A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-13 / 37. szám
Hétvégi levél Következő számunk tartalmából: Mécs József: A RENDÖRHADNAGY Csikmák Imre: VISSZAPILLANTÁS A VIT-RE Dénes György: „MILYEN VOLT SZŐKESÉGE.. Gál Sándor: FALUJÁRÁS Szabó G. László: JÉGBEZÁRT TITOK ZÖLD ERDŐBEN, ZÖLD MEZŐBEN ... Címlapunkon riportkép a Murányi-fennsík című írásunkhoz. M. Borskv felvétele. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozáséban, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon : 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Krát Petemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,—Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és ievélkézbesítő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie teľ.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Alig akad iskolába járó gyermek, akinek ne Petőfi Sándor lenne a kedvelt költője. Szinte valamennyi verse első hallásra, olvasásra érthető, s ami különösen tanuló esetében nem utolsó szempont, hogy könnyen tanulható és nehezen felejthető. Jó tanítóm. Farkas László, már az elemiben sok Petőfi verset ismertetett meg velem, s míg a keze alá jártam, a nagy költőtől szavaltam a legtöbb költeményt És azt gondoltam, hogy a középiskolában másképp lesz minden, de kellemesen csalódnom kellett elég hamar. Sárospataki tanítóképzősként is a Petőfi verseit tanultam leggyakrabban, bár már ráirányították figyelmemet Arany János és Ady Endre költészetére is. Elsős képzős koromban magyar szakos tanárom. Csuka Andor, úgy engedett bennünket haza a karácsonyi ünnepekre, hogy a szünetben ki tanulja meg a legtöbb verset Petőfitől, Aranytól és Adytól? Mondanom sem kellene, hogy Petőfi versei képezték a meghirdetett verseny alapját az ö költészetére épült a nemes versengés szelleme, s én több mint hetven Petőfi vers megtanulásával a biztos győzelem tudatában tértem vissza a képzőbe, és szomorúan lógattam az orrom, amikor nem is az ■ osztály legjobb tanulója vitte el a pálmát kilencvenkét Petőfi vers megtanulásának a bizonyításával. Egyszóval azt akarom hangsúlyozni az elmondottakkal, hogy kicsi korom óta legtöbbször és leggyakrabban Petőfi Sándor verseit tanultam, nem tekinthető tehát véletlennek, hogy érett férfi koromban is sok mindent nézek legismertebb és legnagyobb magyar költőnk szemével. Hogy pontosabb és érthetőbb legyek, sok minden, amit az életben magam körül látok, tapasztalok. Petőfi egyik-másik költeményét juttatja eszembe. Sok szó esik manapság például a munkafegyelemről, a munkához való viszonyról azokkal kapcsolatban, akiknek a hanyagságát, felületességét és nemtörődömségét gazdasági életünk, illetve társadalmunk szenvedi meg. S valahányszor újságból olvasok, vagy rádióból hallok erről, Petőfinek az egyik legkorábban tanult költeménye bukkan fel emlékezetem mélyebb rétegei alól: a Pató Pál úr című. És nem logikátlanul, hiszen az ismert vers refrénje az „Ej, ráérünk arra még!" a mindenkori kényelmes ember életfelfogását tükrözi, örök kön-örökké vetekedve, pörölve a közmondás érvényes igazságával, hogy amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapra! Petőfi Sándor Pató Pál úrja mindent holnapra, holnaputánra, a majdani meghatározhatatlan napra halaszt s úgy látszik, nem hal ki könnyen az emberiségnek ez a visszahúzó, lépni nem akaró fajtája, jelen van közöttünk, és nem is nehéz felismerni öt, szívesen tartózkodik mindenütt, csak a munkahelyén nem, ő az új idők Pató Pálja, s ha ilyenek alkotnák a társadalom többségét, bizony nagyon sok helyen úgy lenne, ahogy Petőfi a versében írja: .. pallásról nézne be az ég..." Napjaink Pató Páljai két nagy csoportra oszthatók. Egyikbe tartoznak azok, akik csak a munkahelyükön kényelmesek, otthon mintha újjászülettek volna, ég a kezük alatt a munka. A másikba pedig azok sorolhatók, akik sem a munkahelyükön, sem otthon nem jeleskednek az igyekezetben. Az új Pató Pálok eme két típusában az a közös vonás, hogy előleg illetve fizetés napján megelevenednek munkahelyükön, s a szorgalmasaknál és pontosaknál is fürgébben tartják a tenyerüket A társadalmi felelősség ugyanis még nem terjedt odáig, hogy késedelmes tenne az ilyenek kifizetésével. „Ej, ráérünk arra még!"-szerüen... 2
