A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-14 / 24. szám
Gyermekeknek Innen-onnan Vajon melyik teáskannába önthetünk több vizet ? Virág repült az úton, kergette őt a szél. Jaj, mondtam, el ne bújjon! Biztos, hogy visszatér. Megült a tarka gyepben. Egy kislány rátiport. Szaladtam, kézbe vettem. Egy barna lepke volt. Hogyha én is nagy leszek, dolgot csak nagyot teszek. Sosem élek nagylábon, ezen a nagy világon. D. KOVÁCS JÓZSEF tmsr-Mto Díványon ül nagypapa, szájában egy nagy pipa. Lábánál a nagy kandúr, nagyot ugrik, nem lustul. PO0SMKA Sok ember keresi föl nyáron a dobsinai jégbarlangot. Van miért. A barlang is. a táj is egyedülálló. Köröskörül fenyveserdök sűrű vonulata csábítja a tekintetet. A barlang bejáratához vezető hegyi utacskán kapaszkodunk egyre följebb. Bizony, jól kifárad az ember, amíg eléri a tengerszint fölötti 969 métert, a bejáratot. A vezetők néhány percnyi várakozás után kitárják a kaput. A barlang torkából hideg lehelet csap felénk. Sokan vatelinos kabátot kérnek kölcsön, mások pulóverba bújnak. Fölhajtják a gallért, mintha valamilyen télidei meleg szobából lépnének a fagyos levegőre. Kíváncsian indulunk a természet óriási jégszekrényébe, a dobsinai jégbarlangba. Az alacsony, pinceszerű bejárat fölött márványtáblán akad meg az ember tekintete. A barlang felfedezőinek, a hajdani dobsinai bányamérnököknek nevét őrzi a felirat: „E barlang felfedezői: Ruffinyi Endre és Láng Gusztáv. Elismerésül a városi közönség. Felfedezve 1870-ik év június 15-én." Tehát éppen száztizenöt éve fedezték föl a dobsinai jégbarlangot. Belépünk a barlangba és lépcsőkön ereszkedünk egyre lejjebb, legelöl a vezető halad és a barlang szépségét ecseteli. Egyszerre csak szélesre tágul a folyosó. Csodálatos látvány hökkenti meg az embert. Szikrázó jégoszlopok tartják a mennyezetet. Jég és zúzmara csillog mindenfelé. Fázósan húzzuk be nyakunkat. E gyönyörű teremben a vezető ismételten üdvözli a látogatókat és megnevezi a földalatti termet, amelynek Temető a neve. Csakugyan. A jégoszlopok úgy villognak, mint a temető sírkövei holdas éjjeleken.. Húsz méternyire vagyunk a föld alatt. Tovább indulunk és járjuk a földalatti birodalmat. Hatalmas termek, hosszú sziklafolyosók őrzik a jeget, a villanyfényben sziporkázó jégoszlopok vakító szépségét. Csodálatos és fölülmúlhatatlan a természet alkotó fantáziája. Kint süt a nap, itt bent borzongat a hideg. Jéglapok, zúzmarás sziklák tartják, karolják egymást. Keskeny folyosókon teremről teremre visz az út. Különösen megkapó a Rózsák terme, ahol csupa habfehér rózsa, rózsához hasonló hókristály tündöklik. A jégkorszak rekedt meg itt talán? Az örökkévalóság? Fölfelé vezetnek a lépcsők. Fogy a mélység a talpunk alatt, s egyszerre csak kint találjuk magunkat a jó nyári melegben. A vezető még elmondja, hogy naponta ezernél is több ember keresi föl a barlangot: csehek, magyarok, szovjetek, németek, románok, de még a távolabbi országokból is. S aki a barlangban megfordul, maradandó élménnyel tér vissza hazájába. D. Gy. Nagy Zoltán illusztrációi Nyugat-Szibéria északi része természeti kincseinek köszönhetően az utóbbi években a Szovjetunió fő energiabázisa lett. Az új vasútvonal nemrég érte el az urengoji földgázlelöhelyet, ma már ezen szállítják Novij Urengoj város építéséhez is az anyagot. A felvétel a sínek fektetésénél készült. Nemzedékről nemzedékre száll a Čičmany folklór mintakincs. Foto: Pribyl Elizabeth Taylor elsőszülött fia, Michael Wilding úgynevezett nehéz gyerek volt, örök lázadó. Tizenöt évesen csatlakozott egy angol hippy-csoporthoz; két évvel később. Hawaiiban megnősült és csaknem gyermekként apa lett. Válás, újabb házasság, újabb gyermek, ismét válás következett. Élettörténetéből nem hiányzik a marihuana, a letartóztatás sem ... Mindez már a múlté. Michael Wilding harminckét évesen ismét boldog házasságban él, ezúttal Brooke Palance-val, a neves amerikai színész. Jack Palance leányával. 20 I
