A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-16 / 33. szám

Csak egy percre...

Á képről ránk tekintő Galina Turcsin Mihajlovna a kijevi Újságíró Főiskola negyedéves hallgatója. Itt ül mellettem a szerkesztőségben. Barna haján megcsillan a napfény, mandulaszeme barátságosan mosolyog. A Hétét lapozgatva ismerkedünk:

— Hol fogsz dolgozni?

— Az csak a diplomamunka elfogadása és megvédése után. egy év múlva dől el, ki hol fog dolgozni. Szeretnék az otthonomhoz közel, Tyemopolban valamilyen ifjúsági lapnál elhelyezkedni, de lehet, hogy éppen nem lesz üres hely. Van pártlap, járási lap és több üzemi újság szerkesztősége a körzeti közfrontban. Mindenképpen otthon akarok maradni.

— Mesélj a faludról, honnan származol?

— Az én falum olyan, mint a többi ukrán falu. Szép és kedves. Nálunk is majdnem ilyen az éghajlat, mint errefelé. Figyelem az itteni kerteket, szinte ugyanezt termesztjük mi is. Most érik az egres és a ribizli, a cseresznye már beérett, a paradicsom nem minden évben pirosodik be. A talaj hűvösebb. Búzát, árpát, rozsot, cukorrépát szintén termesztünk. Szóval sok a hasonlatosság. A háziállatokban is. A szüleim tehenet is tartanak, a nővérem kislánya, a kicsi Irinka, minden nap a nagymama által frissen fejt és leszűrt tejet issza. Sertés és házinyúl, tyúk, liba, kacsa, de még pulyka is szaladgál az udvarunkban. így aztán alaposan felpakolva járok vissza a diákszállásra, ahol gyakran

RIVIÉRA

Életem vágya, ideáljaim netovábbja az, hogy a szabadságomat egyszer a Riviérán tölthessem. De ha már nem is azon a valódin, francián, hát akkor legalább is valami hozzá hasonló helyen, kényelmesen, luxuskivitelben, azon kívül — köztünk maradjon —, nem túl drágán. De tulajdonképpen mit is értek a „Riviérán töltött ideális szabadság" homályos fogalma alatt?

Hát elsősorban azt. hogy a magam ura lehessek. Azt, hogy a rendelkezésemre álljon legalább egy apró partvidék, vagy hozzá hasonló hely, de olyan, hogy az csupán csak az én számomra létezzen. Egy zárt, privát terület, ahol nyugodtan leteríthetem a napozópokrócot, nem kell veszekednem a helyért a nyaralótársaimmal, nem szaladgálnak rajtam keresztül-kasul, nem pottyan labda az orromra, nem csenik el a friss képújságomat, nem rúgnak homokot a burgonyasalátás rántott húsomra.

Persze, feltétel a nap és a víz. De a víz hőmérséklete pontosan olyan legyen, amely megfelelő — nem túl hűvös, de nem is túlzottan meleg. Olyan legyen tehát, ahogy azt én a legjobban szeretem. Nem is kell túl sok belőle — úgy értem, a vízből —. hiszen ki is fárasztaná magát úszással a saját szabadságán, de az a víz csak az én számomra legyen fenntartva. Nem szívlelem ugyanis, amikor az uszoda hideg, klóros vizét minduntalan a szemembe fröcskölik az úszók, miután a víz alatt jól térdberúgtak.

Ám a kényelem is fontos. Az, hogy a közelben legyen a zuhany, ha éppen kedvem szottyan rá; hogy a büfé, vagy más olyan

magunk főzünk. Nem kellene, hiszen a diákétkezdébe is mehetnénk, de a hazai finomabb. Nálunk sokkal több az olcsó, jó vendéglő, mint itt. Itt sok a kocsma és sort, bort, pálinkát isznak az emberek. Nálunk alkoholmentes üdítőitalt, édes és sós ételeket árulnak szinte minden utcasarkon, a diák számára is hozzáférhető áron.

— Mikor voltál utoljára otthon ?

— Május kilencedikén, az ünnepekre mentem haza. Utána beszámítóvizsgánk volt és szemesztervizsga közgazdaságtanból és pszichológiából. Azután már utaztunk is ide. Tíz napot töltünk Csehszlovákiában a Komenský Egyetem Újságíró Karának meghívására, csere-tanulmányúton. Július közepén az itteni diákok jönnek hozzánk.

— Hogyan tetszett nálunk ?

— Szép itt szinte minden. Szépek a városok. Szép az óváros és sok az új lakótelep. Bratislavát nagyon megszerettem. Már szinte otthon érzem magam ebben a városban. Az első naptól vezető nélkül közlekedünk, diákszálláson lakunk. Otthon a 38-as autóbusszal járunk, itt a 39-essel. Csak ennyi a különbség. Az, hogy más nyelven beszélünk, nem akadály. Az ukrán nagyon hasonlít a szlovákhoz, megértjük egymást és sokan tudnak oroszul, amely nyelvet én is bírom. Sok új barátom van. fájó lesz a búcsúzás.

Két nap múlva elutazott, rokonként váltunk el. Jó tudni, hogy közel és távol élnek emberek, akik hasonlóan gondolkodnak mint én, akikkel egyetértünk abban, hogy előttünk, újságírók előtt még nagyon sok munka áll, hogy segítsük megőrizni a békét.

alkalmatosság, ahol könnyűszerrel beszerezhetek jól hűtött italokat, válogatott ínyencfalatokat, ne legyen túlságosan messze; hogy olyan lágy zenét hallgathassak, amely nekem tetszik, mert nem élvezem a strandok gépi zenéjének rekedt bömbölését. Azonfelül, ne legyen az én megálmodott Riviérám túlságosan távol — utálom ugyanis a hosszú utazást a nyári vasúti kocsik kemencéjében. A hoszszú utazás méghozzá drága is.

Végül is — de nem utolsósorban — nem bánnám, ha az én apró magánriviérámról itt-ott vethetnék egy-egy óvatlan pillantást valamelyik nudista strandra, vagy női napozóra, vagy valami ilyesmire. Hiszen értik, ugye, hogy mire gondolok.

Csodálkoznak majd, ha elárulom, hogy felfedeztem egy éppen ilyen, megálmodott, ideális Riviérát? Pedig így igaz. És még ezidén az egész szabadságomat ott fogom tölteni. A nap szinte éget, fogom magamat, egyenesen odaindulok.

Kivittem tehát a nyugágyamat, eléje helyeztem egy langyos vízzel telt lavórt. Bekapcsoltam a tranzisztoros rádiómat, beállítottam rajta a kedvemre való, fülbemászó muzsikát és melléhelyeztem a hűtőszekrényből két üveg jégbehütött sört, nyitót és poharat. Kényelmesen elterebélyeskedtem a nyugágyon és a lábamat belemerítettem a kellemes vízbe. Azután oldalról egy hosszú pillantást vetettem az alattam levő szomszédos balkonra, amely minden oldalról gondosan el volt takarva, de azért felülről tárva-nyitva állt, ahol egy takarón Mája kisasszony napozott. Szép testén csillogtak az áldott napsugarak.

A saját, ideális magánriviérámon voltam — lakásom balkonján.

HOCMAN GÁBOR

Jogi tanácsok

Az öregségi nyugdíj feltételeiről érdeklődik M. J. fülekkovácsi (Fii. Kováče) olvasónk, aki „mellékfoglalkozásként" mint szervezett méhész tevékenykedik, és a méztermékeket az állami felvásárlónál értékesíti. Azt kérdezi, hogy az így kapott összeg beszámítható-e majd a nyugdíjalapba?

Az alkalmazottak nyugdíjbiztosításáról szóló előírások értelmében öregség és rokkantság esetére biztosítottak azok, akik tanulói vagy munkaviszonyban vannak iparivagy szakmunkástanulókként, továbbá a termelőszövetkezetek és az egységes földműves-szövetkezetek tagjai, a hivatásos katonák, a nemzetbiztonsági testület valamint a büntetésvégrehajtási testület tagjai (rendőrök, fegyörök), a tudományos dolgozók, írók, zeneszerzők, képzőművészek, műépítészek, újságírók és azok a művészek és artisták, akik tevékenységüket „szabadúszóként", nem munkaviszonyban folytatják, továbbá biztosítottak a nemzeti bizottságok képviselői, a népi ellenőrzés tagjai, a népbírák, az ügyvédek, a főiskolai hallgatók, a középiskolák és szaktanintézetek tanulói, a tudományos és művészeti aspiránsok, valamint mindezen személyek hátramaradottai (özvegyei, árvái).

Mindezeknek a személyeknek a törvényben részletesen meghatározott feltételek teljesítése esetén igényük van a következő szociális juttatásokra: öregségi, rokkantsági és részleges rokkantsági nyugdíjra, a ledolgozott évek utáni teljes vagy részleges nyugdíjra, özvegyi nyugdíjra, árvasági járadékra és személyes nyugdíjra.

Ezeken az igényelhető és perelhető nyugdíjakon kívül a törvény ismer még ún. önkéntes vagy fakultatív nyugdíjakat is, amelyekre nincs perelhető jogigény. Ilyenek a feleség nyugdíja (a férj nyugdíját törvényünk nem ismeri) és a szociális járadék. Ezeket az illetékes társadalombiztosítási szerv a saját belátása szerint, szabad mérlegelés alapján adhatja a kérvényezőnek.

Bármely nyugdíjigény megítélésekor és a nyugdíj összegének megállapításakor a következő tényezők jönnek tekintetbe:

a) az alkalmazás időtartama,

b) az a körülmény, hogy a dolgozó által végzett munka vagy foglalkozás — nehézségi foka szerint — az I.. II. vagy III. munkacsoportba tartozik-e,

c) a dolgozó által a döntő időszakban elért bruttó kereset.

Alkalmazási időnek tekintendő elsősorban a munkaviszony, amennyiben az betegbiztosítás alá esett. Mindig csak egy munkaviszonyt lehet beszámítani az alkalmazási időbe. Tehát az, aki egy időben két helyen volt alkalmazásban úgy, hogy a főállása mellett még egy más munkaadónál mellékállása is volt, ezt az egybeeső időt csak egyszer számíthatja be: Beszámítható a tanulmányok ideje is — nemcsak a főiskolai tanulmányoké. hanem a kötelező iskolalátogatás befejezése után a középiskolában folytatott tanulmány is —, ami a jövendő foglalkozásra való felkészüléshez volt szükséges. Az elégtelen iskolai eredmény miatt megismételt évfolyamok azonban nem számíthatók be.

Pótidőként be lehet számítani az alkalmazási időbe azt az időt, amely alatt az anya nem volt munkaviszonyban azért, mert gyermekéről hároméves koráig saját maga gondoskodott (tehát a gyermeke nem volt bölcsödében, vagy más intézetben).

A törvény szerint az alkalmazási időnek nem kell folyamatosnak, tehát megszakítás

Fister Magda

Prandl Sándor felvétele

nélkülinek lennie. Amennyiben a dolgozó munkamegszakitása nem haladta meg az öt évet, akkor az újabb alkalmazása esetén, az egész előző alkalmazási időt beszámítják. Ha azonban a munkamegszakítás öt évnél tovább tartott (pl. az anya a gyermeke hároméves kora után sem lépett újra munkaviszonyba), akkor a megelőző időt csak akkor számítják be, ha az újabb munkaviszony legalább három évig tartott.

Az egyes foglalkozásokat a törvény három munkacsoportba sorolja: az I. csoportba tartoznak a legnehezebb munkák (ilyen a bányákban végzett munka, a földalatti építkezések, a kohászatban, vegyiparban végzett munkák, a pilóták, a tengeri hajók személyzetének munkája, stb. A II. csoportba tartoznak az egészségre ártalmas munkák — sugárzásveszély, ólommal, higannyal, arzénnal végzett munkák —, a vasútnál végzett tolatói munka, az akrobaták, az állatkertben a vadállatokat gondozó személyzet, a hivatásos tűzoltók stb. munkája. A III. — tehát legalacsonyabb csoportba tartozik minden más, az előző csoportokba nem tartozó munka és foglalkozás. (A részletes felsorolást a törvény tartalmazza.)

A nyugdíj alapjául a dolgozó által a döntő időszakban elért bruttó kereset szolgál. Ennek a megállapításánál a nyugdíjigény keletkezése előtti öt vagy tíz év átlagkeresetét veszik alapul aszerint, hogy melyik kiszámítási alap kedvezőbb a dolgozó számára. Beszámítani azonban csak azt a tényleges keresetet lehet, amelyet a dolgozó betegbiztosítás alá eső foglalkozásban ért el. Tehát az olyan kereset, amit a dolgozó munkaviszonyon kívüli tevékenységével (pl. a Munka Törvénykönyve 232. paragrafusának 2. bekezdése szerinti munkatevékenységről szóló megegyezés alapján) ért el, nem számítható be a nyugdíjalapba. Ha azonban a dolgozó két munkaadónál van munkaviszonyban (ún. egyidejű párhuzamos munkaviszonyban), ahol az egyik mint főállás a másik mint mellékállás szerepel, s mind a kettőnél munkabéradót fizet a keresete utón. akkor a két kereset összege képezi a dolgozó tényleges keresetét, amit a nyugdija kiszámításánál alapul vesznek.

Az öregségi nyugdíjhoz megkövetelt életkor a férfiaknál általában 60 év, a nőknél 57 év, ha nem nevelt fel egy gyermeket sem. Az első és második munkacsoportba sorolt foglalkozásoknál a korhatár 55, illetve 58 év.

E korhatár elérésekor az öregségi nyugdíj akkor jár, ha a dolgozónak legalább 25 ledolgozott, illetve beszámítható éve van, s a munkaviszonya még fennáll, vagy annak megszűnésétől még nem telt el két évnél hosszabb idő.

A teljes öregségi nyugdíj a III. munkacsoportban a beszámítható havi átlagkereset 50 százaléka, amely 25 éven túl minden további beszámítható év után 1 százalékkal emelkedik. Beszámítást azonban csak a dolgozó 18-ik életéve utáni alkalmazási évek nyernek. így a legmagasabb nyugdíj 67 százalékot tehet ki!

Minthogy olvasónk nyilván eladja a méztermékeket és nem munkabért kap a felvásárlótól, ez az összeg nem számítható be a nyugdíjalapba.

Dr. B. G.

19