A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-04 / 40. szám

MINT A. TOLD fiS A SZEL Nem tartozik mindennapi sza­vaink közé a metalurgia. Keve­sen tudjuk, hogy fémkohásza­tot jelent s még kevesebben vagyunk közvetlen kapcsolat­ban vele. Hamarabb megta­nuljuk a növényvédő szerek, a böhozamú zöldségfajták ne­vét, mert az közvetlenül is hozzátartozik az életünkhöz. Pedig a fémkohászat termékei is nagyon szorosan kapcsolódnak mindennap­jainkhoz. S a vele dolgozó emberek éppen olyanok, mint mi vagyunk. Az acél is meged­­zi a testet és a lelket, mint a föld és a szél. Kicserzi az arcokat. A bohumíni Huzal- és Vasgyár éppúgy együtt él a várossal, Bohumínnal, mint ná­lunk egy-egy szövetkezet a faluval. Az ottani szakszervezet üzemi bizottságának elnöke, Jin Suchora ugyanazt moncjta, amit nálunk mondana valamely szövetkezeti vezető: A város a gyárat, a gyár pedig a várost táplálja. Ottjártamkor az üzemi klubban, amely egyben a városi művelődési ház szerepét is betölti, éppen véget ért az országos kardvi­rág-kiállítás és megkezdték a terem díszí­tését, mert nagy ünnepre készülnek: száz éves a gyár. Ismerkedjünk meg vele. Megéri. A Szövet­ségi Kohó- és Gépipari Minisztérium kimuta­tása szerint árutermelésével a tizenegyedik helyet foglalja el, nyereségességével a tizen­harmadikát. Tízezer alkalmazottja van. Ter­mékszerkezetét még felsorolni is hosszadal­mas: acélhuzalokat (a hajszálvékonytól a daruk és emelők drótköteléig), rugókat, hen­gerelt árut, acélöntvényeket, sodronyhálókat, s újabban vasúti kettőskereket is gyárt, az utóbbit monopolhelyzetben, továbbá autó­­gumiperem-merevitőt, ami szintén újdonság, de a „sláger" mégis a családi házba is alkalmas, sőt kitűnő, öntöttvas kazán és radiátor. A vasúti kettöskerék gyártása a legigénye­­seb munkájuk. Nemzetközi normáknak meg­felelő, a vasúti közlekedés biztonságát sza­vatoló végterméket értékesítenek. Négy-öt év garanciát vállalnak! A jelenlegi nehezebb kereskedelmi és gazdasági feltételek mellett is tartja a gyár külföldi és belföldi pozícióit. Négy világrész negyven országában ismerik a termékeiket. Jó nevük, rangjuk megtartása végett tovább tökéletesítik a gyártási folya­matokat. Fokozatosan javítják a gyártás mű­szaki feltételeit, magasabb szintű gyártási technológiát alkalmaznak, a tudomány és a technika vívmányait, a számítógépet is bevi­szik a gyárba. Az ifjúságot pedig a már említett üzemi klubba, a számítógép mellé, mert ilyen szakkörük is van. Az utánpótlásra, a jövőre is gondolnak. Mindezekre a termelés gazdaságossága, a gyárat elhagyó termékek megbízhatósága kényszeríti őket. Abban, hogy a végtermék megfeleljen a kor követelményeinek, döntő szavuk a munkásoknak, a kommunistáknak van. Végső soron a saját munkájáért min­denki maga a felelős. A folyamatok egymás­ba kapcsolódnak, kölcsönös- és önkontroll szükséges. Összefogni, áttekinteni az egé­szet csak alapos, aprólékos, kis sejtekre bomló kollektívákkal lehet. A munkahelyek, a műhelyek kollektívái, a szocialista brigádok szaván és tettén múlott, hogy május elsejére behozták a téli hideg okozta termeléshiányt. Az amúgy is túlfeszített munkatempó mellett ez nagy szó! Öt nap lemaradásuk volt! Sok a veszélyesnek minősített munkahely! Az acél is megedzi az embert, mint a föld és a szél. .. 1982-ben egy régen ismert, de nálunk csak mostanában bevezetett önelszámolási rendszert kezdtek alkalmazni az egyes mun­katerületeken. Mára összesen tíz szocialista brigád dolgozik chozraszcsot módszer sze­rint. Ez azt jelenti, hogy minden egyes ember pontosan tudja mi a feladata, s ha jobban dolgozik, nagyobb jutalmat kap. A prémium elosztása közösen kidolgozott pontrendszer alapján történik. Először is kidolgozták az alapszabályokat, majd megkötötték a válla­lat vezetősége és a dolgozók és brigádtagok között az egyezséget. A kollektíva az üzema-4

Next

/
Thumbnails
Contents