A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-25 / 4. szám
A rozsnyói járásban is kialakult az a gyakorlat, hogy a testület tagjává — elsősorban a kultúra, a népművelés, az iskolaügy, az egészségügy szakaszáról, azaz azokról a munkahelyekről, amelyek valamilyen formában kapcsolatban állnak az új családi és társadalmi ünnepekkel — a politikailag fejlett állampolgárokat, a társadalmi szervezetek képviselőit és a nemzeti bizottságok dolgozóit választják. Fontos követelménynek tekintik, hogy a testület tagjai a tudományos világnézet hívei legyenek. A testület — feladata teljesítéséhez — mindenütt igénybe veszi az önkéntes munkatársak, a társadalmi és tömegszervezetek, valamint az üzemek és intézmények segítségét. A rendezvényeken gyakran fellépnek a CSEMADOK helyi szervezeteinek kulturális együttesei is. A polgári ügyek testületéi segítik a nemzeti bizottságokat, hogy az új családi és társadalmi ünnepek szocialista szelleműek legyenek, méltó társadalmi keretet kapjanak, eszmei és kulturális színvonal tekintetében is egyre igényesebbé váljanak, és mind a magán- mind a társadalmi életben hatékonyan hozzájáruljanak az előítéletek leküzdéséhez. A testületek arra törekszenek, hogy rendezvényeiken egyre többen vegyenek részt. Annál is inkább, mert a itestületeknek az is hivatásuk, hogy tevékenységükkel hozzájáruljanak a szocialista emberi kapcsolatok kialakításához, a szocialista társadalomhoz fűződő állampolgári viszony pozitív vonásainak megszilárdításához, valamint, hogy egyre szélesebb körben terjesszék az új eszmét, a szocialista-kommunista meggyőződést. A járási nemzeti bizottság mellett működő polgári ügyek testületé figyelemmel kíséri és értékeli az alacsonyabb fokú nemzeti bizottság mellett létesített testületek tevékenységét, segítséget nyújt a polgári szertartások színvonalának emeléséhez, a testületek számára tanfolyamokat és a tapasztalatcserét szolgáló értekezleteket rendez, szervezi a helyi testületek versenyét, tagjai révén biztosítja a nemzeti bizottság illetékes ügyosztályainak és intézményeinek, valamint a társadalmi szervezeteknek a testületeket segítő koordinált tevékenységét, és az illetékes nemzeti bizottság tanácsának olyan intézkedéseket javasol, amelyek a testületek tevékenységéhez kedvező feltételeket teremtenek. A testületek szorosan együttműködnek elsősorban a népművelési és kulturális intézményekkel, az iskolákkal, a szociális és egészségügyi létesítményekkel. A népművelési és kulturális intézmények, az iskolák, a szociális és egészségügyi intézmények saját feladataik keretében és tevékenységük területén járulnak hozzá a testület feladatainak teljesítéséhez. Többek között támogatják a polgári szertartások és a polgári ünnepélyek szervezését, e rendezvényekre megfelelő kulturális műsort biztosítanak és helyiségeiket szükség szerint bocsátják a testületek rendelkezésére. A járási népművelési központ tanácsokat nyújt, módszertani segédanyagot jelentet meg, egyben tanfolyamokat, tapasztalatcserét és tanulmányi kirándulást szervez. A nemzeti bizottságok anyakönyvvezetői főleg azzal támogatják a testületeket, hogy közük a családi és társadalmi ünnepekhez szükséges adatokat, és maguk is részt vesznek a rendezvények előkészítésében. Az esküvő, az újszülött bejegyzése, az ezüst- vagy aranylakodalom, de- még egyegy névnapi vagy születésnapi évforduló is olyan állomás az ember életében, amelyekre — ha azok sikeresek voltak — mindenki, mindenkor szívesen gondol. S ha a régi rend urai az ilyen jellegű eseményeket emlékezetessé tudták tenni, miért ne tudná ezeket az eseményeket új jelleggel és tartalommal emlékezetessé tenni a szocialista társadalom!? Rozsnyón és a járásban szinte mindenütt megtalálták az új szokásokhoz méltó kifejezési formát. A polgári ügyek testületéinek a rendezvényei szépek, emlékezetesek. A város lakóinak a felszabadulás évfordulója alkalmából készített mérlegen e rendezvények joggal szerepelnek sikerként. BALÁZS BÉLA PrandI Sándor felvételei AKI A TÁNCOSOK RUHÁIT VARRJA Örvendetes, hogy egyre több helyen akadnak lelkes gyűjtök, akik nem hagyják elveszni a múlt még megmaradt tárgyi emlékeit: egykori szerszámokat, használati tárgyakat, ruhadarabokat. Nemrég a népi hagyományait különös gonddal őrző és ápoló Ipolyszalka (Salka) községben jártunk, ahol az értékes gyűjtemény egy része az iskolában található. Például egy kislány- és fiúviseletet csodálhattunk meg, melyet kedvünkért a negyedik osztályos Pásztor Gyuszi és első évfolyamos húga. Évike öltöttek magukra. Botlik Antalné tanítónőtől, a CSEMADOK kultúrfelelősétöl és rendezőjétől megtudtuk, hogy a ritka szép ruhadarabokat Izrael Terézia varrta, aki már elmúlt 70 éves, de még ma is ö készíti a táncosok, illetve a hagyományápoló, népi szokásokat bemutató csoport tagjainak ruháit. — Legutóbb 1984 nyarán az Ipoly menti Randevú elnevezésű rendezvényen mutattuk be a kenderfeldolgozás egykori módját. Azelőtt a fosztót, a fonót, a lakodalmast és a menyasszonykérést is bemutattuk már — mondja a csoport rendezője. — A szálkái lakodalmi szokásokkal már szlovákiai rendezvényen is fölléptünk. A föllépésekre jár velünk Terka néni is, aki nemcsak a ruhákat varrja, hanem ő öltözteti a csoport tagjait. Természetesen fölkerestük az idős aszszonyt, akinek már két dédunokája is van. — Tizenöt éves korom óta nemcsak a saját ruháimat varrtam, hanem a nővéreméit is, akivel ikrek voltunk — mondta. — Pedig senki sem tanított a varrásra. De nem ezzel — mutat varrógépére —-, hanem egy régebbivel, ami már tönkrement. Mindig otthon dolgoztam. Munka bőven akadt a háznál, a szőlőben is. Leginkább parasztruhákat szerettem varrni, a lányoknak és a menyecskéknek. Ilyen cifrákat ma már csak én varrók a faluban. Egyszerű fekete ruhákat, a saját részükre, még más idős asszonyok is készítenek. Közben előkerült egy ünneplő ruha, amely természetesen szintén Terka néni munkája. — Ez a nagy ünneplő — magyarázza a készítője. — A kis ünneplőn kevesebb a fodor. Megjelenik Terka néni unokája, a még iskolás Blanka, aki óvodás korától jár a helyi folklórcsoporttal, a föllépésekre. Legutóbb ő játszotta a menyasszony szerepét. Most a nagy ünneplőbe öltözteti nagy gonddal Terka néni. — Ilyen egészcipönk volt — veszi elő a ruhához illő lábbelit is egykori viselője. — Félcipőnk is volt. Elmondja, hogy fontos a ruhák színeinek helyes megválasztása is. Az égszínűhöz például a rózsaszín illik. — Tetszik nekem a mostani viselet is, ha jól áll valakin. Ha nem, szívesen javítok, igazítok rajta, ha megkérnek. Én persze már nem tudnám fölvenni. Soha nem is jártam másban, csak parasztviseletben. De azt is csak akkor veszem föl, ha jól van megvarrva. Máskülönben inkább szétfejtem és újból megcsinálom. Nemcsak ruhát, ágyneműt is varr Izrael Teréz. A keresztanyák még manapság is visznek fehér párnát ajándékba a menyaszszonynak. — Most ilyet varrtam éppen, s már van megrendelésem egy újabbra — szól ismét Teri néni. — De a menyasszony már nem népviseletben megy a lagziba, hanem „úri" ruhában. Általában nagy lakodalmakat rendeznek a faluban. A régi hagyományok közül elevenen él például a hajnal tüze, azaz a menyaszszonymájsütés. Ilyenkor az utcán raknak tüzet. s azt a vendégek körültáncolják. Ezzel ér véget a dáridó. így szállnak nemzedékről nemzedékre Szálkán a hagyományok, melyeknek a Teri néni varrta népviseleti ruhák, ágyneműk is szerves részét képezik. FÜLÖP IMRE (Hajdú András felvételei) 5
