A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-04 / 40. szám
Gyermekeknek Innen-onnan Volt egy molnár, annak volt egy szamara. De az ám nagyon hűséges szamár volt. A molnár viszont keveset adott neki enni. Állandóan csak hajtotta, meg hajtotta. Megunta ezt a szamár és elhatározta — világgá megy. A gazda is beleegyezett. Ment, mendegélt a szamár az úton, hát egy kutyával találkozott. Ott hempergett az út porában. — Te, vén kutya, mit hemperegsz ott? — kérdezte a szamár. — Az asszonyom nagyon megseprőzött, azt hempergem ki — válaszolta a kutya. — Gyere velem világot próbálni, hátha majd jobb helyünk lesz! Rá is állt a kutya, ígyhát együtt bandukoltak tovább. Mentek, mentek, hát egy macskát vettek észre, amint a kemence mellett a hamuban hempergett. — Te, vén macska, mért hemperegsz ott a hamuban? — kérdezték. — A gazdasszony nagyon elseprőzött, mert megittam a tejét. Azért hempergek. — Gyere velünk! — hívták. A macska is ráállt a dologra. Már hárman bandukoltak tovább. Mentek, mendegéltek, találkoztak egy kakassal. Ott kukorékolt a kerítésoszlopon. — Te, vén kakas, mért kukorékolsz olyan mélyen? — kérdezték tőle. — A gazdasszonyom a lábasba akar dugni. Utoljára még kikukorékolom magam — válaszolt a kakas. — Szökj el velünk! — kérlelték a többiek. Nem sokat tétovázott a kakas, így már A fotók Ukrajnában és a Moszkva környéki Kosztromai Erőműnél, a Volgán és a Moldáviában levő Kisinyovi Vízierőműnél készültek. Egyre több helyen hasznosítják a meleg vizet, s bővül a meleg víz hasznosításával nyert termékek választéka. A víz- és a hőerőműveknél létesí-Milyen számokból rajzolták meg ezt a bábut? Próbáljátok a számokat összeadni. CSONTOS VILMOS ~ o /O : ÍJ.J f Sárgultan fáznak a rétek. Üres a tóparti fészek. A bíbicek messzi szálltak, Sikoltják: vége a nyárnak. Falevél sáppad az ágon. Hívja a szél: véle szálljon. Perdülnek is, kettőt, hármat ... Nem bánják, vége a nyárnak. — A nyarat csak nékem nehéz Feledni, hiszen az egész Olyan volt, akár egy álom... — Hogy vissza jön: hiszem, s várom! négyen vándoroltak tovább. Mentek, mendegéltek, beértek egy sűrű erdőbe. Be is sötétedett már, szállást kellett keresniük. A kakas felszállt egy fára. — Látjátok-e, amott meg világosság van. Gyerünk oda, hátha szállást adnak. Mentek, mentek, mígnem odaértek egy kivilágított házhoz. Benéztek az ablakon, hát látják, hogy folyik az eszem-iszom. Betyárok laktak ott. A szamár beállt a kisablakba, a kutya a hátára, a macska az ő hátára, a kakas meg legfelülre. Elkezdtek hangoskodni, mindegyikőjük a maga hangján. A fal valahogyan bomlott, mindnyájan beestek a házba. A betyárok ijedségükben mind elfutottak. A négy cimbora meg jól belakmározott, megettek mindent. Nem sokkal ez után két betyár visszamerészkedett megnézni, hogy mégis, kik voltak azok akik őket ennyire megijesztették. A szamár oldalba rúgta, a kutya megharapta, a macska a szemüket karmolászta, a kakas pedig kukorékolt, ahogy csak bírt. A betyárok visszafutottak a többiekhez. — Oda többé már ne menjünk! — magyarázták — az egyik oldalba vágott egy nagy doronggal, a másik a combomat vágta szét a harmadik a szemem akarta kivájni, a negyedik meg azt kiabálta; „Ide többet be ne tegyétek a lábatokat, mert agyonverünk benneteket!" Zagyko József panyidaróci (Panické Dravce) elbeszélése alapján D. KOVÁCS JÓZSEF 20
