A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-28 / 26. szám
követett volna. Ekkor Iván felém fordult, és panaszosan azt mondta: — Apám, a parancsnokságon úgyis agyonlőnek, a halálba kísérsz te engem! Még mindig alszik benned a lelkiismeret? — Nem — mondom, — nem Ványa, nem alszik bennem a lelkiismeret! — Hát nem sajnálsz? — Sajnállak, kedves fiam, rettenetesen fáj a szívem ... — Ha sajnálsz, engedj el... Hisz alig éltem még ezen a világon! Az út közepén leborult, háromszor földig hajolt előttem. Erre azt mondtam neki: — Menjünk a szakadékokig, fiacskám, ott szökj meg, én meg a látszat kedvéért utánad lövök kétszer... És lám csak, milyen az ember... Kicsi korában egy kedves szót se lehetett kihúzni belőle, most meg odaborult hozzám, és csókolgatta a kezemet... Mentünk vagy két versztét. Ő is hallgat, én is hallgatok. Odaértünk a szakadékokhoz, ott megállt. — No, apám, búcsúzzunk el! Ha életben maradok, halálomig hálás leszek neked, egy goromba szót se hallasz tőlem ... Megölel, nekem meg majd meghasad a szívem. — Szaladj, kedves fiam! — mondom neki. Elszaladt a szakadékok felé, folyton hátranézett, és integetett. Engedtem vagy húsz ölnyire, aztán levettem a puskámat, letérdeltem, hogy ne reszkessen a kezem és belelöttem ... a hátába ... Mikisara sokáig kereste a dohányzacskóját, sokáig csiholta a tüzet, a tűzszerszámjával, rágyújtott, és cuppogva szívta pipáját. A markában vöröslött a tapló, mozogtak arcizmai, és lebocsátott szemhéja alól szúrósan és konokul nézett ferde szemével. — No, hát felugrott, nekiiramodva szaladt vagy nyolc ölet, mind a két kezével a hasához kapkodott, felém fordult. — Apám ... miért! — Elesett, és rugdalózni kezdett. Odaszaladtam hozzá, lehajoltam: már felakadt a szeme, de a száján habzott a vér. Azt hittem, haldoklik, de hirtelen felállt, és megragadja a kezemet az egyik kezével. — De apám, hisz nekem gyerekem, feleségem van ... A fejét oldalt ejtette, és megint elesett. Ujjaival beszorította a sebet, de ugyan mit használt az ... Az ujjain keresztül is csak úgy bugyogott a vér... Hörögni kezdett, hátra fordult, szigorúan nézett rám, a nyelve meg már alig forgott... Akar mondani valamit, de csak azt hajtogatja: „Ap-ap-apám .. Megeredt a könnyem, és azt mondtam neki: — Fogadd el helyettem, Vanyuska, a vértanúk koszorúját. Neked csak feleséged és egy gyermeked van, de nálam heten feküsznek a kemencepadkán. Ha elengedtelek volna, engem megöltek volna a kozákok, a gyermekek meg mehettek volna a vakvilágba koldulni. Ott feküdt még egy ideig, aztán meghalt, a kezemet meg a magáéban tartotta ... Lehúztam róla a köppenyt meg a cipőt, be takartam az arcát egy kendővel, és visszaindultam a faluba. No hát, ítéld meg magad, jóember! Menynyi bajt kellett már elszenvednem ezekért a gyermekekért, egészen beleőszültem. Megkeresem nekik a betévö falatot, se éjjel, se nappal nem ismerek pihenést, ők meg ... például Nataska, a lányom, azt mondja: „Utálok én, apám, magával egy asztalnál enni!" Hát hogy viselhetem én ezt most el ? Lehorgasztotta a fejét, és súlyos, merev tekintettel nézett rám Mikisara révész, a háta mögött homályos derengés bodrosodott. A jobb parton, a boglyas topolyák fekete csomója közül vadrucahápogás és egy náthás, álmos kiáltás szállt felénk: — Mi-ki-sa-ra-al A fenébe is! Gyere má-ár avval a komp-pa-al! {Makai Imre fordítása) Hallottukolvastukláttuk FOLYÓIRAT A magyarországi szlovák irodalomról A Népszabadság egyik legutóbbi, szombati számában, Vojtech Kondrót szlovák író „A magyarországi szlovákok irodalma" címmel írt cikket. Az irodalmi fejlődés mozgatói költők és írók voltak, az 1978-ban megjelent Hajtások című antológia szereplői. Elsősorban Alexander Kormoš, Juraj Marik és Gregor Papuček köttök, valamint Michal Hrivfták és Pavol Kondač írók. Ez az antológia kiemelkedő jelentőségű volt, mert buzdítással és példamutatással szolgált mindazoknak a magyarországi szlovák toliforgatóknak, akik el akarják jegyezni magukat az írással. Kondrót felsorolja a hajtások után megjelent köteteket: Fialočka, fiala címmel gyermekdalok gyűjteménye látott napvilágot, aztán megjelent Gregor Papuček, Alexander Kormoš és Július Szabó önálló kötete. De már előkészületben van Imrich Fühl bemutatkozó könyve és Alexander Kormoš második, bővebb válogatású verseskönyve. Kondrót megemlíti még Juraj Dolnozemskyt, Mária Fazekasovát, Oldrich Knichalt. Michal Hanigovskyt, Pavel Sámuelt és a két legfiatalabb és igen tehetséges írót: Veronika Haluškovát és Imrich Fühlt. A két legérettebb magyarországi szlovák költőnek, Gregor Papučeknek és Alexander Kormošnak Szlovákiában is megjelent, illetve megjelenik kötete. Kormos egyébként kétnyelvű költő, szlovákul és magyarul is tehetségesen versel. Nagy feladat vár a magyarországi szlovák prózaitokra is, hogy ne akadjanak meg a fejlődésben, különösen a fiatalokra, Andrej Medvegyre, Zoltán Barkányira, Ildikó Fuzikovára, Imrich Fuhlra és Juraj Marikra. Örvendetes az a tény is, hogy a magyarországi Tankönyvkiadó felvállalta a magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége által gondozott szépirodalmi könyvek kiadását. Megemlíti még Kondrót a magyarországi szlovákok néprajzával kapcsolatos könyveket, azok jelentőségét. Szól az évenként megjelenő Náš kalendár című almanachmi, a Ľudové noviny című napilapról, a budapesti szlovák gimnázium lapjáról, a Plamienok-ról. Leginkább ezekben a lapokban publikálhatnak a szlovák írók. —dénes— KÖNYV R. Bradbeer, P. DeBono, P. Laurie: Műsoron a számítógép „Utoljára ilyen drámai erővel talán csak ipari forradalom idején hatottak be a műszaki tudományok a mindennapi életbe..." — jellemzik találóan napjaink egyre általánosabbá váló jelenségét bevezetőjükben a könyv szerzői. Valóban! Szinte nem múlik el nap úgy, hogy ne hallhatnánk valamilyen új s érdekes híreket a számítástechnika területéről. „ ... amit ma még a nagy számítógépek hajtanak végre, azt holnap már a jóval kisebb számítógép is elvégzi. Azonban akár nagy, akár kicsi, működésük lényege azonos! De hát mire is képesek? hogyan működnek? Hogyan használhatók feladatok megoldására ? Merre visz bennünket ez a technika ? És mik a korlátái T — teszik fel a kérdéseket a szerzők, s mindenki számára érthető módon próbálják őket megválaszolni hat fejezetben. A „Körüljárjuk a helyszínt" c. fejezet magát a számítógépet mutatja be, bepillantást adva a számítástechnika rövid történetébe is; az ezt követő fejezetben olyan feladatokról kapunk rövid áttekintést, ill. olyan feladattípusokkal ismerkedhetünk meg, amelyek számítógéppel való megoldása lényegesen egyszerűbbé teszi az eddig alkalmazott megoldásokat. ' Hogyan is működik, hogyan is lehet „vele" beszélgetni, feladatok elvégzésére utasítani — ez a fő témája a „Hardver és szoftver" c. fejezetnek. A Basic programozási nyelv segítségével megismerkedhetünk a programozás alapjaival, az egyre terjedő személyi számítógépekkel s ezek alkalmazási területeivel. S végül a könyv utolsó fejezetében a számítástechnika jövőjéről olvashatunk, áttekintést kapva azokról a feladatokról is, amelyeket ma még nem lehet megoldani ennek az eszköznek a segítségével. Puntigán József Ambrose Bierce: A Bago/y-folyó Aligha találnánk még egy olyan sötét figurát a világirodalomban, mint a századforduló amerikai irodalmának ezt a furcsa alakját, Ambrose Bierce-et. Hisz ki látott már olyat, hogy valaki kizárólag a halállal foglalkozzék, a halál nemei közül is az erőszakos halál legelképesztöbb fajtáival ? Tévedés ne essék: Bierce-nek halvány köze sincs a szokványos krimihez, de még a thanatológiához sem (a halállal foglalkozó tudomány), őt egyértelműen és kizárólagosan, a halál mint tény érdekelte; a Bagoly-folyó elbeszélései, amelyeket másodszor olvashatunk magyar kiadásban (az első kiadás sikerkönyvnek számított), mind ezzel a témával foglalkoznak. Történetek egy régi háborúból — a kötet legjobb és írójukra leginkább jellemző elbeszéléseinek ezt a kissé romantikusan hangzó alcímet is adhatnánk. (Természetesen az amerikai polgárháborúról van szó.) Egy mesterlövészre ráomlik egy rozzant épület, s föleszmélve a romok alatt, saját puskájának csövével néz farkasszemet; egy északi telepest a déli hadsereg katonái a Bagoly folyó hídján felakasztanak: mig az akasztott a hídról a folyóba zuhan, gondolatban átéli megmenekülését; egy fiatal tisztet, hoszszabb hátországi szolgálat után végre kivezényelnek a frontra: ég a vágytól, hogy hőstetteket vigyen végbe, s mikor az első tűzharcnál rádöbben a gyávaságára, inkább harakirit követ el — íme néhány a legjellemzőbbek közül. Bierce némelyik elbeszélése a színes zsurnalisztika peremét érintgeti, másutt mélyebbre merül, s az erőszakos halál lélektanát boncolja elképesztő intuícióval. Néha az a benyomásunk, hogy ez a furcsa ember, akinek a halála is rokonságot mutat az írásaival (a mexikói polgárháborúban tűnt el nyomtalanul), közeli ismeretségben élt az elmúlással. Néha az az érzésünk, hogy játszik a halállal, bújócskázik vele. hogy annál véresebb és meghökkentöbb pontot tegyen a bújócska végére, ha kell, lőfegyverrel, vagy akár agyagos, véres ásóval. Bierce-et nehéz kategorizálni. Helyenként moralista, másutt a misztikum a döntő, groteszk és horror egyaránt található az írásaiban. Kételyeink ugyan támadhatnak helyenként, unatkozni azonban aligha érünk rá a Bagoly-folyó olvasása közben. A fordulatos cselekmény, a jó stílus, a helyenként fel-felcsillanó szkeptikus filozófia, s a mindenütt ott bujkáló humor feledtetik a témaválasztás egysíkúságát. Gyanítható, hogy mindig lesz olvasótábor, amely belekóstol Bierce fekete tintával írt prózájába, s borzongva olvassa legjobb elbeszéléseit. Hisz oly kevés elegendő néha az igazi sikerhez. Kövesdi Károly HANGLEMEZ Chopin összes keringője Chopinről már számos alkalommal megállapították, hogy ő „a zongora poétája", hiszen előtte senki nem ismerte annyira ennek a hangszernek „lelkét", lehetőségeit, senki nem alakította át annyira a zongorahangzás koncepcióját, mint ö. Noktümjei, prelűdjei. mazurkái. polonézei, keringői a zongorairodalom remekművei, és jól bizonyítják, hogy valóban megillette őt a fenti elnevezés, hiszen mindazokba az újításokba, melyeket megvalósított, annyi költészetet vitt, amenynyit senki sem őelötte. Bizonyítéka ennek az a hanglemez is, mely a Hungaroton és a Philips vállalat közös gondozásában jelent meg és a digitális felvételen Chopin összes keringőjét tartalmazza Kocsis Zoltán, az ifjú magyar zongoraművész pártatlan előadásában. A felvétel számos kellemes meglepetést tartogat a zongoramuzsika kedvelői számára. Ez részben a zongorajáték minden szépségét feltáró digitális felvételi technikának, leginkább azonban Kocsis Zoltán játékának és az általa felkutatott eredeti hangzás varázsának köszönhető. Kocsis Zoltán ugyanis a lemezfelvételre készülve nem csupán az ismert kotta-verziókat tanulmányozta át, hanem a szerzői kéziratokat is, és ezért hat előadásmódja oly újszerűnek. A Chopin-keríngők eme mesteri interpretálása új színben tárja elénk a kis Chopin-remekműveket, megfosztva azokat a romantizálás ballasztjaitól, melyek az eltelt másfél évszázad folyamán a művekre ránehezedtek. Természetesség. egyszerűség, tökéletes technika, a művek mondanivalójával való teljes azonosulás, az alkotói ihlet termékeny és örömteli pillanatainak szinte autentikus visszaadása — ezek azok a momentumok, amelyek egyedülálló zenei élménnyé, a zongoramuzsika és a Chopin-életmű kedvelői számára valóságos zenei ünneppé avatják az új Chopin-lemez hallgatását. A fiatal magyar zongoraművész a világ élvonalába tartozik, Chopin műveinek egyik legkiválóbb tolmácsolója. amit igen jól bizonyít ez a zenei csemegének és kuriózumnak számító hanglemez is. Sági Tóth Tibor 15
