A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-27 / 39. szám

Érdemes néhány órát eltölteni a zsibongó tömeg hömpölygő áradatában. Itt Keleten valóban érvényes, hogy csak az egész árukínálat felmérése, összehasonlítása után lehet eldönteni, hol és mit vegyen az ember. Szemet kápráztató orientális szőnyegek, porcelánáru, arany tonnaszámra és különböző kivitelben, ruhaanyagok, csecsebecsék — a látvány felejthetetlen élményt jelent. Itt-ott fel-feltűnik néhány tíz-tizennyolc éves fiú. Kis kétkerekű szekérkét tolnak mindenféle csempészett, de jó minőségű zsibáruval, amit jutányos áron kínálnak.

Az egyik kínálja és árulja a portékát, két másik pedig éberen figyeli az esetleges rendörjáratot. Ha felbukkan, gyorsan kereket oldanak. A vásárlás elmaradhatatlan része az alkudozás, melynek lényege, hogy végül a vevő is és az eladó is meg legyen győződve arról, hogy előnyös üzletet kötött. A jó üzlet reményében az árusok gyakran kínálják meg a potenciális vevőt erős teával.

Damaszkuszon — egy kis túlzással a folyóvá előléptetett — Barada nevű patak folyik keresztül. Bármennyire kisvizű is e csermely, a forró estéken mégis némi fuvallat simogatja a víz felöl az emberek arcát. A minden évben megrendezett nemzetközi ipar vásárt is itt, a Barada mellett rendezik meg. A hagyományos termékek (damaszt, porcelán, szőnyegek, réztányérok) mellett az élelmiszeripar, vegyipar és a köolajfeldolgozó ipari termékei tarkítják a Szíriái pavilon termeit.

A Barada folyócskát követve, északnyugati irányban az AI Kaszr (zöld völgy) övezetében gyönyörködve jutnak el a fővárostól mintegy 60 kilométerre fekvő Bludan nevű üdülőhelyre. 1 500 méter magasságban van ez a nyári forróságok elől menedéket nyújtó üdülőhely. A hasonló nevű szálló éttermében szíriai nemzeti viseletben parádézó pincérlányok szolgálnak fel. Az arab étlap nagyon változatos: pikáns ízek felvonultatása minden étkezés. Roston sült bárányhúshoz gazdagon terített zöldségestál jár, majd — ízlésünkhöz talán túl édes — sütemények között lehet válogatni.

Félórányi autóútra fekszik Kunejtra, az egykor virágzó városka, melyet 1967-ben az izraeliek a földdel tettek egyenlővé. Megrázó látvány a holt város romjai között járni, csak az új kórház vasbeton falai maradtak meg félig épen.

Szíria, mint az Arab Köztársaságok Szövetségének „oszlopos tagja" Líbiával együtt az ún. szilárd vonal képviselője, az arab egységért harcol, síkra száll az izraeli agreszszió és expanzinizmus megfékezéséért, követeli a palesztinok önrendelkezési jogát, minden erejével a közel-keleti tartós békéért küzd.

Alkony száll a főváros feletti Kasszion hegy csúcsaira, a nap rózsaszínű nyúlványai a derengő hajnal, az örömteljes kikelet, és a tartós béke hírnökei.

Dr. DÖMÖK JÁNOS

Öreg diákok találkozója

Negyvenketten érettségiztek 1935 májusában a komáromi (Komárno) Bencés-gimnáziumban. A negyvenkettőből tizennyolcán jöttek el 1985 nyarán egykori iskolájuk ódon falai közé, az ötvenéves érettségi találkozóra. További öten pedig azok közül, akik nem érettségiztek ugyan az osztállyal, de az első négy évfolyamban az osztály tanulói voltak.

........kegyetlenül megtépázta sorainkat az

élet”, mondja valamelyikük a szombat délelőtti ünnepélyes osztályfőnöki órán. S hogy mennyire valós az állítás, igazolja, sajnos, hogy tizenhét gyertyát kellett Gálfy Pálnak meggyújtania a névsorolvasáskor azok emléke előtt tisztelegve, akik már semmiképp sem lehettek jelen e bensőséges összejövetelen. Egy részüket a betegség, a természetes elmúlás vitte el, jelentős részük azonban a háborúnak s a koncentrációs táboroknak lett az áldozata. Háborús nemzedék. A túlélők e kegyeletes emlékezés után inkább a szépet, a jót, az egykori diákéveket idézik vissza. „... a tegnapi felejthetetlen est után eljöttünk ide az ősi gimnáziumba, hogy végigsétálva a régi folyosókon, benézve a tantermekbe, lélekben visszaszálljunk azokba az időkbe, amikor mint fiatal diákok ültünk ezekben a padokban ..." — mondja bevezető köszöntőjében az osztály egykori és jelenlegi szószólója, a délkomáromi közgazdászmérnök, Swarcz Zoltán. Vendégként itt van a találkozón az utolsó komáromi Bencés-tanár, Bíró Lucián, volt osztályfőnökük. Kocsis Károly özvegye és leánya, valamint Horváth József is üdvözlik a megjelent egykori diákokat, majd a magnószalagról fölhangzanak egykori osztályfőnökük szavai is, melyeket már nagybetegen mondott a szalagra — egykori osztályának címezve — tíz évvel ezelőtt. Majd ki-ki a saját sorsán keresztül tekint vissza röviden az érettségi óta eltelt ötven esztendőre. Benkö Etelka tanítónő Tatáról, Soóky Júlia tanítónő, majd egészségügyi nővér, lelkes Csemadok-funkcionárius Komáromból, a festő Harmos Károly leánya. Harmos Márta Budapestről, Szabó Erzsébet és Soós Margit tanítónők, Komáromból, Kőváry Mária tisztviselő Kassáról (Košice). Füssy János budapesti. Nagy Ferenc dél-komáromi tisztviselők. Horváth Zoárd orvos Újbányáról (Nová Baňa). A már előbb említett szószóló, Swarcz Zoltán, majd Géczy Géza jogi doktor Budapestről. Pleidell János festőművész Budapestről, aki sajátkészítésű emlékplakettel lepte meg a találkozó alkalmából egykori osztálytársait. Hadanics Zoltán

tisztviselő Budapestről, a találkozó fő szervezője. Mondja, több mint száz levelet irt a találkozó szervezése során a világ minden tájára. Egykori KFC-s focista révén (s mivel még további három KFC-se volt az osztálynak) a komáromi futballmúlt is szóba kerül. Csukás László komáromi tisztviselő az 1965-ös árvíz képeit hozta magával. Mondják, rengeteget dolgozott az árvíz idején, majd az árvízkárok helyreállításakor. Viberál Ottó tisztviselő Dunaszerdahelyről (Dun. Streda), Rapos Pál tanító Rajkáról. Gleisza István, szenei születésű MÁV tisztviselő Budapestről. Öszbajszú, érdekes figura, a KFC másik híres focistája (a harmadik, Weintraub Zoltán koncentrációs táborban halt meg). Majd azok öten, akik negyedikig jártak az osztályba: a békéscsabai Mészáros Lipót, a budapesti Bariul Lajos, Ocskay András, Gálfy Pál, és Anda László tengerésztiszt az óceán túloldaláról, Los Angelesből. A „nyugalmazott" jelző természetesen odatartozik mindegyikük foglalkozása elé. A továbbiakban a szervező, Hadanics Zoltán az elmaradók némelyikét igazolandó táviratot, leveleket olvas fel. És szó esik aztán még sok mindenről közben; ... hogy a nyolc együtt töltött esztendő során szinte családi viszony alakult ki a diákok között, ... hogy egy iskolának az erejét, rangját az mutatja, hogy mennyire tudja magához kötni tanítványait, ... hogy az osztály hírességének, Pleidell Jánosnak ÍS| milyen kedves, családias hangulatban nyílott meg jubileumi tárlata (az idén hetvenéves a művész) tavasszal a budapesti Csók Galériában, ... hogy nem szabad Komáromot lebecsülni kisvárosi jellege miatt, mert légkörében olyan szellemiség jött létre, amely megállta, és megállja helyét a világban,

... hogy a jogutód, a Magyar Tannyelvű Gimnázium diákjai sem hoznak szégyent neves elődeikre, ... hogy az iskolának híre, neve van, ... hogy a csehszlovákiai középiskolák rangsorában előkelő helyet vívott ki magának, ... hogy az iskola egykori tanulói is jóleső érzéssel, büszkeséggel fogadják a mostani diákok sikereit, ... hogy, ... hogy, ... és a „hogyoknak” szinte nem akar vége lenni.

Bár az előző este kezdték már, s a mai ebéd után is folytatják még, a megduplázott osztályfőnöki óra mégsem akar véget érni. Az egykori diákok kissé t meghatódva, az elkövetkező viszontlátás reményében búcsúznak az Alma matertől.

NÉMETH GYULA

9