. ötéves tervben épült létesítmények a családok újabb ezreinek biztosítanak munkát és megfelelő kereseti lehetőséget. Egyben hozzájárulnak az egykor elmaradottnak minősített vidék arculatának, a lakosság szociális összetételének és gondolkodásának a megváltoztatásához. Ma már Dél- és Kelet- Szlovákia is nemcsak mezőgazdasági dolgozókkal, és értelmiséggel, hanem fejlett, létszámát tekintve erős munkásosztállyal is rendelkezik. A jövőben, ahogy az országban mindenütt, a Dél- és Kelet-Szlovákiában élő munkásokra is megnövekedett feladat vár: az eddiginél is nagyobb mértékben és gyorsabb ütemben kell érvényesíteniök a tudomány és technika vívmányait. Az a tény például, hogy már vannak „gondolkodni" is képes gépek, nem azt jelenti, hogy az ilyen gépeket kezelő embernek felesleges gondolkodnia, hanem ellenkezőleg, azt jelenti, hogy az ilyen gépeket kezelő embernek fokozottabb mértékben szükséges gondolkodnia. Az emberi agy és az emberi kéz teremtette meg a mechanikus agyat és a mechanikus kezet, de a mechanikus agy és a mechanikus kéz révén az emberi agynak és az emberi kéznek is fejlődnie, tökéletesednie kell. Más szóval: a tudomány és technika vívmányait alkalmazni akaró és tudó munkásoknak is többet kell tudniuk, illetve tanulniuk, mint egykor. A tudomány és a technika olyan gyorsan fejlődik, hogy a tanulási időszaknak még a leglelkiismeretesebb felhasználása sem elegendő ahhoz, hogy a későbbiek folyamán már ne tanuljunk, hanem csak dolgozzunk. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik az is, hogy a legkiválóbb iskola sem nyújthat olyan képzést, hogy az egy egész életen át kitartson. Mivel sem a műveltségszerzés, sem a szakképzés nem állhat meg az iskolánál, és mivel nincs egyszer, s mindenkorra megfelelő tudásanyag, már ma is, s a jövőben azonban méginkább arra vagyunk, illetve arra leszünk kényszerítve, hogy a továbbképzés egy életen át tartson. Ezekben a napokban három fontos eseményre emlékezünk. Hatvanhét éve, hogy 1918. október 28-án megalakult a Csehszlovák Köztársaság, negyven éve, hogy ugyanezen a napon sor került az államosításra, és tizenhét éve, hogy 1968. október 28-án megszületett a föderáció, a csehszlovák államszövetség. Az évforduló kapcsán rendezett ünnepi üléseken is nyilván sok helyen elhangzik, hogy a tudományos-műszaki fejlődés feladatainak a teljesítése, olyan munkásokat és szövetkezeti tagokat igényel, akik alaposan ismerik üzemük, szövetkezetük problémáit, nagyobb összefüggésekben látják munkájukat, magabiztosan és hozzáértően nyilvánítanak véleményt. Mindezt a népművelés, a közművelődés, — a Csemadok által végzett munkaformák révén szintén — jelentősen elősegítheti, és elő is segíti. ÁCS KI* xvn Kiss Erzsébet A számadás, a mérlegvonás hónapjait éljük. Visszatekintünk az elmúlt öt esztendőre, összehasonlítjuk a tervezett és az elvégzett munka értékét. Most kiderül, mennyit valósítottunk meg a pártunk XVI. kongresszusán elfogadott határozatokból, a 7. ötéves tervben kitűzött feladatokból. Folyik a felszabadulás 40. évfordulója alkalmából tett felajánlások értékelése, a prágai felhívásra válaszolva újabb kötelezettségvállalások születnek. A dolgozók így köszöntik a CSKP XVII. kongresszusát. A fent elmondottak érvényesek a Nemzetközi Nőnap Üzemek — egyszerűbben a bratislavai cémagyár — dolgozóira is. Tisztességes munkájukért ez év tavaszán, a már meglevő Munkaérdemrend mellé, megkapták a szövetségi kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsának vörös zászlóját. Az ebből az alkalomból megtartott sajtótájékoztatón arról is értesültünk, hogy a gyár néhány élmunkása már teljesítette a 7. ötéves tervet. Van aki, mint például Kiss Erzsébet, már 1984 januárjában, mások — Huberta Beneková és Helena Ondrišková — 1984 májusában. Ôk tehát öt év alatt hét-, illetve hat és fél évet dolgoztak. Hogy lehet ez? Kik ők? A gyors tempó vajon nem ment-e a minőség rovására? Huberta nénit a tízórai-szünetben úgy ülik körül a fiatal lányok, vagy kevésbé fiatal asszonyok, a munkatársnői, ahogy a klubban a korelnököt szokás. Tisztelik, szeretik az élmunkás veteránt, hallgatják a szavát. Amint teljesítette a 7. ötéves tervben számá-Huberta Beneková ra kiszabott feladatokat, kérte a jogos nyugdiját. Huszonnyolc évig dolgozott két műszakban. Veľké Léváiéból ingázott naponta. Hajnali fél négykor kelt — s kel ma is —, mert a gyártói, a munkájától még nem akar megválni — buszozik és vonaton zötykölődik, de háromnegyed hatkor már a gépei mellett áll. Mire munka után hazaér, majdnem öt óra van. A családi ház, a háztartás, a Folytatás a 4. oldalon 2
