A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-30 / 35. szám

tószeres. A „televízió javító" üzemek száma elérte a 4 ezret, holott többsé­gük felszerelése csak egy-két csavarhú­zó volt. Az amerikai hadsereg katoná­inak jelenléte következtében Saigonban a kapitalizmust jellemző erkölcsi ha­nyatlás minden kísérő jelensége kiala­kult. Szüleimnek és rokonaimnak nem volt állandó munkahelyük, egy nádfede­­les házban laktunk. Do Dinh Coung saigoni gyerekkori élményei valóban szomorúak. Annál nagyobb büszkeséggel mutatta meg nekünk Ho Sí Minh-város új arcát és lakóinak életét, ez a huszonöt éves, angol—orosz szakos diák. Első utunk a Saigon nevű folyóhoz vezetett, amely a város keleti részét határolja. A folyó medre olyan mély és széles, hogy Ho Si Minh-város mólójá­nál gyakran tengerjáró hajók is kiköt­nek. A terebélyes hajótesteknek, ame­lyek főleg mezőgazdasági terményeket szállítanak, ahhoz, hogy elérjék a Dél­kínai tengert, több mint 70 kilométert kell megtenniük a Saigon folyón. Nem messze a kikötőtől, ahol állan­dóan üzemelnek a hosszú karú daruk, található Ho Si Minh-város legnagyobb ipari üzeme a Ba Son hajógyár. Dokkja­it, a vietnami tengeri flottát évről évre gyarapító teher- és személyszállító ha­jók sokasága hagyja el. A kikötőből utunk a lakkozott dísztár­gyakat gyártó műhelybe vezetett. Mo­solygó vendéglátóink egy csésze teával fogadtak bennünket és közben elmond­ták a gyártás hagyományait, amelynek gyökerei mélyen a vietnami történelem­ben leledzenek. Ebből az üzemből ke­rülnek ki azok az ízléses, csillogó fekete fából készült tárgyak, melyekre a mes­terek gyöngyházból vagy tojáshéjból formálnak vonzó témákat. A műhelyből attól a csodálattól telve távoztunk, amelyet az ügyes kezű mesterek ízlése és a népi hagyományt őrző rátermett­sége keltett bennünk. A híres Csho Lón nevű üzletnegyed megtekintése után visszatértünk a köz­pontba. Főutcáin, a színház és a város­háza körül sétálva, tanúi lehettünk Ho Si Minh-város szocialista átépítésének. A város legfőbb feladatának az egészséges és kényelmes lakások meg­teremtését tartja, az itt élő 2,2 millió lakos számára. Ezért a régi, földszintes házak többségét lebontották, ezzel he­lyet biztosítva az új, többszintes és modern épületeknek. Emlékezetemben gyakran visszaidé­zem Ho Si Minh-város utcáit, ahol a mosolygó arcú emberek becsületes munkájukkal alakítják Bratislava legtá­volabbi testvérvárosának arculatát. Mostanában is barátainkra gondolunk, akik a napokban ünnepük a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulá­sának 40. évfordulóját. PAVOL ZACHARA A szerző felvételei A HÉVÍZI TÓ TITKA Magyarország területre kicsiny ország Euró­pában, a gyógyvizeket tekintve azonban nagyhatalom. Azért lehet nagyhatalom a viz­­gyógyászatban, mert a föld mélye itt valósá­gos gyógyvíztengert rejt. s ez egyre több helyen felszínre kerül. Ezek — Harkány, Zala­­karos. Hévíz, Bük, Balf, Hajdúszoboszló, Me­zőkövesd, Tapolca, Bükkszék, Gyula, Igái, Cserkeszőlő — az üdülés, pihenés, gyógyu­lás szigetei. Van, ahol a gyógyvíz magától tört elő, mint a Balatontól és Keszthelytől karnyújtásnyi távolra fekvő Hévízen. A község állandó lakóinak számát ötezerben maximálták, en­nél nagyobbra nem engedik terjeszkedni az Európa-szerte híres és keresett gyógyhelyet. Hévízen az év minden napján a szakszer­vezeti és a vállalati üdülőkben, az idegenfor­galmi irodák bérelt szobáiban, a szanatóri­umokban és gyógyházakban. a Thermál és az Aqua Szállóban, a magánúton kiadott lakószobákban, a magánüdülőben 8 000 vendég pihen, gyógyul. Vagyis a nagyközség „őslakosságának" csaknem kétszerese. Ezért városi méretű a forgalom az utcákon, az üzletekben. Rend, tisztaság, ápoltság jellemzi az utcá­kat, a házakat, udvarokat és kerteket. Héví­zen is az idegenforgalom fontos bevételi forrás. Aki néhány esztendővel ezelőtt járt utoljá­ra itt, kellemesen meglepődik a változáso­kon. Különösen a gyógyfürdő és környéke szépült sokat az 1975 óta tartó felújítás nyomán. A fürdőházak ma szebbek, mint új koruk­ban lehettek. A tavi építményeket hordó a század elején levert facölöpök változatlanul megvannak, de a vízből kiemelkedő részeket vasbetonnal „megfejelték", így óvják az idő rontó hatásától. Az egykori nyitott folyosókat füstszínü üvegajtók takarják. Kicserélték a csatornák vezetékeit, műszert helyeztek el a hőforrá­soknál, így a látogatók is meggyőződhetnek: 38 fok körüli gyógyvíz táplálja a tavat. A fő hőforrás előtt álló téli fürdőépületben melegbefúvásos fűtést szereltek; ez a rend­szer nyáron hűtött levegőt juttat az öltözőka­binokba, közösségi helyiségekbe. A téli fürdő főbejáratával szemközt szökő­kút épült, közepén bájos leányszoborral. A gyógytó itteni oldalát betonalapzatú új kerí­tés védi. Mögötte sárga, piros, kék, almazöld műanyag székek, fekvőágyak. (Ezek is a re­konstrukció részeként kerültek ide: egy szék 1 500, egy ágy 4 000 forintba került!) — Az emberek már akkor gyógyulni jártak Hévízre, amikor szó sem volt orvosi segítség­ről — mondja Gaál Imre, a hévízi gyógysza­­natórium főigazgató helyettese. — Az igaz­ság persze az, hogy a reumát nem űzi ki a testből ez a viz sem, de már az is gyógyulás­sal felérő állapotváltozás, ha enyhülnek a fájdalmak, ha nem romlik tovább a beteg állapota. Természetesen csak azok tapasz­talják ezt a változást, csak azok számíthat­nak fájdalmaik enyhülésére, akik megtartják az orvos utasításait. Mert nincsenek kevesen azok, akik azt gondolják, az orvosok sajnálják tőlük a fürdési időt, ezért önkényesen meg­hosszabbítják a kúra tartalmát. A gyógyvíz nem romlik, nem merül ki ettől, betegségük viszont romlani fog. Arról nem is szólva, hogy a kigőzölgés megüli a vízfelszínt, az oxigén­hiányos levegő — sokáig belélegezve — káros lehet. Eddig csak kerülgettük a Hévíz nevezetes­ségét megteremtő, jelenét és jövőjét megha­tározó gyógyvizet, amely valahol a téli fürdő előtt buzog elő. Hogy pontosan hol és ho­gyan, azt laikus módon, a víz felszínét vizs­gálva, nem lehet megállapítani. Búvárruhát szükséges ölteni és alámerülni. Miként azt a könnyűbúvárok tették. A hévízi tóban az első szervezett, és a tó különleges körülményeinek megfelelő technikai felké­szültséggel indított kutatási programot 1972. február 28 — március 31. között végezték. Ekkor víz alatti felvételeket, rögzí­tett televíziós kamerával képmagnós felvéte­leket is készítettek. A könnyűbúvároknak 1975. február 10-én sikerült először két méternyire behatolniok a forrásnyilásba. Megállapították: búvárok ál­tal „járható" méretű barlangrendszer kezdő­dik! 1970—80 között 58 napon 330 órát töltöt­tek a forráskráter vizsgálatával. Először a 17,2 °C-os hidegvíz forrást találták meg 1975. szeptember 24-én, 1976. január 3—4-én pedig a melegvizforrásokat, s elő­ször ússzák körbe a forrástermet. Két héttel később feljegyzik: ahol a meleg víz feltör élölénytelepek vannak! A hévízi tó közepén — a nyári fürdő és a cölöpökre épített tófürdö épülete között — karélyszerűen húzódó homokköfal határolja a forráskrátert. A félkörívben nyitott kb. 70 méteres kráterfallal szemben, a tőzegiszap­pal fedett tófenék meredeken mélyül a krá­terfal, illetve a forrásnyílás felé. 43 méter mélységben tör fel a 17,2 C fok hidegforrás, 46 méter mélyen pedig a 41 C fokos meleg­­vizforrások. A két forrás vizének keveredésé­ből adódik a 38,8 C°-os forráshömérséklet. A tó környékének tőzeges lápját a víz folyamatosan pusztítja és átmossa. A tóban maradó korpaszerü tőzegből képződik a gyógyiszap. A fenekét több méter vastag tözegiszap fedi, amely a forráskráter lejtőjén folyamatosan csúszik a kráter felé. A forrás­ból erősen áramló víz ezt a lefelé csúszó tőzegiszapot ragadja magával és a tó seké­lyebb részeibe teríti, állandó körforgásban van. Ez az egyik „titka" a hévízi tó gyógyha­­tásának. A tó mélységének állandóságához a fürdő­­zök jelenléte is szükséges, akik a tőzegiszap „felrúgásával" állandóan mélyítik a tavat. A forrásbarlangban a melegvizforrások szűk kürtőinek falát tengeri szivacstelepek­hez hasonló élőlények fedik. Alakjuk na­gyobb méretű borsóköre emlékeztet. Az élő­lény felülete pórusos, barnás rozsdaszínű, törete enyhén pirosas. Ebből a víz alatti csodavilágból a fürdőzö, üdülő tízezrek semmit sem látnak. Szépség­nek, emléknek a tavirózsák pompás mezejét viszik magukkal Hévízről, és azt az erős elhatározást, hogy előbb vagy utóbb, vissza kell térni ide, Európa gyógytavi csodájához. SZABÓ ZSIGMOND A szerző felvételei 9

Next

/
Thumbnails
Contents