A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-23 / 34. szám
mikor legutoljára itt jártam, hideg őszi szél tépázta a Holt-Vág menti fák sárguló leveleit. Akkor az w V aggasztott, hogy a búvárok netán meggondolják magukat és semmi sem lesz a bemutatóból. De feleslegesek voltak az aggályaim, mert a komáromi (Komárno) könnyűbúvárok nem azok közül valók, akik megijednek egy kis friss víztől. Most attól végképp nem kellett tartanom, hogy a víz hőfoka miatt lemaradok valamiről, hiszen már benne voltunk a naptári nyárban. Teljesen más dolgok okozták — persze ezúttal is feleslegesen — a gondjaimat. Járási versenyre készültek a komáromi könnyűbúvárok. Nem azért jönnek ki a vízhez, hogy felszereléseiket mutogassák, hogy a laikusoknak meséljenek a mélység birodalmának rejtelmeiről és szépségeiről. Itt pontokért folyik majd a küzdelem. A győzelemért, amely feljogosítja kivívóját a továbbjutásra, a kerületi versenyen való részvételre. „Beöltöznek" és zsupsz a víz alá! Mit látok az egészből? Még szerencse, hogy útközben összefutok Egyed Gyulával, a járás egyik legsikeresebb versenyzőjével, mert biztosan teljesen elkedvetlenedve érkeznék a verseny színhelyére. Gyula mindent meg tud magyarázni. — Az igaz, hogy a pontokért vívott küzdelemből nem sókat fogsz látni, mert az valóban a víz alatt történik — mondja. Bár még ez esetben sem olyan kilátástalan a helyzet, hiszen a versenyző, azaz a búvár útját a víz felszínén egy bolya jelzi. Persze, ez elég unalmas látvány, főleg a pártatlan nézőnek. Mi, akik versenytársunkért izgulunk, a bólyák útjából majdcsaknem pontosan tudjuk, mi rejlik a víz alatt. De tudod — mondja — bármennyire furcsán hangzik is, a búvárok tájékozódási versenye már a parton eldől. Gyanakodva nézek Gyulára. Mindig tudtam róla, hogy szókimondó, de hogy ilyen nyíltan elárulja, hogy nemcsak a fociban van „bunda", azt nem gondoltam volna. Persze nem erről volt szó. — Ebben a sportágban valóban nem ismerik a „bundát". A Honvédelmi Szövetség sportolóinak teljesítményét nem a különböző érdekszférák határozzák meg, hanem a sportág szeretete. Ezt úgy kell értened — mondja — hogy minden attól függ, milyen pontosan mérik be a partról a versenyzők a víz alatti pályát jelölő bólyákat. Ez a művelet nagyon pontos műszereket és számítást igényel. Elég egy foknyi tévedés, s a búvár sohasem találja meg a jelzőbólyát. A viz alatt az emberi tájékozódási képesség teljesen csődöt mond. Egyedül a műszer segíthet ezen a tökéletlenségünkön, de a műszert előre A magyarországi vendégcsapat Ott a bolya partoti ALLVA pontosan be Rfell állítani. Persze a víz alatt is el lehet még rontani a versenyt, mert ha nagyon sötét a víz és túl buja benne a növényzet, a legpontosabban beállított műszerekkel sem gyerekjáték a bólyák felkutatása. Gyula elmondaná műszereik működésének alapelvét is, de én inkább másra terelem a szót. Eszembe jut, hogy velem együtt a negyedik „X” felé ballag. — Te még mindig versenyzel? — Ahogy vesszük — mondja. Úgy néz ki, hogy ezen a versenyen én is indulok, de egyébként már inkább a fiatalokkal foglalkozom. Elvégeztem az oktatói edzői tanfolyamot, mert tudtam, hogy a versenyzést kondícióval már nem sokáig bírhatom. Szerencsére ebben a tevékenységben is örömemet lelem. — Vannak tehetséges utódok? — Vannak, de sajnos a körülményeink nem a legmegfelelőbbek. Ennek ellenére elég jó eredményeket érünk el. Eddig, a múlt év volt a legsikeresebb számunkra, mert az ifjúsági kategóriában a járási, a kerületi és a szlovákiai versenyeken szinte valamennyi érmet mi vittük el. Sőt, Szórád Donald a csehszlovákiai bajnokságról is el tudott hozni egy aranyat és egy bronzot. A sportág nagy ígérete ez a fiú. Teljesítményét az sem kisebbíti, hogy hazai vizekből „hozta felszínre" a két szép érmet. Egyed Gyula, még mielőtt a verseny szinhelyreértünk volna, elmondja, hogyan készültek, miben bízik és mitől tart. De a parton magamra hagy. Kedves ismerősöket üdvözöl. A járási versenyre meghívták a baráti Magyar Honvédelmi Szövetség komáromi Dobó István Búvárklubjának tagjait is. Ezután már csak a klubtársakkal és a „védenceivel" törődik. Egyébként minden úgy történt, ahogy előre elmondta. A víz alatti pálya kijelölése és a verseny megnyitása után a versenyzők nem búvárfelszerelés feltöltéséhez kezdtek, hanem fogták a műszereiket, s mintha csak egy folyószabályozási terv elkészítése lenne a feladatuk, a part különböző pontjairól egyenként lemérték a pályát. A mérési adatok „hadititoknak" számítottak. Talán még a klubtársak között is. Aztán a mólón elhelyezett versenybírák jeladására valamennyien a rajtnál gyülekeztek. Pontos időközönként a víz alá merültek, s bolyától bolyáig úszva, műszereikre és tapasztalataikra hallgatva, gyűjtötték a helyezésekhez, illetve a győzelemhez szükséges pontokat. De én ebből már valóban csak a víz felszínén ide-oda úszó, a versenyzők övéhez csatolt fehér jelzőket láttam. KAMOCSAI IMRE A szerző felvételei wm—mmmmmmm
