A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-28 / 26. szám
mekeinek megmentéséért egy anya, ha azok a háborúban mégis sorra elbuknak... A háború ügye rossz ügy, bárha a címszereplő férje és öt fia is az életét teszi rá. Említettem már, hogy Čapeknek ez a darabja mindenekelőtt „színész-darab", amelyben az önmagában helyes rendezői elképzelés egyedül nem nyerhet csatát. Bármennyire is nyilvánvaló Horváth Lajos rendezői szándéka. bármennyire is segíti őt ebben Platzner Tibor látványos díszlete (Platznemek ez a munkája újfent bizonyítja, hogy a térkezelés, a díszlet nem pusztán illusztratív, hanem az egész előadás jelentését meghatározó elem!); ez a dráma csupán akkor szerez maradéktalan élményt, ha minden pillanata szikrázik, ha minden szereplője mindvégig úgyszólván az életéért küzd. A színészi üresjáratok, a fakó jellegtelenség pillanatai itt nem csupán az adott alakítást, hanem az összhatást is károsítják. Úgy érzem, az előadás gyengébb pontjai ezért részint a világítási effektusok alkalmazásának és az anya körül csoportosuló holtak színpadi megelevenedésének itt-ott tapasztalható következetlenségeiben; részint pedig a színészi jelenlét súlytalanságában keresendők. A címszerepet, három esztendei kényszerpihenő után, V. Szabó Rózsi játssza. Alakítása nem hibátlan, mégis, jelentős teljesítmény. Játéka néhol szinte csehovi színezetű. Főképpen törékeny, fáradt őszi szépsége, vibráló sebezhetősége sorolandó a figura pozitívumai közé, ugyanakkor a szükségesnél kevesebb benne a belső szuggesztivitás, a parancsoló erő. A többi szerepben is jó színészi teljesítményeket láttunk, bár Lengyel Ferenc, .Pólós Árpád, Bocsárszky Attila, Bajcsi Lajos és Mokos Attila elsősorban a korrektség szintjén oldotta meg feladatát. Kivételt jelent a Gyurkovics Mihály játszotta Öregúr és a László Géza alakította András, akik morális erőt sugárzó figurákat tudnak előcsalni szerepeikből. MIKLÓSI PÉTER Bodnár Gábor felvételei san megkülönbözteti a cseheket a szlovákoktól — hasonlóan a fordítók is. A továbbiakban patetikus szólamokkal dicséri a rendkívüli tudást, a műveltséget, s ebben példa mindenki számára a hős gróf, aki „a legnagyobb szerencsétlenségekből is kijutott, halhatatlan hírnevet szerzett magának, királlyá lett." (VI. o.) A szerencse forgandóságát látja Benyovszky sorsában, de sok más tanulságot is levonhatunk a gróf életrajzából. Azt is megjegyzi, hogy Afanázia példájából a szlovák lányok tanulhatnak, s őt éppoly heroikus személynek tartja, mint a grófot. Az előszó végén a professzor a fordítást dicséri, amely „oly tiszta és kitűnő szlovákságú, hogy jobb sok más nyelvnél". (Vili. o.) Az utolsó megjegyzése ezért feltűnő, mert csehül írja, s ekkor már nemcsak a katolikus Bemolák szakított a cseh nyelvvel, hanem a Kartigám evangélikus fordítója is azt mondja, hogy a csehtöl eltérő kifejezéseket inkább szlovákul írja, így a szlovák olvasó jobban megérti. (Palkovič tanítványa volt később L. Štúr, aki a mai középszlovák nyelvjárást tette irodalmi nyelvvé). A szlovák fordító az angolban és németben megtalálható fejezetcímek közül csak az elsőt hagyja meg: „ Vypsání rodu Beňovského a jiných pfípadnosti jeho, až do jeho vyhnanství" (Benyovszky családjának és más történeteinek leírása, egészen száműzetéséig). Ez csaknem megfelel a fordítás tartalmának, mert a családtörténetet harmadik személyben írja le a német szöveg szerint. A 36 RÁCZ OLIVÉR egyike azoknak a szlovákiai magyar íróknak, akik nagyon sokat dolgoztak a szlovákiai magyar irodalom és kultúra gyarapításán. Munkáját folyamatosan végezte, ezzel a makacs írói elszántsággal építette fel életművét. Pedig a felszabadulást követő években szinte magányosan indult, nem kötődött szorosabban a hangadó magyar irodalmi körökhöz és írói társulásokhoz. A hatvanas évek közepéig Kassán (Košice) élt és dolgozott. Verseit az ötvenes évek derekától hozták a lapok, verses meséi viszont már a negyvenes évek végén kötetben jelentek meg. Költészete tükrözte a klasszikus műveltséget, verskultúrát, formai tökélyt. Teljes fegyverzetben lépett a közönség elé, s nem csoda, hogy az 1958-ban megjelent Kassai dalok a második kiadást is megérte. Költészete kétségtelenül a nyugatosok nagy nemzedékének hatását tükrözi. Mondatai cizelláltak, gondosan megmunkáltak, erősen ritmusosak és így zenei hatásúak. Verseinél már az első sor, az első hangütés felkelti a figyelmet, s az olvasó nem is csalódik. Költészetének témája a hazaszeretet, a szerelem, az emberi szárnyalás, a béke és háború kérdése, a szülőföld dicsérete, és természetesen az ifjúkor ihletett megragadása. Nem pesszimista ez a költészet, mégsem kerüli ki a nehéz, sanyarú évek fájdalmait, megpróbáltatásait. Első kötetét néhány bírálója félreértette, programverseket várt Rácz Olivértől, s ehelyett vérbő lírát kapott. A költő emberi magatartása, esztétikai kulturáltsága, becsületes természete nem engedte, hogy olyan verseket vessen papírra, amelyekkel meghazudtolja eszményeit. A politikum, az antifasiszta elkötelezettség viszont ott volt verseiben, de nem harsányan és tolakodóan, hanem mélyen gyökerezöen. „Mint aki súlyos nagybeteg volt,/ lassabban jár, s a szíve félve dobban,/ úgy kezdek hinni boldogabb holnapokban./ Mint aki súlyos nagybeteg volt." — hirdette a költő Mint aki nagybeteg volt című versében. A Kassai dalok után húsz évre jelent meg az Őszi máglya, amely Rácz Olivér „őszikéit" rendezi kötetbe. Ez a kötet a költő hagyományos költészetének még elmélyültebb, filozofikusabb folytatása. Az lapon három csillaggal elválasztva folytatja a gróf első személyben irt életrajzával, s ezt a végén erősen lerövidíti a kamcsatkai fogsága után következő események összefoglalásával. A madagaszkári események előadása csak vázlatos, ezért a szlovák fordítás eseményei nagyrészt szláv területen történnek: a lengyel—szlovák határvidéken, majd a cári Oroszországban és a szibériai száműzetésben. A szlovák hősként magasztalt Benyovszky és környezetének leírása alapján a mű hasonlóan szlovák regénynek tartható, mint J. I. Bajza Renéje. Az előszóban egyszer regénynek is nevezik. Benyovszky Móricz életrajzának, naplójának és útleírásának különös története van az európai irodalmakban, s Palkovič abban is téved, hogy ez megtörtént valóságot ír le. A magyar, szlovák és más nemzetiségű történészek azóta már bebizonyították, hogy Benyovszky életrajza nem hiteles, hanem olyan hamisítások, szépítések vannak benne, melyeket kétségkívül ömaga „költött" másként szólva hamisított. Tény, hogy a szlovákiai Verbón (Nyitra megyében) született, s Madagaszkár királyaként, a franciák ellen harcolva halt meg. Naplóját és emlékiratait franciául írta, de halála után Londonban találták meg, s nyomtatásban először angolra fordítva jelent meg 1790-ben. Ezt az angol kiadványt fordították Párizsban franciára, majd németre, lengyelre stb. Az életrajz és napló fő forrása ez az angol kiadás, amelyet csak kevésbé korrigáltak később a francia eredetiRÁCZ OLIVÉR köszöntése A közelmúltban az egyik legmagasabb állami kitüntetést nyújtották át Rácz Olivér írónak, költőnek, műfordítónak: a Munka Érdemrendet. Ehhez a magas kitüntetéshez olvasói, barátai nevében is őszinte szívvel gratulálunk és további alkotókedvet, erőt és jó egészséget kívánunk az írónak. élet őszébe érkezett ember vet számot benne élettel, halállal, sorssal, végzettel, múlttal, jövendővel. Megszólal a gyöngéd szerelem is. A versek visszavezetnek bennünket az áldott szülötájra, a gyermekkor eleven és színes világába. A kötetet olvasva tovább rezonál bennünk a költői szó. a kitárulkozó szív emberségének, félelmének, magányának és reményeinek minden rezdülése, de ott él az emberiség megigazulásáért sajgó gondolat is. A könyv megjelenése után kérdeztem a költőtől: hogyan mondaná el prózában mindazt, ami ott él a kötet verseiben. „A kérdés végtelenül csábító — mondotta, majd így folytatta: — Arra csábít, hogy az általam oly nagyrabecsütt Laco Novomeskýre emlékezve, vele mondjam el: mindig érdekeltek a világ dolgai és dolgocskái. Ezeket a dolgokat és dolgocskákat szerettem volna időnként versbe szedni. Általában az ember akkor ír verset, amikor valami megrázza, valami megkapja, esetleg valami felbőszíti, vagy ellenkezőleg, boldogsággal tölti el. Valahogy így született az Őszi máglya." 1983-ban pedig a reprezentatív kiadású Fekete angyal című kötete jelent meg Rácz Olivérnek, amely a legkiemelkedőbb verseit köti csokorba. Költö-e, iró-e Rácz Olivér? Nehéz eldönteni. Tudom, hogy mindkét műfajban kiváló munkát végez, én azért inkább költőnek vei való egybevetés után. E tudatos szépítések és ferdítések nagyrészt olyan jellegűek, hogy Benyovszky már előre megadta magának azt a rangot vagy érdemet, amelyet később el is ért, így egyengette saját karrierjét. Mivel élete utolsó eseményeit (pl. halálának körülményeit) nem írhatta meg, ezeket utólagos feljegyzésekből toldották hozzá. Ilyen pl. az első szlovák fordításban az a toldalék, hogy a hős halála után felesége két lányával (más nyelvű változatokban fiával) hazatért a Beckó melletti Újfaluba, s még ekkor (1807-ben) is ott gazdálkodik. Benyovszky történelmi személyiség is volt, akiről számos hiteles adat, főként jelentés maradt fenn magyar, szlovák, lengyel, francia, angol, német, amerikai, japán levéltárakban. Életrajzát ezekkel az adatokkal összehasonlítva a család ellenfelei (pl. az Ocskayak) azt írták, hogy nemcsak a kor legnagyobb kalandora, hanem egyik legnagyobb füllentője is volt. Más probléma, hogy naplója és életrajzi feljegyzései különböző időkben keletkeztek, s így ismétlések vannak már az első angol és francia kiadásokban is. Az 1805. évi szlovák fordításban meg is írják, hogy a német emlékiratot csak lerövidítve fordították. Lényegében ilyen lerövidített a modem szlovák fordítás is, amely a magyar—szlovák filmsorozat előkészítéseként készült: Denník Mórica A. Beňovského (Bratislava, 1966). Ezt a magyar szakirodalomban eddig figyelembe nem vett jó utószóval látták el, de a fordítás alig nyújt érzem őt. Megtudtam, hogy élsz című nagysikerű regényéről Fábry Zoltán tanulmányt írt: „A regény csillagragypgása, lelke a lírai realizmus. A lírai realizmus szívig ható vállalás, lélegzet-fojtogató mellre ölelés. Szolidaritás. Hűség ..." Egri Viktor viszont többek között ezt írta: „Meglepetés és ünnep számunkra ez a könyv, amely vitathatatlanul a csehszlovákiai magyar irodalmi élet nagy eseménye ..." Következő prózai kötete, az Álom Tivadar hadparancsa az előbbinél is kiugróbb sikert ér el, a kritikák prózaírásunk legkiemelkedőbb teljesítményének minősítik. 1978-ban új oldaláról mutatkozik be az író: megjelenik „Csillagsugárzás" című vaskos fordításkötete, amely a világ népeinek költészetét köti be a szlovákiai magyar irodalom áramkörébe. Meglepetés is, öröm is volt e kötet, igazolása annak, hogy Rácz képes volt összehozni egy jelentős műfordításkötetet, amely színvonal dolgában állja a sarat. Prózakötetei repertoárját bővíti A Rogozsán kocsma című regénye és A lótuszevők fehér szigetén című, egzotikus tájakra vezető könyve, amely érdekes színt hozott a csehszlovákiai magyar prózába. Rácz Olivér több műfajban jeleskedett, gazdagítva ezzel a hazai magyar irodalmat. S akkor még nem is beszéltünk prózafordításairól, pedig több mint félszáz könyvet ültetett át magyarra. Ha ehhez hozzávesszük közéleti tevékenységét, a minisztériumban, a CSEMADOK-ban, az írószövetségben és másutt végzett munkáját, szinte hihetetlen, hogy mindenre jutott ideje. Rácz Olivér ma is tevékeny, nem nyújtózik el babérain, hanem tovább ír, dolgozik. Rengeteg terve van még, amelyet meg szeretne valósítani. Hisszük, meg is valósítja mindnyájunk örömére. DÉNES GYÖRGY többet, mint az 1805-ös kiadásnak modem szlovák nyelvre való átírását. Hasonlóan rövidített változatai is vannak az életrajznak a lengyelben, de itt viszont gazdag a róla szóló szakirodalom. Ilyen pl. A. Sieroszewskinek, a varsói magyar tanszék tanárának disszertációja : Benyovszky Móric a magyar és a lengyel irodalomban (Varsó, 1976). Benyovszky izgalmas kalandjait számos írónk is regénytémául választotta. Gvadányi József már 1793-ban terjedelmes elbeszélő költeményt irt róla, hozzátoldva egy állítólagos hű katonája. Rontó Pál élettörténetét is. Később Jókai írt regényt Benyovszkyról 1888-ban, s ennek második köteteként lefordította franciából életrajzát, emlékiratait és útleírásait is. Ez lényegében megegyezik a teljes Benyovszky-életrajzok francia, angol, német és lengyel változataival. A szlovák irodalomban népszerű, de Jókaiénál gyöngébb regényes feldolgozást Jožo Nižftánsky írta Dobrodružstvá Mórica Beňovského (Br., 1933) címmel. A továbbiakban csak a téma felvilágosodáskori változataival foglalkozunk, amelyek forrása Benyovszky életrajza és naplója. CSANDA SÁNDOR (Befejezése a következő számban) 11
