A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-21 / 25. szám
Ezerkilencszázhatvanöt kora tavaszán áradni kezdett a Duna. A folyó mentén élő emberek álltak a töltésen és különösebb aggodalom nélkül nézték a méltóságosan hömpölygő vizet. Mert hiszen nem is volt abban semmi rendkívüli: áradt a Duna — úgy, ahogy kora tavasszal rendszerint szokott. Akkor, a legelején még senki sem gondolta, hogy mindez majd hónapokig eltart és ezidő alatt a víz szintje egyre csak emelkedik ... Június 10-én, egy csütörtöki napon a komáromi járási pártbizottság rendkívüli ülésén további szivattyúk bevetését rendelték el mert akkor már tizenkétezer hektárnyi szántó és legelő volt víz alatt. Belvíz. Közel kétezer szarvasmarha áttelepítéséről is döntés született, mert az istállók veszélybe kerültek. Szombaton reggel Bratislavánál 756 cm volt a víz magassága, délben már 769. El kellett rendelni a másodfokú árvízvédelmi készültséget. A folyam alsó szakasza mentén fekvő járásokban ekkor már harmadfokú volt a készültség, mert Komáromnál (Komárno) már kritikus vízállást mértek. Ijesztően duzzadt a Vág, a Garam, a Poprád, a Dyje és még számos folyó vize. Kemény volt az előző tél és hetek óta esett az eső. Száz éve nem volt hasonló a helyzet. Vasárnap elrendelték a hajózási tilalmat és az előző napon a komáromi szigetről ki kellett költöztetni huszonhét családot. Püspökinél hat ember méheket mentett az ártéri erdőből, de bennrekedtek. Két traktor ment értük s mint kávé a cukrot — úgy nyelte el a traktorokat az iszappá ázott föld. Ugyanakkor ülésezett a szlovákiai árvízvédelmi bizottság, mely a lakosság és az állatállomány biztonságos elhelyezéséről fogadott el intézkedéseket: „Ahol emberek élete forog kockán, ahol összeomlással fenyegetnek az épületek — ki kell telepíteni az embereket. Fontos a higiéniai és a kiadott járványellenes intézkedések szigorú betartása." A komáromi járás nagyobbik felében ekkor már csak csónakokkal lehetett közlekedni, és a hajógyáriak leszerelték, elszállították a gépeket, közben kétszáz méteres pótgátat építettek a gyár területén. Fölkészült a hadsereg, mert már nyilvánvaló volt, hogy igen nagy szükség lesz a katonákra. Június 14-én Bratislavánál 866 centiméteres vízállást mértek, ami azt jelentette, hogy másodpercenként 8,343 köbméter víz folyt le a Dunán. Komáromnál 8,075 köbméter — a különbözet jelentős része a két város közti szakaszon átszivárgóit mennyiséget jelentette. Komáromnál 24 óra alatt 42 cm áradt a Duna, Vágsellyénél (Šaľa) ugyanekkor 176cmt áradt a Vág. Igen: a Duna visszanyomta a vizet a Vágba. • • • A Vág közvetlenül a kertünk alatt folyik. Ott nőttem fel. a partján, a vizében. Igen': visszafelé fotyott a Vág vize. Álltunk a töltésen és érthetetlen módon nem a saját veszélyünket éreztük. hanem a Duna-melléki emberekért aggódtuk. Az újságok akkor már nyíltan és naponta írtak az előállt vészhelyzetről. Kezdő újságírógyakornok voltam a járási lapnál és elhatároztam: megyek a Dunához. Június 15-én, kedden a sajtó útján közölték, hogy Patnál (Patince) a víz alámosta a gátat, a gát lesüllyedt és a horpadás fölött a víz kifolyik az ártérből. Bevetették a katonaságot. A gátat a teljes szakaszon szinte — ötvenméterenként elálltak a folyó menti lakosokból verbuvált, a Dunát jól ismerő vízőrök, mert további alámosások vannak, buzgárok törnek fel s ezek azonnali elfolytásán rengeteg múlik. Az utak mentén ezerszámra állnak a homokzsákok. Az emberek szakadatlanul töltik a homokzsákokat, lapátnyélre tamászkodva — perceket aisznak csupán. Aztán a zsákokat viszik a katonák — oda, ahol éppen feltört, vagy feltörni készül a buzgár. Flosszú sorokban vonulnak a teherautók. Terméskő, homokzsákok. Itt-ott már menekülő családokkal is találkozni, olyanokkal akik önszántukból indultak el... • • • Már a Csallóközben vagyok. A nyakamban fényképezőgép és előre megfogalmazott kérdések. Naiv vagyok, aki azt hiszi, hogy itt most lehetséges kérdés-feleletet játszani. Az első válasz: „Négy napja nem láttam az ágyat." Egy szikár, borostás arcú. középkorú férfi volt. A nevét máig sem tudom, de a szomorúságát, a fáradtságát soha nem fogom elfelejteni. Karvárói (Kavany n/D) kiköltöztették a lakosságot. Nagykesziről a szomszédos Ekeire (Okoloöná) telepítették a gyerekeket. Bratislava és Komárom között végeláthatatlan autóoszlopok. Az, amit tegnap még a páti töltés fölötti átfolyásnak minősítettek, ma már szépíthetetlenül gátszakadás. Az első igazán kárvallott falu tehát Pat, ahol a legnagyobb erőfeszítés sem segített. A katonaság emberfeletti) küzdelmet vívott, de a lakosságot és a menthető értékeket sikerült biztonságba helyezni. Időközben Martos (Martovce) térségében a nyitra vize is szakított — mentik Hetény (Chotin) és Marcellháza (Marcelová) lakosságát. Az egész veszélyeztetett vidéken oltják az állatokat, mert rendkívüli a járványveszély. Legjobban a lépfenétöl tartanak. Úgy mondják, hogy még a tíz évvel ezelőtti állattetemekböl is kiáztatja, felszínre hozza a víz a kórokozót. És persze ott vannak a derítők, szennyvízgyűjtők, falusi latrinák tízezrei, a trágyalerakatok, az istállók ... rágondolni is rossz, hogy a bajban, a veszélyben még mennyi más baj és veszély lépheti át a küszöböt. Az osztrák Passauból némi apadást jelentenek, később ez bratislavánál is jelentkezik, de sajnos, nincs jelentősége, mert rögtön utána ismét árhullám következik. Eddig 900 centiméterre becsülték a tetözést, most már 930-at várnak. Vágsellyénél 96 centimétert apadt a Vág. Komáromban, ahol 16-ról 17-re virradóan megkezdték a kórház teljes, és a város részleges kiürítését — félmillió homokzsák, nyolcszáz közlekedési eszköz, kotrók, földgyaluk, sokezer férfikéz áll a város rendelkezésére. 1965. június 18-án, pénteken a ČTK közzétette az alábbi, immár a végkifejletet jelentő közleményt. „A Duna mentén egyre nagyobb méreteket ölt az árvízveszély. A már több hete tartó magas vízállás sok helyütt alámosta a gátakat. A Pat melletti gátszakadás után a Duna tegnap a csicsói szivattyúállomás közelében is áttörte a gátat. Az áradás most sokkal nagyobb területeket veszélyeztet, mint a pat melletti gátszakadás után. Az illetékes szervek megtették a szükséges intézkedéseket Kulcsod, Medve, Csicsó és Kolozsnéma kiürítésére. Néphadseregünk további erősítéseket küldött a veszélyeztetett helyekre. Jelentős segítséget nyújtanak a magyar hatóságok is, amelyek szorosan együttműködnek a csehszlovák szervekkel, együtt gondoskodnak a kiürített községek lakosainak elszállításáról. A szlovákiai árvízvédelmi bizottság arra kéri az árvíz sújtotta területek lakosságát, hogy fegyelmezetten tartsák be az árvízvédelmi szervek utasitásait." Az idézet az ÚJ SZÓ 1965. június 18-i, pénteki számából való. Mire ezek a sorok napvilágot láttak, abban a térségben már tombolt a pokol. • • • Komáromot félkaréjban körülfogta már a víz. Kerestem, de húsz esztendő során sem találtam meg a városnak azt a pontját, ahol jómagam is vettem a csicsói hírt. Lehet, azóta már lebontották azt a városrészt, utcát, teret? Mert nem tudom milyen házak álltak körülöttem. Kizárólag az arcokra emlékezem. A hídon már akkor nem lehetett közlekedni — illetve csakis. . . Hogy is volt? Tudom, a vonat akkor már csak Ógyalláig (Hurbanovo) járt. nem sokkal később már addig se. Aztán folyamatosan víz alá került minden közút és Bratislavába csakis Győrön keresztül lehetett eljutni. Hírek érkeznek Komáromba. Rémhírek is, amelyekről időközben kiderül, hogy valóban rémhírek. Igaz viszont, hogy Izsán emberek rekedtek, de az éjszaka ők is szerencsésen, baj nélkül elhagyhatták a falut. Igaz, hogy Martoson, a két viz közé ékelt faluban hősi küzdelmet vívnak. De mi lehet Csicsón? Ott, azon a rettenes pontján a világnak, ahol a Duna vize rést nyitott a gáton, és ömlik hömpölyög be a víz a Csallóközbe? Tudjuk, Ausztriában, a jugoszláviai Újvidéken is szörnyűséges árvizek vannak — emberi áldozatokkal. Mindenki együttérez, de pontosabb vagyok, ha azt mondom, hogy e együttérzésnek a hazai árvíz színhelyén volt egy érthető pauzája, mert a riadalomban minden érzelem Csicsóra öszpontosult. Bratislavánál huszonnégy óra alatt két centiméternyit apadt a Duna. Ez az a vízmennyiség, ami a csicsói résnél megállíthatatlanul ömlik és árasztja el Csallóközt. Apadásnak milyen szánalmasan kevés és lám, pusztító árnak milyen rengeteg. Nem tudni, mikorra, hogyan lehetséges majd a rés elzárása. A huszonöt méter széles szakítást azonnal szűkíteni próbálják, de ez a próbálkozás haszontalannak bizonyul. Szovjet katonák, további magyarországi erősítések, újabb hazai alakulatok és szovjet, magyar, hazai vízügyi szakemberek érkeznek a helyszínre. Állva tanácskoznak. Döntés születik: terméskövei megrakott uszályokat kell a kritikus ponton elsüllyeszteni. Az akciót azzal kell kezdeni, hogy kivágják kirobbantják a szakítás és a folyómeder közti ártéri erdőrengeteg vízben álló fáit, hogy a Bratislavából elindított uszályoknak utat nyissanak; hogy azok eljuthassanak örökös sírhelyükre. A Vág 36 centimétert apadt. Hát igen. Vize már nem folyik visszafelé, mert ez a víz már rajta fekszik a csallóközi falvakon és szántóföldeken. • • • Ömlik az eső. Hogyan juthatnék ki Csicsóra? Szinte azonnal a tragédia után megszületett, szerveződni kezdett az országos összefogás, s ily módon nem a szükségesnél, de a tervezett ötszáznál háromszázzal több teher autó termett a helyszínen. Mindaz, ami a víz elvonulása utáni segítség szép példája volt, ezekkel a teherkocsikkal vette igazán kezdetét. Aztán megint rémhírek terjednek. Hogy oda az idei termés, ezért jegyre adják majd a lisztet, a cukrot, a húst. A közellátás megszervezői erre úgy válaszolnak, hogy bőségesen elegendő árut szállítanak az árvíz sújtotta és a víz által veszélyeztetett területekre. E rémhír elcsendesül. Nagymegyer körül szinte órák alatt felépül a nyúlgát első, félezer méternyi szakasza. A komáromi és a dunaszerdahelyi (D. Streda) járásban összesen 270 négyzetkilométernyi terület áll víz alatt. Az evakuált emberek száma meghaladja a tizenháromezret. Csicsónál a körgát mellett döntenek. Ez azt jelenti, hogy a szakított rés elé félkoszorúban gátat építenek. A Kis-Kárpátok hat kőbányájából megindulnak a teherautók és éjjel nappal egymást érik, s a tervek szerint bizony hegyeket keli elhordaniok ... A sajtóban megjelennek az első felajánlások. „Az S0NP Kladno Mechanik II. számú 12
