A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-25 / 4. szám

Következő számunk tartalmából: Mécs József: GYÓGYULÁST KERESŐK A MAGAS TÁTRÁBAN Miklósi Péter: MUNKÁSSZÁLLÓ Hajdú András: AZ EGYKORI RAGUZÁBAN Lacza Tihamér: BOLYAI JÁNOS Lovicsek Béla: EGY BANKJEGY MESÉJE SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPTÁNCOK — GÖMÖR Címlapunkon Gyökeres György felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­­zor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon : 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedicia tlaöe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo nám. ő. 6. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciame n. p.. Ko- Sice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kős. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesí­tő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavaterstvo Obzor, inzertné oddelenie. Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. In­dex. 492 11. Hétvégi levél Nehéz tenne felsorolni, hány távolsági autó­buszt indítanak a fővárosból, a kerületi és járási székhelyekről. Napjában többet egészen biztosan. Megnőtt az utazási kedv, az intézni­való sem kevés, s az időnkénti hazautazás is jelentősen növeli az utasforgalmat hiszen me­lyik diák illetve főiskolai hallgató bír ki egy hónapot kollégiumban, mégha teljes kényel­met is biztosítanak számára, s melyik kiskato­­na nem iparkodik szeretteihez eltávozási en­gedéllyel a zsebében? Az emberek ma már gyakran utaznak, egyre többen veszik igénybe a távolsági buszt amelynek a menetiránya úgy hálózza be az országot mint érrendszer a testet. Magam is szinte havonta utazom távolsági busszal, amely, ha úgy akarom, a távoli Bártfára (Bar­­dejovj vagy Tőketerebesre (Trebiicrvj visz, de hosszú útján leszállhatok jónéhány dél-szlová­kiai kisvárosban is. Szeretem a gyorsaságát olykor a kényelmét de irtózom a zsúfoltságá­tól, amikor még a szűk utastérben is egymás hegyen-hátán tolonganak. Olyankor mintha mindenki felkerekedne s menne valahová; a bratislavai autóbuszpálya­udvaron tömegek várakoznak egy-egy megál­lónál, különösen csütörtökön és pénteken dé­lután. s ha beáll az autóbusz, az emberek tökdösik, taszigálják egymást, mindenki ülő­helyet akar magának, és ezt csak úgy képesek biztosítani, hogyha a könyökükkel törnek a céljuk felé. Mindez persze nem történik izga­lom nélkül, mert hiszen itt is érvényesül az aki bírja marja igazsága. A buszmegállóban az a jelentése, hogy aki az erejére támaszkodik, az akkor is ülőhelyhez jut, ha csupán szeredre (Seredj vagy Nyitrára utazik. Sokszor voltam már szemtanúja a kassai (Koéice) autóbusz megállójában a csöppet sem szívderítő erőfitogtatásnak, amelynek az lett a szomorúságos következménye, hogy a Szered­nél, Ny 'rtráná/ jóval messzebb utazó emberek (nők és férfiak) végigál/ták a fele utat, a közeliek helyezték kényelembe magukat. S valahányszor ilyesmi történik, a feszültség olyan az autóbuszban, hogy szinte szikrázik. A becsapott illetve hátrább taszított utasok ko­mor arccal, villámokat lövellő tekintettel néz­nek maguk elé. s én, aki mindezt élem, látom, már várom, mikor szabadul el a pokol, mikor kezdenek el felüvöltve törni-zúzni azok, akik­nek mondjuk Rozsnyóig (Roiöava) sem jut hely. A feszültség minden utasra átragad, csupán egy ember nyugodt; az egy személyben kalauz és vezető, aki rendszerint jó! öltözött elegáns és udvarias férfi, csak éppen nem figyelmes. Úgy tesz, mintha semmit nem látna, hallana abból, ami esetenként az orra előtt lejátszódik. És nem leleményes, nem pattan ki az agyából a szikra, nem áll a lépcsőre, s nem jelenti ki fennhangon: — Kérem először azokat akik Kassára utaznak! Kérem másodszor azokat, akik Rozs­nyóra utaznak... Nem jut eszébe ez a pofon egyszerű dolog. Miért is jutna eszébe? Nem az ő cipőjét tapossák, nem az ő oldalát döfködik, nem ö állja végig az utat ülőhely híján! Aki ütni akar, vegyen helyjegyet és kész Igen, ám, de mi történne akkor, ha mindenki helyjegyet ven­ne ? Az ülőhelyeknek csupán egy jelentéktelen része számozott Csak az egy személyben kalauz és vezető figyelmessége jöhet számí­tásba. Először azok szállnak be, akik a leg­messzebbre utaznak, aztán következnek a többiek. Persze felmerül bennem a gondolat úgy is, hogy nem indíthatnának-e Kassa felé is lega­lább a hét utolsó munkanapján kizárólag helyjegyes távolsági autóbuszokat ahogy pél­dául Bratislavából Prágába, vagy Prágából Karlovy Varyba? Szovjet tüzérek a Ga­­ram mellett Archívumi féNétel DÉLNYUGAT­SZLOVÁKIA FELSZABADÍ­TÁSÁNAK KEZDETE II. uvlV H A Délnyugat-Szlovákja felszabadításáért harcoló szovjet csapatok támadási igyekeze­te 1944 decemberének második felében folytatódott és újabb eredményeket hozott. Malinovszkij marsall csapatai továbbra is a budapesti hadműveletből eredő feladato­kat hajtották végre. Ipolyság (Sahy) felszaba­dítása után a frontparancsnok Délnyugat- Szlovákia további felszabadításával kapcso­latos elképzelései szerint a 7. gárdahadse­regnek el kellett volna foglalnia a Duna északi partját Esztergom és Dunamocs (Moca) térségében. A 6. páncélos gárdahad­seregnek és a 7. gárdahadseregnek decem­ber 20-ig birtokba kellett volna venniük a Léva (Levice) — Szántó (Santovka) utat, majd a támadást Nyitra irányában kellett volna kifejleszteniük, amelyet legkésőbb de­cember 28-ig el kellett volna foglalniuk. Az 53. hadsereg északi irányban támadott vol­na, biztosítva az említett csapásmérő gárda­hadseregek jobb szárnyát. Plijev tábornok 1. gépesített lovassági gárdacsoportja ezek szerint Komárom irányában támadott volna, amelyet legkésőbb december 29-ig kellett volna birtokba vennie. Ezek a tervek nehéz feladatokat tűztek ki a (Folytatás a 4. oldalon) 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents