A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-25 / 4. szám
Szlovákiai magyar néptáncok táncában természetes. A táncok dallamvilága is hasonló. A verbunkosokat — uralkodó a vasvári, amelyet hangszeres verbunkoszenére járnak, szólóban, csoportosan és vegyespárosban egyaránt — az egész területen azonos dallamra táncolják. A keleti palócok népzenei hagyománya is gazdag. Ág Tibor népzenegyűjtő lapunk hasábjain „Zenei anyanyelvűnk — Gömör népzenéje" címmel 19 részes sorozatban méltatta a dalkincset, bevezető írásban kihangsúlyozva, hogy ... „Népzenei hagyományában, különösen a régi stílusú népdalok között, sok az olyan típus, amely az egész palóc vidékre jellemző. Nagyon sok archaikus elemet őrzött meg ez a vidék. Egyes etnikai csoportok, mint például a barkók, dallamvilágában a pentatónia (az ötfokúság) még ma is uralkodó. Ez a keleti örökség annyira mélyen él a népzenei hagyományban, hogy itt még az újstílusú népdalok között is található tiszta ötfokú, sőt sok esetben a városi eredetű műdalokat is pentatonizálják." E terület lényegében két járás — a rimaszombati és a rozsnyói járások — magyar és szlovák lakosságát foglalja magába. A szoros kapcsolat a két nemzetiség tánckultúrájában érezhető és kimutatható. Ez a tájegység egyébként is átmeneti kapocs a nyugati palócság és a kelet-szlovákiai tájegység, valamint Szatmár és Tiszahát között. Az előbbire a lent-, az utóbbira a fenthangsúlyos rugózás a jellemző. Gömörben (keleti palócság) mindkét típus megtalálható. Egyegy altáj. illetve falu táncain belül is. Martin György még további jellegzetességre is rámutat..." A keleti palóc táncdialektus fokozatosan olvad át a nyugati palóc területbe. Két karakterisztikus jegy alapján húzhatunk köztük hozzávetőleges választóvonalat: az egyik a friss csárdás fent- vagy lenthangsúlya, a másik pedig a lakodalmi gyertyástánc megléte, illetve hiánya. Ehhez kapcsolódik még a verbunk fokozatos elszegényedése, elszürkülése nyugati irányban, valamint az ugrós típus mars változatának (pajtástánc) megjelenése." (Magyar tánctípusok és táncdialektusok, 205. old.) E területnek nincs viseletőrző községe. Még a legeldugottabb helyen is csak a viselet egy-egy emlékével találkozhatunk, kivarrott blúzzal, köténnyel, surccal, stb. Általában a századfordulóra esik a kivetkőzés. Ennek ellenére a viseletek még mindenütt rekonstruálhatók. Hosszabb utánajárással több falu teljes viselete öszszeállítható. A szomszédos matyóhoz, a nógrádihoz vagy a hazai Ipoly menti busáihoz viszonyítva a viseletűk egyszerűbb volt, kevésbé díszített és jórészt háziszövésre alapozott. A tájegység táncainak tárgyalásakor, az egyes táncok bemutatásakor a már Mátyusföldnél is alkalmazott típusbeosztással élünk, a) női táncok, b) eszközös táncok, c) verbunkosok, d) csárdások, e) egyéb táncok. A tájegység 28 községében végeztünk néprajzi gyűjtést. így az anyagról viszonylag összefogó képet sikerült nyernünk. Tánctípusonként is gazdag anyaggal ismerkedtünk meg. Például a női tánctípus egyik legjellegzetesebbjével, a karéjjal (karéjos, karéjba, karikázó) és a vasvári csárdással mind a huszonnyolc községben találkoztunk, de a többi tárgyalt tánctipussal is legalább 5—10 községben.TAKÁCSANÓRÁS Futó: Prand! Sándcr Gömör népi tájegység délnyugati határa Fülek (Filakovo) alatt találkozik Nógráddal, délen határos a borsodi Putnokkal, keleten pedig a Rozsnyó (Roíftava) feletti Szoroskő választja el Abaújtomától. Északon Oobáina felé folytatódik és teljes szélességében érintkezik a szlovák etnikummal. A hegyes-völgyes vidéken szinte folyóvölgyenként, illetve fennsíkonként határozhatunk meg úgynevezett altájegységeket. Nyugatról kelet felé haladva ezek: a) Medvesalja, Barkó vidéke és Rima völgye, b) Balog, Vály és Murány völgye, c) Sajó völgye és a kísérő fennsíkok, d) a Rozsnyótól keletre eső terület. Barka völgye és Szoroskő környéke. Az altájegységek csak területi meghatározások, de nem jelentenek elhatárolást. Gömör néptánchagyománya egységes. Medvesalján, Péterfalán (Petrovce) élő Kati István és felesége vasvári verbunkja és párosa jellemvonásaiban, motívumkincsében, szerkezeti felépítésében hasonló a szilicei Mezei Sándor és neje vasvári verbunk és párosához. Pedig az egyik község a tájegység alsó, a másik a felső végén helyezkedik el. Táncukban csupán annyi az eltérés, amennyi két táncospár
