A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-13 / 37. szám
a méregerős törköly éreztette már a hatását. Ebéd után kimentek a kertbe, hogy zavartalanul elbeszélgessenek. Gábor előbb az udvarban nézett körül. Két betoncsík vezetett a garázshoz, az udvar többi részén pázsitfű zöldellt. Rengeteg rózsabokor pompázott sokféle színben, s ezüstfenyők guggoltak apró sátrakként. A kert közepén szölőlugas futott végig az utacska két oldalán, felül összeborulva, alagutat alkotva. Megannyi fürt csüngött alá aranysárgán, rózsaszínűén. A kert többi részén sok-sok gyümölcstől roskadozó alma- és körtefa állt katonás sorrendben. A baromfiudvar közepén diófa állott. Hatalmas lombja árnyékba borította az egész udvart. — Szép, valóságos paradicsom. — Sok munka fekszik benne, Gabikám. — Mindegy, de nagyon szép!... Látod, István, ilyen környezetben szeretnék én élni. A lugas végén ácsolt asztal, mellette két fonott szék. Leültek. A diófán egy sárgarigó akkora füttykoncertet csapott, hogy öröm volt hallgatni. — Érdemes volna magnószalagra venni és időnként meghallgatni otthon — mondta Gábor. — Egy kis vidéki hangulatot varázsolna az ember a szobájába. — Hogy megfájdítsd a szívedet?... Az a helyzet, Gabi, hogy a városnak meg a falunak is megvan az előnye, ugyanúgy a hátránya is. Ahová veti az embert a sorsa, ott kell megkapaszkodnia, ott kell keresni és megtalálni a boldogulása útját... Bár annak a lehetősége is fennáll mindenki előtt, hogy változtathat a helyzetén, ha nagyon akar... De térjünk a tárgyra: nos, mi a helyzet ? Gábor most már kerek-perec kijelentette: — Nem- szeretem a munkámat, István. — Akkor meg miért csinálod ? — Nem élősködhetem a szüleim nyakán. — És amit szeretnél csinálni, azzal nem lehet pénzt keresni? — Bonyolult kérdés... Tudom, hogy ki fogsz nevetni, de akkor is kimondom, mert valakinek már be kell vallanom. Senki nem tud róla. senki nem látta még. apu sem ... — Nyögd már ki az istenért, miről van szól? — mondta István türelmét vesztve. Csak nem követett el valami jóvátehetetlen szörnyűséget ez a kölyök!? — szaladt át agyán a gondolat. — írogatok. — írogatsz!? — meresztett István nagy szemet. — Mit? , — Mindenfélét... — felelte Gábor némi megkönnyebbüléssel. Úgy érezte, hogy a nehezén már túl van. — Karcolatot, verset, novellát... — Ebből kellett ekkora ügyet csinálnod? — Tudtam, hogy kinevetsz. — Bolond vagy? Dehogy nevetlek. — Nekem ez nagy ügy, igenis nagy ügy. — Elhiszem, öcskös, miért ne hinném, és megértelek. — Tényleg? — nézett Gábor a bátyjára most már békülékenyebben. — Legújabban drámát kezdtem el imi. Tudod kiről? — Fogalmam sincs. — Egy szövetkezeti elnökről. — Ne beszélj! Csak nem rólam? — Egy tehetséges fiatalemberről, akinek a munkája elé rengeteg akadályt gördit az ellene összefogó, idősebb nemzedék, s akinek nagy-nagy bizalmatlansággal és számtalan előítélettel kell megküzdeni — magyarázta Gábor lelkesen. (Folytatjuk) Hallottuk' olvastuk' láttuk HANGVERSENY Két vonósnégyes Július utolsó napjaiban Bratislavában két kamarazenei hangverseny vonta magára az érdeklődök figyelmét. Az első koncert színhelye a Mirbach palota nagyterme volt, míg a másik a nyári szabadtéri koncertek hangulatos és közkedvelt színterén, az Egyetemi Könyvtár barokk udvarán hangzott el. A vasárnapi matiné alkalmával a bmói városi vonósnégyes (Kvarteto mésta Brna) lépett pódiumra, mig a nyáresti hangverseny közreműködője a svédországi Gotland vonósnégyes volt. Morva vendégeink műsorukat a zeneirodalom klasszikus — romantikus korszakának darabjaiból állították össze; megszólaltatták Franz Schubert utolsó vonósnégyesét, majd Antonin Dvofák bensőséges hangulatú, de fiatalos és humoros op. 51-es Esz-dur vonósnégyesét. A négy fiatal skandináv művész műsorában felcsendült Mozart 428-as Köchel számú Esz-dur műve (a Haydnnak ajánlott hat vonósnégyes egyike), Beethoven op. 59/1 -es számú F-dur kvartettje, és e két mű között Daniel Börtz, hallás után ítélve — mert erre nézve a roppant szűkszavú programfüzet sajnos semmi támpontot sem szolgáltatott, sőt még a kvartett tagjainak nevét is eltitkolta — kortárs svéd szerző érdekes színkombinációjú meditativ jellegű művét szólaltatták meg. A két együttes közös vonása, hogy tagjaik még főiskolai tanulmányaik idején ismerkedtek össze. A bmóiak a főiskola végeztével azonnal megkezdték pódiumi pályafutásukat. a svédek tudásukat csiszolandó — egy teljes évet töltöttek Budapesten Mihály András kamaraosztályában. A morva művészek műsorában a sötétebb tónusú Schubert mű megszólaltatása volt a sikeresebb, mert a Dvofák kompozíció előadásából hiányzott a műre oly jellemző nemes egyszerűség, táncos könnyedség és fiatalos báj. Egészében véve játékuk jólképzett, precizitásra törő pedáns mesteremberek munkájáról tanúskodott. Ezzel szemben a négy svéd (a második hegedű, illetve a cselló szólamát két bájos hölgy szólaltatta meg) igazi művészi élményben részesítette a közönséget. Játékuk felszabadult, plasztikus, szuverén és könnyed volt, ami a kiváló, a közös kamaramuzsikálás szigorú törvényeihez alkalmazkodni tudó szólisták remek együttműködéséről tanúskodott, kitűnő érzékkel hozták a felszínre a mozarti és beethoveni stílusvilág jellegzetes vonásait. Varga József HANGLEMEZ Magyar népzenei antológia I. Régen várt lemezalbummal jelentkezett a magyarországi Hungaroton lemezkiadó. Az album anyagát a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének gyűjteménye alapján szerkesztette Martin György, Németh István és Pesovár Ernő, természetesen az Intézet megbízásából. A megjelent album egy nagyobb terjedelmű -— 30 lemezt magába foglaló munkának az első része. Az egész munkáról így ír dr. Falvay Zoltán ... „A népzenekutatók nagy tudományos tapasztalattal, komoly gyűjtőmunkával, s a dallamrendezés újabb és újabb eredményeivel felkészülten válogatták ki a csaknem 150 000 népdalt tartalmazó gyűjteményből azt a többszáz vokális és instrumentális példát, amit a lemezek tartalmaznak". A néptánc tömegmozgalommá vált és vele együtt a néptáncok kísérő zenéje is előtérbe került. „Parasztzenekarok" alakultak és ezek próbálják elsajátítani a valamikori falusi bandák, zenekarok igazi hagyománystilusát. Ehhez ad majd nagy segítséget a lemezalbum. Az öt nagylemez tíz oldalán a már eddig feltárt „táncdialektusok követik egymás területi-földrajzi elrendezésében". Nézzük a bennünket — csehszlovákiai magyarokat — érintő lemezoldalakat. Az l/B lemezoldal — Rábaköz, Csallóköz, Nyugati Felföld és Ipoly mente anyagát tartalmazza. közte négy községünk Jóka (Jelka), Tardoskedd (Tvrdošovce) Martos (Martovce) és Dunaradvány (Radvaň n/Dunajom) néptánc-zenei anyaga is ott található, a Bertókék verbunk, a lassú és friss csárdás, a Szinalázás, a Kanásztánc, a Gyertyástánc-Árgyélustánc és a Sallai verbunk A tll/A lemezoldal a Dél-Alföld, a Keleti Felföld, a Tisza vidéki cigányság anyagát tartalmazza. Szilice (Silica) községünk tánchagyományának egy sajátos darabját, a Vasvári verbunkost is itt találhatjuk. Ez a tánctípus jellemző egész Nógrád, Gömör és Abaúj megyék tánchagyományára. Hogy csak ilyen kevés példát tartalmaz a mi vidékünk néptánc-zenei anyagából az egyben azt is jelenti, hogy nagy a lemaradásunk a hangszeres népzenei hagyományok gyűjtése terén, illetve hogy a meglévő gyűjtéseink a lemezek összeállítói számára ismeretlenek vagy nehezen hozzáférhetők voltak. A lemezalbum a magyar néptánchagyományok zenei anyagát a már megszokott és szakmailag elfogadott három dialektus-felosztásban tárgyalja (nyugati dialektus, tiszai dialektus, erdélyi dialektus). A tíz lemezoldal eredeti felvételek segítségével bőséges áttekintést ad néptáncaink dallamvilágából, és zenei anyagából. Kiegészítésként kotta- és szöveganyagot is közöl a lemezeket kísérő füzetben. Takács András KÖNYV Hajdú Gábor: Ördög világosban Hajdú Gábor új könyve, az Ördög világosban novellák gyűjteménye. A tiz novellából kötött csokor legértékesebb „virága" kétségkívül a cimadó „Ördög világosban". Rögtön utána „A második kísérlet"-et említeném, de megtalálható a kötetben a Madách-pályázaton díjazott „A legzseniálisabb szabolcsi" is. Témái közül egyik sem elvont, mind mai, fontos, mind aktuális pl.: sógorság-komaság, felsőbb kapcsolataival visszaélő téeszvezetö, akit valóban csak az ördög képes helyéről elmozdítani (Ördög világosban), egyik hőse a legutóbbi háborút még el sem felejtette, s íme, egy újabb lehetősége kísérti („Iszapban"), tudás és rutin, gyengébb és erősebb harca, újítási kísérletek körüli machinációk (A második kísérlet), a helytállás (Salakosok). A magány a témája „A kisnővér születésnapja" c. írásnak, a kömyezetszenynyeződés ellen ágál a „Lyelle szindróma", hogy csak találomra ragadjak ki néhányat. „Születésem dátuma 1935, csaknem tizenöt éve írok novellákat és elbeszéléseket" — vallja magáról a szerző, aki az Észak-Magyarország nevű lap munkatársa. „Minden szervezett társadalomban egy bizonyos idő után a hasznosság elve érvényesül... Költőből, íróból, vagy más müvészféleségböl nincs társadalmi szükséglet, ennek ellenére valami ferde kémiai vagy biológiai reakció fölöslegben termeli e kor mindkettőt... Talán a legtöbbjének még a remény legkisebb morzsája sem adatik meg, hogy Valaha is felfigyeljenek rá." Nos, Hajdú Gábornak már nem kell ilyesmitől tartania, neki sikerült az ellenkezője Egymást követő könyvei után felkaptuk a fejünket, felfigyeltünk rá. S most kíváncsian, neki és érte drukkolva, várjuk a folytatást. Ardamica Ferenc Egy folklórgyűjtő feljegyzései Egy-egy kutatópálya kulisszatitkai, évtizedek során összegyűlt — nem mindig szakmai jellegű — tapasztalatai bizonyára mások számára is tanulságosak lehetnek. Gondolom Dobos Ilona Egy folklórgyűjtő feljegyzései című kötete magával ragadja a „céhenkivülieket" is. Tárgyilagosság, minden hivalkodástól mentes, széleskörű tárgyi ismeret, gazdag tapasztalatokon alapuló módszertani útmutatás — ezek a legfőbb erényei a könyvnek. . Központi témája mindig az az ember (adatközlő — bár ezt a kifejezést a szerző, bevallása szerint, nem szívesen használja), akihez a hosszú évek során többször is visszatért. Ezek az évek során kialakult, meghitt, őszinte emberi kapcsolatok már-már családias jelleget öltöttek, mindenütt mint családtagot üdvözölték egy-egy újabb találkozás alkalmával. A könyv tartalmilag igen gazdag, azt egy hevenyészett fejezetcímlista is jól érzékelteti: Gyermekkor-ifjúság, Ábrándozások kora (útkeresés), A késesmesterségröl, Andrej herceg és a csongrádi kubikusok. Első mesegyüjtés, Somogyi mesemondó, Dicséröember-siratóasszony. Az első házasságtörő asszony, A csodarabbi. Sólymos Eszter vére, Új népszokás, Halászok-pásztorok. Egy palóc mesemondó a párválasztásról, Hitehagyott sámán. Átok-táblák a koporsókban, Háromszög Eurázsiában. A varázsló megnyugtatóan dobol. Cigány mesemondó, A boszorkányokról, akik nincsenek. Egy naiv festőről, A nép felvilágosítása. Körzeti sámánok, Paraszti tradíciók a városban, Giccs és valóság stb. Ezek a rövid emlékiratok érdekes gondolatokat hoznak a felszínre. A könyv, remélhetően nemcsak a szakmabeliek igényét elégíti ki. D. Varga László 15
