A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-20 / 38. szám
/ Zöld erdőben, zöld mezőben... A tátogatófélék (Scrophulariaceae) családja kb. 220 nemzetséget és 2 000-nél több fajt számlál. A fajokban leggazdagabb nemzetségek: kakastaréj (Pedicularis) — 600, görvélyfü (Scrophularia) — 300, bugatölcsér (Pentstemon) — 250, ökörfarkkóró (Verbascum) — 350 faj. Az ökörfarkkóró-nemzetség Közép-Európában élő képviselői általában 1 méternél magasabb, kórószerü, élénk sárga virágú növények. Csak a lila ökörfarkkórónak (V. phoeniceum L.) vannak lila szirmú virágai. Kétéves növények; az első évben nem hoznak virágot, csupán tölevélrózsát fejlesztenek, a következő évben aztán megnyúlik a hajtástengely (némely fajoknál el is ágazik) és megjelennek az ökörfarkkóró jellegzetes, ötporzós (ebben a családban ez ritka, gyakoribb a négy, illetve a két porzó) virágai, amelyek bogas részvirágzatot alkotnak. Néhány ökörfarkkóró-faj gyógynövény, például a keskenylevelü v. dúsvirágú ökörfarkkóró (V. densiflorum = V. thapsiforme SCHRAD.) vagy a szöszös ökörfarkkóró, amely a száraz lejtők, homokbuckák, legelők gyakori növénye. A szöszös ökörfarkkóró júniustól szeptemberig virágzik. Elsősorban a virágok tartalrriazzák azokat a hatóanyagokat (szaponin, szapogenin, heszperidin stb.), amelyek nyálkaoldó, vizelethajtó, vértisztító hatásúak. A virágokat lehetőleg reggel kell begyűjteni és a tűző napon, minél rövidebb idő alatt kell megszántani, hogy megőrizzék szép sárga színüket. A szárított virág erősen nedvszívó, ezért ajánlatos száraz helyen, a levegőtől jól elzárva tárolni. Az ökörfarkkóróhoz számos mitikus hiedelem is fűződött. Némely szláv népek úgy tartották egykor, hogy az ökörfarkkóró az összes élet istennőjének (akit hol llada-nak, hol Krasopaninak, hol Dziewana-nak hívtak) a szent növénye. A nyári napforduló idején naplementekor tüzet gyújtottak egy hegyen, éjfélkor a tűzre vetették az ökörfarkkórót (az „üdvöt nyújtó" dziewanát — csehül divizna), majd átugrották a tüzet. LACZA TIHAMÉR Valter Bistika felvétele SZÖSZÖS ÖKÖREARKKÓRÖ (Verbascum phlomoides L. — Divozel sápovitý)
