A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-18 / 42. szám

Gyermekeknek

Innen^ onnan

/ /"7 fifii i ,

ÁjU£~-\A*

t / „V J o

‘ ? ;* >*\ »“> i > t ,a .-»5 *

Az erdő mellett lakott egy kisnyúl. Bajusznak hívták. Nagyon szeretett dicsekedni. Mindenkinél mindent jobban tudott, mindenhez értett, mindent jobban csinált — legalábbis így beszélte erdöszerte. Egyszer az erdei tisztáson találkoztak az állatok. Ott volt az őzike, a fácán, a fogoly, a sündisznó és persze Bajusz is. Beszélgettek és mindenki elmondta élete nagy kalandját.

— Engem egyszer egy hatalmas kutya kergetett — kezdte a történetet az őzike.

— Futottam, ahogy csak a lábam bírta. Egy széles, kiáradt patakhoz értem. A víz innen addig a fáig ért — mutatta a távolságot. — Mit tegyek? Nem volt más választásom. Nekirugaszkodtam és átugrottam a patakot, majd szaladtam tovább. Mire a kutya átúszott, addig én már árkon-bokron túl voltam.

— Ez mind semmi! — intette le Bajusz.

— Egyszer engem is megkergetett egy kutya. Futottam, ahogy a lábam bírta. Egy vasúti sínhez értem és éppen akkor jött egy hosszú-hosszú vonat. Mit csináljak? Nem gondolkoztam sokat, átugrottam a robogó

vonatot és továbbiramodtam. A kutyának persze meg kellett várni, amíg a vonat az orra előtt elhalad. Addig én már messze jártam.'

— Nem hazudsz. Bajusz? — kérdezték az állatok.

— Én? Már hogy hazudnék) — felelte sértődötten.

— Én ma epret kóstolgattam — mondta a fogoly. — Az erdész kertjében olyan óriási epret láttam, mint egy nagy piros alma.

— Ez mind semmi! — intette le Bajusz.

— Én ma olyan hatalmas epret találtam, akár egy káposztafej!

— Igazat mondtál. Bajusz? — kérdezték az állatok.

— Persze, hogy igazat! — szólt hetykén.

— Engem egyszer egy róka követett — kezdte el történetét a sün. — De én nem ijedtem meg, összegömbölyödtem, tüskéimet kiegyenesítettem és a róka szégyenszemre eloldalgott.

— Ez mind semmi! — intette le Bajusz.

— Engem egyszer két kutya kergetett. De

én nem ijedtem meg tőlük, bátran elébük álltam, bajuszomat felborzoltam és a kutyák ijedtükben elinaltak.

— Nem hazudsz. Bajusz? — kérdezték az állatok.

— Már miért hazudnék! — felelte büszkén a kisnyúl.

De az állatok tudták, hogy Bajusz hazudik. Elhatározták, hogy megleckéztetik. Másnap újra találkoztak az erdei tisztáson. A fácán így szólt:

— Tegnap elmeséltétek kalandjaitokat. Ma mindegyiknek be keli bizonyítania, hogy nem hazudott.

Első nap az őzike jelentkezett.

— Én azt mondtam, hogy átugrottam az áradó patakot, innentől addig a fáig. Most is megmutatom!

Nekirugaszkodott és még távolabbra ugrott, mint ahogy mondta. Mindenki megtapsolta.

Aztán a fogoly szólalt meg. — Én azt meséltem, hogy olyan epret láttam, mint egy piros alma.

Elfutott és pár pillanat múlva cipelte is magával a hatalmas epret, amelyet még sose láttak. Mindenki megtapsolta.

Aztán a sündisznó jött elő.

— Én tegnap azt mondtam, hogy engem a tüskéim mentettek meg a rókától. Nézzétek! — a sündisznó villámgyorsan összegömbölyödött, tüskéi mint ezer éles tű álltak ki a hátából.

— Neked aztán senki sem húzza le a bőrödet — nevettek áz állatok.

— És most rajtad a sor. Bajusz — szól a kisnyúlhoz a fácán. — Mutasd meg, hogyan ugród át a robogó vonatot, hozol-e olyan nagy epret mint egy káposztafej és nem ijedsz meg két hatalmas kutyától.

Mit csinálhatott szegény Bajusz? Akarva nem akarva el kellett futnia a vasúthoz. A többiek loholtak utána. Még oda sem értek, amikor felharsant a mozdony füttye. Bajusz úgy megijedt, hogy rögtön visszarohant a tisztásra.

— Látod, hazudtál! — szólt rá a fácán. — Reméljük, elhozod azt az epret, amely olyan nagy mint egy káposztafej.

Mit csinálhatott Bajusz? Kényszeredetten elsompolygott az erdei irtásra, de mindenhol csak erdei szamócát látott.

— Megint hazudtál! — szólt rá mogorván a fácán. — És hogy volt azokkal a kutyákkal?

— Szintén hazudtam — ismerte be Bajusz és majd a föld alá süllyedt szégyenében. A mai naptól megfogadta, hogy soha többé nem hazudik. F. OMELKOVÁ

Fordította: Ozsvald Árpád

Számold össze a keretben látható színes rudacskákat

KOVESDI KÁROLY

f/

* •** / v .*

Hókusz-pókusz, megy a pókusz legyet vacsorá/ni, dongók, pillék meglapulnak, jó lesz most vigyázni!

Nem kell neki kés se villa, se kanál se tányér, lassan ballag, komótosan, mert ő mindig ráér.

Az orosz mesehős, Ruszlán nevét kapta az Oleg Antonov nevét viselő kijevi tervezőiroda új óriási teherszállító repülőgépe. A gép hivatalos neve AN—-124, s nincs nála nagyobb méretű repülőgép a világon: hossza több mint 70 méter, a magassága akár egy négyemeletes házé. Sebessége eléri az óránkénti 850 kilométert, 12 ezer méteres magasságban képes repülni és 16 500 kilométert tud megtenni leszállás nélkül. Az sem lényegtelen, hogy az AN— 124-es nem támaszt különösebb igényeket a repülőtérrel szemben: bármilyen talajra le tud szállni.

A világ legnagyobb gyerekcipőjébe naponta több ezer gyermek és felnőtt bújik bele, mert a bombeji Nehru park eme attrakciója mágnesként vonzza a fantáziában nem szűkölködő gyermeksereget.

PyCAAH

20