A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-16 / 33. szám
Következő számunk tartalmából: Kamocsai Imre: A PARTON ÁLLVA Kalita Gábor: TÁJ AZÚRKÉKBEN Dr. Blaskovics József: A TÖRÖK KOR VÉGNAPJAI II. Miklósi Péter: JÖN A VONAT, MEGY A VONAT... Németh Gyula: KÉPEK AZ ELMÚLÁSRÓL Dr. Gaál Lajos — B. Kovács István: BARANGOLÁSOK GÖMÖRBEN Címlapunkon Keszeli Ferenc felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon: 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon : 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Petemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. Hétvégi levél Az egész esztendő folyamán általában nem sok eredménnyel, de legalább konok következetességgel morgunk azért, mert ügyeink jó részét jobbára csak munkaidőben lehet elintézni. Az ügyfélfogadást lebonyolító hivatalok és szolgáltató üzemek zöme ugyanis nemigen veszi figyelembe, hogy az emberek többsége napközben dolgozik, avagy legalábbis a munkahelyen van... Ilyenkor, nyáridőben viszont mind gyakrabban tapasztalni, hogy még saját munkaidőnk rovására sem lehet elintézni egyet s mást, mert ügyeink telefonon vagy személyesen keresett intézője helyett csak annak kollégáját találjuk ott, aki viszont — mint mondja — nem illetékes. Aki illetékes, az szabadságon van. Hiába gondoljuk, netán bizonygatjuk, hogy nem személyhez kötött a dolog, egy-kettőre kiderül, hogy a szóban forgó kolléga hatásköre csupán a magyarázkodásra és mentegetödzésre terjed ki. Ügyünket ugyanis megfellebbezhetetlenül az a munkatárs kezeli, aki most éppen pihen valahol. Hadd fűzzem gyorsan hozzá: tegye az illető, elvégre jár neki a szabadság. De szabadjon egyúttal fölvetnem a kérdést: vajon nem lehetne-e kevésbé szabadosán úgy beosztani a pihenőidőt, hogy a legmelegebb nyári napokon is lehetőleg valóban életképes legyen a hivatal? Valahogy olyanformán, hogy a szabadságra készülő kolléga legalább a folyamatban levő fontosabb ügyeket átadja annak a munkatársának, aki hasonló dolgokkal foglalkozik és más időpontban veszi ki a szabadságát?! Persze. erre is van példa, de nem ez igazán a jellemző. Mazsolaként papírra vethetem, hogy a minap egy olyan hivatalba vezérelt a kötelesség, ahol egyszerűen megbénult aznap a félfogadás, mert valaki szabadságra menet a pecsétet felejtette kulcsra zárt fiókjában. Tény és való: a szabadságos hónapokban kétségtelenül több teher nyomja azok vállát akik éppen dolgoznak. De ahol jó! beosztják, hogy ki mikor megy pihenni, üdülni, ott ez kölcsönösségi alapon kiegyenlítődik, hiszen mindig másvalakire hárul valamelyes többletmunka. Tudomásom szerint a legtöbb munkahelyen meg is kívánják, hogy a munkatársak már jó előre közöljék, hogy milyen időpontban kívánnak szabadságra menni. Jobbára terv is készül, ám a tapasztalatok szerint ezt sok helyütt pusztán formális adminisztrációnak tartják, mert a végrehajtásra már nem nagyon figyelnek oda a munkahelyi vezetők. Igaz, a szabadságolások rendszertelenségében feltehetőleg szerepet játszik az is, hogy gyakran akkor kell elkészíteni a munkatársak szabadságolási tervét, amikor az emberek zöme még csupán terveket szövöget a nyárra vonatkozóan. Nem kell különösebben mélyreható hírlapírói oknyomozást folytatni ahhoz, hogy a közhivatalokon sűrűn megforduló újságíró észrevegye: a nyári szabadságokra való hivatkozás nemegyszer hanyagságra, lazaságra is okot ad. Előfordul ugyanis, hogy némelyekkel a kényelem mondatja: nem lehet semmit tenni az ügyben, mert az illetékes hivatalnok éppen nyaral. Az efféle nemtörődöm a/ibizmusra is érdemes lenne jobban odafigyelniük a munkahelyi vezetőknek. Balgaság lenne azt javasolni, hogy egynémely gyárhoz hasonlóan mindenki egy időben menjen szabadságra, és kéthárom hétre egyszerűen álljanak te a közintézmények. Azt ellenben joggal elvárjuk, hogy ne csupán látszólag tevékenykedjenek holmiféle ügyeleti szolgálatot tartva, hanem végezzenek érdemi munkát a nyaralási főszezonban is. A MINAP GÁLFFY BÉLA ELVTÁRSSAL, A RIMASZOMBATI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁRÁVAL BESZÉLGETTÜNK ARRÓL ÉRDEKLŐDTÜNK HOGY A JÁRÁS HOGYAN TELJESÍTI A CSKP XVI. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATAIT, HOGYAN KÉSZÜL A PÁRT XVII. KONGRESSZUSÁRA S HOGYAN DOLGOZNAK A JÁRÁSBAN A CSEMADOK HELYI SZERVEZETEI. • A CSKP XVI. kongresszusa óta négy év telt el és már készülünk a XVII. kongresszusra. Megérett az idő fejlődésünk egy további szakaszának mérlegelésére. Önök hogyan értékelik az elmúlt időszakot a Rimaszombati járásban? — A CSKP XVI. kongresszusa szociális-közgazdasági programját járásunkban a hetedik ötéves tervidőszak első négy éve során a népgazdaság valamennyi területén teljesítettük. Különö-Beszélgetés GÁLFFY BÉLÁVAL, az SZLKP Rimaszombati (Rím. Sobota) Járási Bizottságának titkárával sen a Lekéri (Hnúsfa) Vegyiművekben, a Tiszolci (Tisovec) Nehézgépipari Üzemben, a hačavai Szlovák Magnezitművekben, valamint az élelmiszeripari üzemekben, a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Tejfeldolgozó Üzemben és a Közép-szlovákiai Húsipari Vállalatban születtek szép eredmények. A termelés exportképessége fokozásának össztársadalmi követelményének is eleget tettünk. Teljesítettük a Szovjetunióba irányuló árukiviteli tervet, ami az összesített árukivitel lényeges hányadát alkotja. A járás mezőgazdaságában — amely a Közép-szlovákiai kerület mezőgazdasági össztermelésének 23 százalékát teszi ki — szintén fejlődést értünk el. Sikerrel valósulnak meg az önellátás biztosítására vonatkozó célkitűzések. Folytatása a 4. oldalon 2
