A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-27 / 39. szám

Csak egy percre Jogi tanácsok Két esztendő eltelté­vel ismét zászlókat lenget a szél a bratis­­lavai Művészetek Há­zán. A tarka lobogók így adják hírül, hogy mint minden páratlan év őszén, ezúttal is megrendezték itt a gyermek- és ifjúsági könyvek illusztrációinak nemzetközi biennáléját, amely a maga ne­mében az egyetlen ilyen fórum a világon. Az október végéig megtekinthető tártat kereté­ben több szakszemináriumot is rendeznek. E tanácskozások egyikének témája a gyermek­könyvek s az animációs filmek kölcsönhatá­sának vizsgálata volt. Erre a szimpóziumra érkezett Szlovákia fővárosába Marie Christi­ne Hue, aki a színpadi művészetekben járta­sak szerint a legtehetségesebb európai báb­művészek egyike. — Ne haragudjon, ha rendhagyó módon először afelől érdeklődőm, hogy honnan érkezett Bratislavába ? — Párizsban élek és dolgozom, a szlovák fővárósba azonban Budapestről jöttem, ahol az ottani Bábszínház ösztöndíjasaként tanul­mányúton vagyok. A véletlenek összjátéka révén így a BIB-re is némi kis kerülővel jutottam el, akárcsak magához a bábművé­szethez. Eleinte a pantomim volt a szen­vedélyem, majd műlovarnő lettem. — Valóban nem mindennapos pályakez­dés egy bábművész számára ... — Bizony nem! Először sportszerűen lova­goltam, nyertem is jópár díjat. Gondoltam hát, megpróbálom hivatásszerűen is. Több mint három évet töltöttem a manézsban. Azután készítettem egyszer egy bábut és összeállítottam az első műsoromat, ami a Petruska volt. Megéreztem, hogy ez az a művészeti ág, amelyben kifejezhetem önma­gamat. A bábművészet teljessége az, ami számomra csodálatos: a zene, a mozgás és a képzőművészet együtthatása. — A bábművész vajon miben látja a gyer­mekirodalom szerepét? — A mese nyelve valóban mindenki számára érthető. Alkalmas arra, hogy felnyissa a ki­csinyek szemét, hogy a jó megérzésére és a szép meglátására tanítsa őket. Véleményem szerint a jól és szépen illusztrált könyv, akárcsak a színvonalas bábjáték, nem csu­pán szórakoztat, hanem tanít és irányt is mutat. — Miképpen alkot, hogyan tervezi a szín­padon alkalmazott bábukat? — Minden érzékemmel élni szeretem a dol­gokat. Bábművészi pályafutásom során úgy tapasztaltam, hogy a valóságos, illetve a színpadi tárgyaknak is van átélhetöségük. — A bratislavai biennálé nemzetközi je­lentősége révén hadd kérdezzem meg, vajon a franciák ismerik-e a csehszlovák mesekönyveket és -filmeket? — Egyre több a jól illusztrált csehszlovák mesekönyv a francia könyvpiacon, de példá­ul Rumcajsz is kedvence a párizsi gyerekek­nek. (mik-) Mi a copf stílusban ? A hajfonat, vagyis a copf, egyike a leg­ősibb hajviseleteknek. Már a régi kínaiak, etruszkok és egyiptomiak is befonták a haju­kat. Távol-Keleten, de bizonyos korokban Európában is a férfiak copfot viseltek, sőt copfokat. Az ókori germánoknál viszont csak az asszonyok fonhatták be a hajukat, a lányok fürtjeinek szabadon kellett lobogniuk. A középkorban általános női hajviselet lett a copf, majd újra rákaptak az urak is. olyannyi­ra, hogy szinte minden rokokó parókán lát­ható volt, sőt, a XVIII. századi porosz hadse­regben a katonák számára egyenesen köte­lezővé tették a viseletét. De szívesen hordtak copfot a civilek is. A weimari udvarban copfja volt a hercegnek csakúgy, mint a fiatal Goethének, és copfot viselt Kant, Vol­taire. A férficopf a múlt század elején kez­dett kikopni a divatból, a nők azonban még ezután is fonták a hajukat. Az eleinte nagy megbotránkozást keltő rövidre nyírt frizurá­kat csupán az első világháború után találták ki. Ettől kezdve copfot sokáig csak kislányfe­jeken lehetett látni. De napjainkban újra visszajött a divatba a hajfonat, immár afrikai fazonban. Sok-sok kis copfba fonják hajukat a nők, az aprócska fonatokat nemegyszer gyöngyökkel dúsítva éppúgy, mint a néger nők. A rokokó és a klasszicizmus között hódító, copf stílusnak nevezett, s a XVIII. század második felében kialakított építésze­ti, illetve dekorációs stílus fonott füzérdisze­­inek köszönheti a nevét, amelyek a korabeli copfos parókára emlékeztettek. Copf stílus­nak egyébként csak a németek nevezik. Álta­lánosabban elterjedt elnevezése a XVI. -Lajos stílus, mivel ennek a francia királynak az idejéből ered. Bűvös-e a hetes? Dehogy az. Ugyanolyan ártalmatlan szám, mint a többi. Mindazonáltal tény, hogy az ókor óta szerencseszámnak tekintik, és ezért a művelődéstörténetben meg a szólásokban is gyakran felbukkan. Az antik világnak pél­dául hét csodáját és hét bölcsét emlegetik. Hét város versengett Homéroszért, hót hős harcolt Théba ellen, hét pillére volt a böl­csességnek, hét művészetben jeleskedtek a lovagok, heten voltak a hétalvók és Hófehér­ke törpéi, hét feje van a lemai hidrának és a legtöbb mesebeli sárkánynak, hét pecsét alá kerül a titok, hetedhét határon túl van a tündérek birodalma, amelyet hétmérföldes csizmával lehet megközelíteni. Egyes mon­dák szerint hét cethal tartja a világ sarkait, ezek hétévenként fordulnak egyet, olyankor van földrengés. Arról már nem is beSzStv», hogy a becsapódó mennykö hét öl mélyen fúródik a földbe, ahonnan hét év múlva jön újra felszínre. Valósággal hemzsegnek a he­tesek a Bibliában is. Hét kövér és hét sovány tehénről, hét sovány és hét teljes kalászról álmodik benne a fáraó, Jerikó falai az ostrom hetedik napján úgy omlanak össze, hogy hét pap hét kürtöt fújva hétszer megkerüli a várost. Noé hét-hét pár tiszta és tisztátalan állatot vitt a bárkájába, és Salamon király palotájának is hét lépcsője volt. Folytatva a sort: hétágra süt nyáron a nap, hétszilvafás volt a régi kisnemes, akik hatnál többen vannak, nyolcnál kevesebben, azok heten vannak, mint a gonoszok, és a hivő muzul­mán is a hetedik paradicsomról álmodozik. Még egyszer a nyugdíjakról P. J. fü/ekpüspöki (Biskupice) olvasónk azt kérdezi, miért nem jár neki öregségi vagy más nyugdíj. 68 éves, vannak ledolgozott évei, gyermeket is szült Férje már nyugdíjas, de még dolgozik. Az öregségi és az aránylagos öregségi nyugdíjról már előző számainkban részlete­sen írtunk. Eszerint az öregségi nyugdíj felté­tele a férfiaknál a III. munkacsoportban a 60-ik életév betöltése, a nőknél pedig — a felnevelt gyermekek számától függően 53, 54, 55 vagy 56 év, s ha egy gyermeket sem nevelt fel, akkor az 57-ik életév betöltése. Az öregségi nyugdíj további feltétele a 25 ledol­gozott év — a beszámítható pótidőkkel együtt. Az aránytagos öregségi nyugdíj jogosult­ságot a férfiak és nők a 65-ik életév betölté­sekor szerzik meg, ha legalább 10 ledolgo­zott . évük van, a nők pedig már a 60-ik életévük betöltésekor, ha legalább 20 alkal­mazási évet tudnak kimutatni. Mindezekben az esetekben az előírt kor­határt és a megkövetelt alkalmazási időt a munkaviszony tartama alatt kell elérni, illetve kimutatni, vagy az ún. védelmi időben, azaz legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított két éven belül. Ezekre a nyugdíjakra a törvényes feltételek teljesítése mellett a dolgozónak perelhető igénye van. Vannak még ún. önkéntes juttatások is, amelyeket az illetékes szerv (a járási nemzeti bizottság albizottsága) szabad mérlegelés alapján adhat a szociális szempontból arra rászorulóknak. Ide tartozik a feleség nyugdíja és a szoci­ális nyugdíj. A feleség nyugdíját az a nő kaphatja, akinek a férje már öregségi- vagy rokkantsá­gi nyugdíjra szerzett igényt, öregségi, rok­kantsági esetleg részleges rokkantsági nyug­dijat kap. További feltétel a kérvényező 65-ik életévének a betöltése, vagy hogy teljesen rokkantnak ismerjék el, továbbá annak bizo­nyítása, hogy nincs semmiféle nyugdija és nem folytat kereseti tevékenységet! A feleség nyugdíját havi 100 Kčs-tól 300 Kčs-ig terjedhető összegben állapíthat­ják meg. A kérelem megítélésénél tekintetbe veszik a kérelmező férjének keresetét és nyugdíját, a kérelmező alkalmazási idejét, esetleges részvételét az ellenállási mozga­lomban, azt a körülményt, hogy hány gyer­meket nevelt fel, valamint mindkét házastárs egészségi állapotát és szociális helyzetét. A férj keresetét vagy nyugdíját nem veszik tekintetbe, ha már elmúlt 70 éves. Szociális nyugdíjat az a személy (férfi és nő egyaránt) kaphat, aki betöltötte 65-ik életévét, vagy akit teljesen rokkantnak ismer­tek el és szociális szempontból rászorul e segélyre. Szociális szempontból rászorultnak tekin­tik azt a személyt, aki életszükségleteit nem saját bevételeiből, sem tartásdíjból sem a másoktól kapott hozzájárulásokból nem tud­ja fedezni. Ez akkor áll fenn, ha a kérelmező bevétele nem éri el a havi 950 Kčs-t, vagy ha családtagjával, férjével, feleségével vagy élettársával együtt havi 1 600 Kös-nál ki­sebb a jövedelme. A szociális nyugdíj havi összege 950 Kčs, ha pedig a kérelmezőnek családtagja eltar­tásáról is gondoskodnia kell, akkor 1 600 Kčs lehet. — Amennyiben még más bevétele is volna, akkor szociális nyugdijat olyan összegben lehet adni, hogy a nyugdíj és az egyéb bevétel összege elérje az 1 600 Kčs-t. A feleség nyugdija és a szociális nyugdíj esetében is a kérelmező egészségi állapotát, illetve azt, hogy rokkantnak tekintendő, a szociális biztosításról szóló előírások értel­mében az illetékes orvosi véleményező bi­zottság állapítja meg. Mindkét nyugdíj megadásáról a járási nemzeti bizottság illetékes albizottsága (dávková komisia ONV) dönt. A mondottak értelmében olvasónk nyilván nem teljesíti az öregségi vagy aránylagos öregségi nyugdíj feltételeit, mert a munkavi­szonya megszűntétől az előirt korhatár eléré­séig több mint két év telt el (vagyis az ún. védelmi idő) már letelt. Minthogy férje dol­gozó nyugdíjas, akinek a nyugdija mellett még keresete is van, olvasónk szociális szempontból nem tekinthető rászorultnak, ezért nem kaphat sem szociális nyugdíjat, sem a feleség nyugdíját. H. J. füleki (Fiľakovo) építőipari dolgozó azt kérdezi, jár-e neki munkabérkiegészítés akkor, ha egészségi okokból orvosi ajánlásra rosszab­bul fizetett munkára osztották be. Egy évvel ezelőtt a munkában „meghúzta a derekát", utána hosszabb ideig betegállományban volt. Az orvosi vélemény szerint nem volt szó balesetről, s annak ellenére, hogy csak könnyű munkára javasolták, nem ismerték el részle­ges rokkantnak sem. Most lényegesen keve­sebbet keres, mert az előző munkáját nem képes végezni, így munkahelyet kellett változ­tatnia. A dolgozónak kártalanításra van igénye akkor, ha a munkája teljesítésekor vagy ezzel összefüggésben üzemi balesetet szenved. Az általános gyakorlat és magyarázat szerint balesetnek tekintendő az olyan egészségká­rosodás, amelyet valaki az akaratán kívül okozott rövid, hirtelen és váratlan erőszakos külső hatás következtében szenvedett el. Ilyen esetben a munkaadója köteles kártala­nítani : köteles megtéríteni az elmaradt kere­setét a munkaképtelesége alatt, a tárgyi kárát, a gyógykezelési költségeit, fájdalomdí­jat és a társadalmi érvényesülés — beillesz­kedés megnehezedéséért járó összeget, va­lamint az esetleges rokkantság vagy részle­ges rokkantság folytán előálló elmaradt ke­resetét a balesetet megelőző időben elért átlagkeresetével való összehasonlításban. Abban az esetben, ha — a fenti üzemi baleseten kívüli okokból — a dolgozó az egészségi állapotának megváltozása —■ megromlása miatt orvosi vélemény vagy az állami egészségügyi szerv döntése értelmé­ben nem alkalmas továbbra is elvégezni az eddigi munkáját, amit a munkaszerződés értelmében végeznie kellene, a munkaadója köteles őt más — az egészségi állapotának megfelelő — munkára vagy munkahelyre beosztani. Ekkor azonban kártalanítás az esetleges kisebb keresetért nem jár, mert a dolgozónak csak olyan bérre és fizetésre van igénye, amely a bérelöirások értelmében a ténylegesen végzett munkáért jár. Megromlott egészségi állapota miatt a rokkantság vagy részleges rokkantság elis­merését csak az orvosi vizsgálatok és az orvosi véleményezés alapján szorgalmazhat­ná. Dr. B. G. 19

Next

/
Thumbnails
Contents