A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-18 / 42. szám

v Hétvégi levél Következő számunk tartalmából: Fister Magda: MUNKÁSHÉTKÖZ­NAPOK Balogh János: HA BEÜLÖK A GÉPBE Németh Gyula: VÁROSOK, EMBEREK, MŰEMLÉKEK (A Csemadok dolgozói Dél-Csehországban) Sebes Tibor: A RANGUNI ARANYHARANG Ozsvald Árpád: A SAN MARINO-I KAPITÁNY Dénes György: MÉLYSÉG ÉS MAGASSÁG (Gyurcsó István) verskötetéről) A TŰSZÚRÁSOK TITKA Címlapunkon riportkép a NYITVA VAN AZ ARANYKAPU ... című írás­hoz. Fotó: GYÖKERES GYÖRGY A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon : 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Král Petemé. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Ko­šice. Előfizetési díj egész évre 156,—Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postah vatal és levélkézbesí­tő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-35 Bratislava. In­dex: 492 11. Nemrégen egy nagy állami gazdaság mérnök igazgatóhelyettese azt említette legnagyobb gondjaként, hogy nehéz a nagyon bonyolult gépekre szakembert ültetni. Nem kellett soká­ig tömöm a fejem, hogy rájöjjek: szóhasznála­tában a szakember hozzáértő embert jelent, aki könnyen el tud igazodni a legmodernebb mezőgazdasági gépek bonyolult automata, nehezen áttekinthető műszerfalán. Ezek nagyon drága gépek, a technika egyet­len ilyen vívmányának az ára meghaladja a félmillió koronát de a mezőgazdasági üzem megveszi, mert szüksége van rá, és azután már az jelenti számára a legfőbb gondot hogy kit ültessen a nyergébe, mert az ilyen értékes gép esetében nem számíthat mellékesnek a használhatósági idő. A gazdaság irányításáért felelős vezetőknek tehát egyáltalán nem mindegy, ki ül a félmillió koronás árat is meghaladó értékes gép nyer­gébe? És kerek perec azt is kijelentette a mérnök, hogy intelligens, érettségizett embe­rek kellenének a drága és bonyolult műszerfa­lú gépeikre, a dolog azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek első pillantásra lát­szik. Gyakran találkozunk olyan véleménnyel, hogy ha Így megy tovább, annyi érettségizett emberünk lesz, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Akkor viszont miért egyik legnagyobb gondja a mérnöknek, ami tulajdonképpen Az elmúlt tanévben a SZISZ Pionirszerveze­­tének Központi Tanácsa A szabadság és a béke útja címmel nagyszabású versenyt hir­detett meg. A tanév végén minden kerület­ben kiválasztották azt a járást, ahol a lege­redményesebben teljesítették a versenyfela­datokat. Ők vettek részt Vimperkben, az országos értékelésen. A legjelesebbek között ott voltak a Rimaszombati (Rimavská Sobo­ta) járás törzskarának képviselői is. — Tevékenységünkbe igyekszünk bevonni minden gyermeket. Azokat is, akik eddig csak tétlenül várták, ki mit szervez a számuk­ra, azokat is, akik még nem találták meg a kedvtelésüknek, adottságaiknak megfelelő amatőr művészeti ágat, az ilyen együtteshez vezető utat, akiket nem érdekelt az érdekköri munka, sem a sportolás, sem a turisztika — magyarázta a sikert Magdaléna Michalov­ská, a járási törzskar vezetője, a munka mód­szertani irányítója. — A járásunkban működő összes pionírcsapat tevékenységének ered­ménye ez a jó helyezés. Minden iskola pi­­onircsapata bekapcsolódott a versenybe és teljesítette a feladatokat. Több mint százezer korona értékű társadalmi munkát végeztünk, a Világifjúsági- és Diáktalálkozó költségeihez 23 ezer koronával járultunk hozzá. Értékes, még hasznosítható hulladékot, papírt, ron­gyot, vasat, valamint erdei termékeket és gyógynövényt gyűjtöttünk. A pionírcsapatok őrzik szűkebb hazájuk forradalmi hagyomá­nyait. A dokumentumokat összegyűjtötték és bemutatták, ahol ezt a munkát már régeb­ben elvégezték, ott felújították, bővítették a kiállítás anyagát. Sikeresen működik az Ifjú Technikusok Háza. Ennek vezetője Milos Török. Tőle tud­tam meg, hogy mintegy 150 tanuló kapcso­nem is az? Miért nem találnak utat az érettsé­gizett fiatalok ezekhez a gépekhez? Mérnök barátom példa említésével sietett a segítsé­gemre. hogy lássam, mennyire nem egyszerű, amiről velem beszélget. Az egyik faluból érett­ségivel végződő szaktanintézetben tanult egy fiatalember, és amikor befejezte tanulmánya­it, azt akarták, hogy a több mint félmillió koronát érő gépük kezelője legyen. A fiatalembernek tetszett az ajánlat, még­sem lett a dologból semmi, mert a szülők közbeszóltak. Miért tanult ä fiuk, miért törte magát az érettségi bizonyítvány megszerzésé­ig, ha annak csak annyi az eredménye, hogy gép nyergébe ültetik? Traktorista gépkezelő lehetett volna általános iskolai végzettséggel is! Ha egyszer érettségizett a fiuk, akkor legyen hivatali szobája, íróasztala, mit számít az, hogy lényegesen kevesebb lesz a keresete! Érettségizett ember nem ülhet gépre, még ha milliót ér a gép, akkor sem! A fiú vállalná a megbízatást a szülők viszont makacsul hajtják a magukét hogy szó sem lehet róla. Az ő szemükkel nézve érettségi bizonyítvány és munkaruha nem fér össze. Ennek a felfo­gásnak a következménye, hogy a mezőgazda­­sági üzemnek gyakran képzetlen emberre kell bíznia az értékes gépet vállalva az ezzel járó kockázatot is. Egyelőre sovány vigasz, hogy az ilyen szülők nem látnak tovább az orruknál, nem veszik lódik be a tizenegy szakkör munkájába. A fotós szakkör vezetőjének a Csehszlovák Televízió kihelyezett szerkesztőjét nyerték meg. Haladnak a korral, a csillagvizsgáló számítógépét igénybe véve programozni is tanítják a gyerekeket. De népszerűségben, hagyományokban mindezek előtt vezet a hajómodellező szakkör. Vezetője Urban Pál, a magyar tanítási nyelvű iskola igazgató helyettese. — Szakkörünk iránt az egész városban nagy az érdeklődés. Talán túl nagy is. Nem győzném a gyerekek felügyeletét, irányítását, az anyagok-szerszámok kiadását, ha nem állnának mellettem olyan segítőkész szülők, mint Veréb Barnabás, Nagy István, Főző Zoltán és Jakab Barna. A rimaszombati hajómodellezök az elmúlt esztendőben megnyerték a szlovák nemzeti felkelés serlegéért kiírt versenyt, ezidén is eséllyel indulnak. Az iskola pionírcsapata szintén bekapcso­lódott a Szabadság és a béke útja versenybe. A feladatokat sikeresen teljesítették. Tevé­kenységéről krónikát vezetett mind a har­minc raj, a legszebb krónikákat közszemlére bocsátották, egymástól tanulni nem szé­gyen. — Milyen volt ez a verseny? — Főleg igényes és játékosan értelmes — adja a választ Földi Andrásné pionírvezetö pedagógus, aki immár nyolc esztendeje irá­nyítja figyelemmel és szeretettel a József Attila Pionírcsapat tevékenységét. Munkáját és az iskola pedagógusainak munkáját siker koronázza. A járási elsők között találjuk az iskolát, ha a felvételi eredmények alapján értékelünk, de a különböző olimpiászokon is derekasan megállják a helyüket. Az elsö-má­észre. vagy nem akarnak tudni róla, hogy a felgyorsult műszaki fejlődés parancsolóan igényli a képzett embereket. Mezőgazdasági üzemeinkbe is Hyen emberek kellenek. A fejlődés üteme és foka teszi ezt szükségessé. Porolni kell azzal a szülői felfogással, amely a fiatalt érettségi bizonyítvánnyal a kezében, négy fal közé akarja szorítani. Fel kell ismer­tetni velük, hogy évek múlva, az ezredforduló körül, mezőgazdasági üzemeinkben és másutt is a képzettségnek már csak a minimumát fogja jelenteni az érettségi bizonyítvány. Változnak az idők, az emberek is változnak benne, akarva-akarattan a szemléletük is má­sul, amit furcsának találnak ma, a világ leg­természetesebb dolgának tekintik holnap, mégis már most úgy lenne jó, ha a mezőgaz­dasági üzemek érdeke az érettségizett fiatalok és a szüleik egyetértésével találkozna. Ui L X V sodik helyezésnél alább ritkán adják, legyen szó matematikáról, fizikáról, kémiáról vagy a nyelvi kiejtési versenyekről. Egy tanulójuk eljutott a Duna Menti Tavasz országos ver­senybe is. Kiváló tanulók mindenütt vannak. Az ala­pos pedagógusi munka előbb-utóbb ered­ményt hoz. Az iskola, de főleg az osztályfő­nök személyes, az osztályközösségek és a pionirrajok együttes emberformáló, ember­nevelő munkáját akkor tudjuk igazán értékel­ni, ha figyelembe vesszük, hogy az iskola tanulóinak mintegy egyhamnada cigány szár­mazású, eleve hátrányos helyzetből, olykor veszélyeztetett környezetből kerül ki. Már máig is nagyon sokat tettek azért, hogy ne legyen iskolakerülő gyerek, hogy ők is szert tegyenek annyi tudásra, amennyivel tisztes­séges munkából emberhez méltó életet él­hetnek. Az országos versenyen elért jó eredmény­nyel a Rimaszombati járás pionírjai a figye­lem középpontjába kerültek. Tevékenységü­ket, a szorgos hétköznapokat nem tudjuk bemutatni, de a pionirvezetők és a pedagó­gusok lelkes csapata tovább dolgozik. Nem mindegy, mivel töltik idejüket gyermekeink, míg mi dolgozunk. Ezért jó, ha szakképzett, munkáját, kedvtelését szerető, tapasztalatait továbbadni kész emberek irányítják a délutá­ni foglalkozásokat. A család szerepét semmi sem pótolhatja, de a gyermek tanuló évei során megismerkedhet mindazzal, ami ké­sőbb a hivatása, mindennapi munkája lesz. Itt vállal magára nagyon sokat a pionírszer­vezet, megkönnyítve a gyermek majdani pá­lyaválasztását, beilleszkedését a társadalom, az élet rendjébe. FISTER MAGDA JÁTÉKOS, ÉRTELMES IDŐTÖLTÉS 2

Next

/
Thumbnails
Contents