A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-11 / 41. szám
zöld eraoDen, zöld mezoDen... (Sorbus aucuparia L — Jarabina vtácia) 492 11 A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó berkenye- (Sorbus) nemzetség több mint 100 fajt számlál; ezek az egész északi féltekén megtalálhatók. Legismertebb képviselőjük a madárberkenye, amelynek igen nagy az alkalmazkodóképessége: a zord sarkvidéki éghajlatot ugyanolyan jól elviseli mint a Földközi-tenger partvidékének klímáját, bár leggyakrabban hegyes vidékeken fordul elő. Az utóbbi évtizedekben utak mentén is ültetik, így a sík vidéken is terjedőben van. Ernyőszerű fürtökbe tömörült, rendkívül illatos fehér virágai májusban jelennek meg, a nyár derekán vagy szeptemberben érnek be skarlátvörös bogyói, amelyeket a madarak szívesen fogyasztanak. A fanyar, édes-savanykás ízű termés — főleg gyümölcsíz, szörp vagy pálinka formájában — emberi fogyasztásra is alkalmas, de ismert egy nagyobb bogyójú, édes változata is (S. aucuparia var. edulis DIECK.), amely egészen ízletes. A madárberkenye gyógynövény is. Elsősorban a termését gyűjtik, amelyet a napon kell megszárítani. A bogyókban viszonylag számottevő cseranyag, karotin, pektin, szorbit, almasav és C-vitamin található. A megszárított termésből készült főzetet vesekövek képződése ellen, s általában a húgyutak megbetegedéseikor javallják. A gyümölcsben található szorbitot gyárilag kivonják, mert C-vitamin és cukorbetegeknek alkalmas édesítőszer készíthető belőle. A berkenyevirágból főzött tea hashajtó és vizelethajtó hatású. Bizonyos vidékeken a madárberkenye leveléből is teát főznek, ez helyettesíti a grúz vagy kínai teát. A madárberkenyén látható sarlószerű képződményről a német nyelvterületen azt hitték, hogy a boszorkányok okozta lidércnyomástól keletkezett. A lengyel parasztlányok viszont a madárberkenye terméses ágait szívesen illesztették a fejüket ékesítő koszorúba, s egyáltalán nem törődtek a boszorkányokkal... LACZA TIHAMÉR Valter Bistika felvétele / /
