A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-04 / 40. szám
492 11 Zöld erdőben, zöld mezőben... A rutafélék (Rutaceae) családjának képviselői (mintegy 1 600—1 800 faj) többnyire a szubtrópusi, illetve a mediterrán vidékeken honosak. Olyan közismert növények tartoznak ide, mint a C/íri/s-nemzetség tagjai: a citrom (Citrus aurantiifolia, C. limetta), a narancs (C. sinensis), a mandarin (C. reticulata) és a grape fruit (C. paradisi, C. grandis). Közép- Európában csupán néhány, kevés fajt számláló nemzetség képviseli a családot. Ezek egyike a nagy ezerjófü — nem rokona a kis ezerjófünek (Centaurium minus) és fajtestvéreinek! —, amely kőrislevelű fű, erősfű vagy boszorkányfű néven is ismert. A rutafélék legtöbbje átható illatú éterikus olajokat tartalmaz: nem kivétel ezalól a nagy ezerjófű sem. Virágzása idején (május—június), különösen napos időben már messziről érezni citromra emlékeztető bódító illatát, amely az illékony olajoktól származik. Ezeket az anyagokat a növény mirigyszőrei termelik, méghozzá olyan mennyiségben, hogy ha égő gyufaszállal közelítünk a dús fürtökben tömörült rózsás-pirosas virágokhoz, akkor láng fut végig a növényen. A nagy ezerjófű kb. 1 m magas növény, kedveli a száraz, meszes talajokat; főleg molyhostölgyesek, sziklaerdők tisztásain, napos domboldalak füves rétjein él. Régóta ismert és használt gyógynövény. Jóllehet az epilepszia elleni hatása vitatható, a levelében található skimmiamin nevű alkaloid szívméreg, tehát megfelelő formában elkészítve és adagolva gyógyszerként is alkalmazható. A növény gyökerében találtak egy másik alkaloidot is, ezt diktamninnak nevezték el. A nagy ezerjófüvet régebben a köszvény és a gyomorfájdalmak ellen is javallták. Akinek érzékeny a bőre, anyagok némelyike lassan múló kiütést okozhat. A nagy ezerjófü Európa néhány országában, így nálunk is védett. LACZA TIHAMÉR Valter Bistika felvétele (Dictamnus albus L Jasenec biely)
