A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-05 / 27. szám
A tehetség és a kitűnő kamerák mellett a fotoriportemek néha bizony bátorságra is szüksége van, hogy igazi „slágerfotót-' készítsen. Alistair MacDonald, a londoni Daily Mirror fényképésze például Salisbury székesegyházának tornyán készítette ezt a remek felvételt a szédítő magasban dolgozó Roy Springsről, aki még mosolygott is közben. Hatalmas fagylalttölcsér (méghozzá nem olvadó) és ceruza a fűtőtesten — miért? Rögtön mondjuk meg, hogy csak utánzatokról van szó: mindkettő vízpárologtató edény, rendeltetésük a központi fűtésű helyiségek túl száraz levegőjének nedvesítése. Az Angliában készülő ötletes edények különösen gyermekszobákban festenek jól. Az elmúlt évben Rostockban 18,9 millió tonna árut raktak át. Ez a szám a kikötő 25 éves történelmében eddig a legmagasabb. Az NDK legnagyobb tengeri kikötőjében tavaly ötven országból való 3 000 hajó fordult meg. Tóth László/ AZ UTAZÁS — feljegyzések útközben — AZ UTAZÁS HA VOLNA A VERSNEK ... Utazom. Harmóniából Diszharmóniába, Diszharmóniából Harmóniába. Bennem a rész, részben — az egész. Arcomon fény gyűl, elenyész. UTAZOM, A VONAT EGYRE... Utazom, a vonat egyre közeledik a város felé, ahol élsz, s én egyre távolabb kerülök tőled. Mire odaérek hozzád, mintha a földgolyó túlsó oldalán lennék. Azután megcsókollak, s azt fogom hinni: álmodom. És azt is: az álmodást is álmodom. MÁRCIUS, EZ MÁR NEM .. Március, ez már nem tél, de még nem tavasz. Vastag ingem alatt halkan dudorászik a bőröm, bőröm alatt halkan csacsog a vérem, füttyög a husom. Minél erősebben fog sütni a nap, annál hangosabb leszek: mire megjön a nyár, éktelen hangzavar. KOŠÚTHOVÁ ELENA felvétele Ha volna a versnek illata, vajon milyen lenne ezé, mely se nem rózsa, se nem ökörfarkkóró, s mégcsak szeretkező testekhez, vagy robogó, olajos masinákhoz sem hasonlít inkább csak egy tovaröppenéshez, elsuhanáshoz. Vagy talán a holdfényhez. De milyen illata van, milyen illata lehet a holdfénynek ? A HÓ ELOLVADT, MINDENÜTT .. . A hó elolvadt mindenütt, most már csak bennem havazik. Nemsokára, meglásd, nyáriasan öltözködöm én is, vagy tán egészen is levetkőztet bőröd izzása. Tenyereddel időnként letörlőd rólam a verejtéket, miközben észre sem veszed, hogy szívemet már egészen elborítja, elborítja a hó. A KÖNYV, A KEREKEK MONOTON . .. A könyv, a kerekek monoton kattogása, az időnként a fülkébe betekintő kalauz most épp úgy hozzátartozik az életemhez, mint bármi, amihez semmi közöm. Mint bármi, amiről azt sem tudom, létezett-e valaha is, vagy létezik-e valahol. Tudom, hová utazom, de nem tudom, hová érkezem. (VERSEK EGY CIKLUSBÓL) 21
