A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-21 / 25. szám
Gyermekeknek Innen'onnan Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közepén három nyulak összegyűltek, selyemfüre települtek, ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig, amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka felettük szállott, s így kiáltott: — Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak... — Úgy, úgy bizony, mint az urak! — feleltek a három nyulak. — Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk! Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni... Csacsi szarka nem elhitte? Repült is már, a hírt vitte, s buta róka is elhitte. De hát hogyne hitte volna, akármilyen ravasz róka, mert a szarka így kiáltott: — Egy jegenye fölött szállók, mikor lenézek a földre, három nyulak ülnek körbe. Összebújva tanácskoznak... Jaj, mekkora nyulak voltak! Jaj, mekkora fejük, szájuk, a medve egér hozzájuk! Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak rókát esznek... Ennek a fele se móka! Szedte is lábát a róka. Futott ki erdőszélre, csak mielőbb odaérne! Hát amint ott futott, szaladt, szemben vele farkas haladt: — Szaladj te is, komám, farkas, jaj, mit láttam, ide hallgass! Az erdő közepén jártam, most is borsódzik a hátam, sosem láttam ilyen szörnyet, ottan ültek három szörnyek! Három nyúl volt és akkora, fél méter is volt egy foga! Hát még miről beszélgettek, hogy eztán csak farkast esznek ... No hiszen egyéb se kellett, a farkas is futni kezdett a rókával versenyt futott, majdnem az orrára bukott! Addig futott, amíg szembe nem jött vele egy nagy medve, a medve így szólongatta: — Hová szaladsz, farkas koma? — Medve komám, ne is kérdjed, szaladj, ha kedves az élted! Erdő közepében jártam, jaj, mit láttam, jaj, mit láttam! Három nyulak ottan ültek, éppen ebédre készültek. Akkora volt foguk, szájuk, kis egérke vagy hozzájuk! Hát még miről beszélgettek! Hogy eztán csak medvét esznek! Egyébre se volt már kedve, szaladni kezdett a medve. Elöl róka, hátul medve, közbül a farkas lihegve. így szaladtak erdőszélre, szomszéd erdő közepébe. Szaporán szedték a lábuk, szellő se érjen utánuk ... Amíg futottak, lihegve, egy vadász jött velük szembe. Nézi is őket nevetve: együtt róka, farkas, medve ... — No hiszen csak nevessél, vigyázz, nehogy bajba essél! Szaladj inkább te is erre! — kiáltott rája a medve. — Az erdőben három szörnyek, puska sem öli meg őket. Három nyulak, de akkorák, nem láttál még ilyen csodát! Szedte lábát a vadász is, eldobta a puskáját is. Ijedtében megfogadta: most az egyszer érjen haza, csak ne falják fel a szörnyek, sohase vadászik többet... Ezalatt a nyusziházban, fűszálakból vetett ágyban három nyuszi aludt szépen, összebújva, békességben ... Nagy Zoltán illusztrációi DÉNES GYÖRGY Nézd csak, ott a téglagyár, az udvarán harminc vagon tégla vár. Begurulnak a Tatra teherautók, hozzálátnak a rakodók. Daru forog, huzalok csikorognak, Diesel-motorok morognak. Tele már a teherkocsi, a tíz tonnás meg a kicsi. A sofőr dudál, a kapus szalutál. A téglagyár rőt porban áll. Az idegőrlő munkát végző hajóskapitányok közt kevés az aggastyán. Az odeszszai J. Bocskovszkij — egy egész tengerészdinasztia feje — talán az egyetlen kapitány, legalábbis a Szovjetunióban, aki megélte a 106. évet. Tanúja volt 1905-ben a Patyomkin páncélos hajón kitört felkelésnek. 1917-ben a kereskedelmi flotta első kapitányai között volt. akik a forradalom szolgálatába álltak. Gőzhajók és motoroshajók tucatjait vezette élete során. 64 évig teljesített szolgálatot a tengeren. A kép a szibériai Novokuznyeckben készült, ahol egy világviszonylatban is nagy teljesítményű csehszlovák gyártmányú T 450-es hengersor működik. — Anyu!... A Leó megint elvette az üvegemet! 20
